Kecskenyál blogja

Platform: Android

2003 egy igen jelentős év volt számomra, ha a játékokat nézzük. Tinédzserként sajnos kevés olyan cím volt, ami lekötött. De olyan, amiért rajongtam volna, olyan egyáltalán nem volt. Majd egy újságos CD-nek köszönhetően megismerkedtem a Tomb Raider franchise-zal, s onnantól kezdve nem volt megállás.
A franchise iszonyatosan nagy utat tett meg, s rengeteg epizódot, kiegészítő tartalmat eredményezett. Így hát nem volt megállás, hogy ha lehetséges szinte minden platformra eljuthat végül Lara Croft. Nem sokkal az első epizód megjelenése után érkezett a szóban forgó második rész is android telefonokra. Viszont sokat sejtető az, hogy a 2015 októberében megjelent játékot miért is csak most tudtam legyűrni szinte másfél évvel a megjelenése után.

Ha a kezdeteket vesszük alapul, akkor egy valami mindenképpen biztos a franchise-zal kapcsolatban: a második epizód nagyot tudott fejlődni, mint megjelenésben, mint pedig játékmechanikailag az első részhez képest. Azonban a sorozatnak egyáltalán nem tett jót, hogy minden évben a kiadó piacra dobott egy részt, melyhez gyorsan legyártott még kiegészítő epizódot is. Ennek egyenes következménye volt, hogy habár külsőleg minimálisan tudott csak előre lépni a sorozat, de játékélményben elég repetitív érzést hagyott sokakban.
A fentiekből fakad, hogy az „old gen” részeknek nevezett epizódok közül egyértelműen kiemelkedőnek számított a második rész, mely sokakban hagyott tartósan maradandó nyomot, ami a franchise-zal kapcsolatos. Visszatekintve azt gondolom nem voltak olyan nehezek a feladványok, s a rejtvények, mint a későbbi részekben, de ennek ellenére nekem nagyon meg kellett küzdenem még tinédzserként. S habár sokszor idegesített fel, de az élmény, amit akkor éreztem, mikor megjelent a „The End” felirat, valami hatalmas büszkeséggel töltött el.

Az első rész után a készítőknek nem volt nehéz dolga, hiszen a játék alá tervezett motort sikerült kiismerniük. A folytatást mindenképpen olyannak álmodták meg, amely valóban felül tudja múlni az első részt, ami önmagában véve sikerült is. Új látványelemeket építettek bele a játékba, s a kalandornő külsején is csiszoltak egy kicsit. Mindezek mellett ott voltak a járművek, változatos pályák, s hihetetlen mennyiségű új ellenfél. S ezzel 1997-ben szépen el is érték, hogy újabb korlátokat döntsön le a játék.

Az alap történet szerint Xian tőre után kutatunk, mely mágikus hatalommal bír. Azaz, ha valaki elég bátor, hogy saját szívébe döfje, az megízlelheti a halhatatlanságot. Természetesen ezt mindenképpen a rossz fiúk, és banditák akarják megszerezni, így a mi feladatunk az, hogy ezt megakadályozzuk, miközben nem csak az emberi ellenfelekkel kell szembenéznünk.
A játék 1997-beli megjelenésekor is hatalmasat robbant, hiszen nagyon sokat finomodott grafikai szinten az elődjéhez képest. Ez tökéletes elég volt arra, hogy akkor bizony megizzasztja a csúcskonfigurációkat is. A kérdés persze az volt, hogy a megjelenés után majdnem húsz évvel vajon hogyan is fog futni majd az Android rendszeren. Technikai szempontból első ránézésre semmi probléma nincsen a programmal. Azonban tény, hogy a játékélmény akkor válthat pozitívvá, ha ténylegesen jól tudjuk irányítani a kalandornőnket.

Annak idején rendszerint nagyon sok kritika érte a játékot az irányítása miatt, melynek létjogosultságát bizony én nem láttam. Az viszont tény volt, hogy a játék mindig a precíz, s kiélezett mozgáskultúrájáról volt híres. Nem úgy, mint a frissebb epizódok, ahol alig kell figyelni, hogy tovább tudjunk menni. Ellenben a kezdeti részekben ez nem így volt. Nem volt mindegy, hogy hogyan és honnan kivitelezünk ugrásokat, mert sokszor örülhettünk, hogy ha az adott mutatvány nem végződött halállal. A kiszámított mozgásnak nagy szerepe volt, hiszen akadtak olyan peremek, melyeket csak akkor értünk el, ha akkor nyomtuk meg az ugrás gombot, amikor az adott terep legvégére értünk. Többször nekifutottam már a második résznek, s főleg a kezdeti pályákon tudtam, hogy merre kell menni, mit kell csinálni, azonban az androidos változatban sajnos sokszor akár háromnegyed órát is elpepecseltem, mert egyszerűen nem sikerült továbbjutnom, mert a képernyő gátolt a mozgásban.

Jómagam egy Huawei P8 Lite-on vittem végig a játékot, s sokszor azon gondolkoztam, hogy nagyobb kijelzőn sokkal könnyebb lenne a játék. Aztán szép lassan ráébredtem, hogy a nagyobb kijelzőnél is az akció gombok a képernyőn lennének, amelyek sajnálatos módon nagyon sokszor „útban” voltak.
A képernyőn bal alsó sarkában kaptak helyett az irányításért felelős gombok. Ezekkel haladhatunk előre, hátra, illetve oldalazhatunk, vagy finomíthatunk a helyzetünkön. Jobb oldalt az akciógombok, mint a fegyver, ugrás, és a finomított oldalazó lépteket kaptunk. A bal felső sarokban a séta, illetve a nézet opció kapott végleges helyett. Ahogyan haladtam előre egyre inkább észre kellett vennem, hogy sajnos ez a megoldás valahogy egyáltalán nem jó. Maga a játék mindig a milliméterre kiszámított ugrásokról szólt. Ebből fakadóan nagyon sokszor volt az, hogy azért végződött egyes ugrás halállal, mert egyszerűen nem reagált időben az utasításra a program.

Időközben kénytelen voltam rájönni, hogy nem ez az egyetlen probléma. A játékban sokszor akad olyan helyzet, ahol az előrejutáshoz példának okáért csinálnunk kell egy hátra szaltót. Ez itt kifejezetten nehezen ment, hiszen ahhoz, hogy ezt meg tudjam csinálni két akciógombot kellet használnom, ami a jobb oldalon helyezkedett el. Ezzel önmagában nem is lenne baj, ám függetlenül, hogy telefonon, vagy tábla pc-n játszunk kénytelenek leszünk az adott eszköz stabilitásáról elfelejtkezni, s egy kézzel tartani az eszközt, vagy valahová letenni, hogy előre tudjunk menni. Ha pedig hozzáteszünk némi hiányosságot, akkor viszont sokkal árnyaltabb képet kapunk, sajnos.

Ahogyan haladunk előre úgy jelennek meg az egyre komplikáltabb, s furfangosabb akadályok, melyeknek a legyőzéséhez nem csak hibátlan mozgásra van szükség, hanem megfelelő reakcióidőre. Igen, igen. Ez nem más, mint hogy egy feladat teljesítéséhez bizony időre kell teljesítenünk valamit. Ebből fakadóan pedig az olykor nem, vagy lassan működő képernyőn elhelyezett akciógombok gondoskodnak arról, hogy hiába tudjuk a továbbjutáshoz szükséges dolgokat mégis megrekedünk egy adott szinten. Részemről a legnagyobb problémát az képezte, hogy egyszerűen nem reagált elég gyorsan a  játék az akciógombokra. Így eléggé dühítő volt, amikor egy kapcsolót aktiváltam, majd időre kellett volna futnom, de az orrom előtt bezárult az ajtó.
A fentiek kis terepen még nem annyira bosszantóak, mert ha elég figyelmesek, s kitartóak vagyunk, akkor bizony némi erőfeszítéssel, de tovább tudunk jutni. Azonban akadnak olyan helyszínek, ahol több száz métert is kell megtennünk azért, hogy tovább tudjunk menni. Elég kínos tud lenni, amikor időre kell valamit teljesíteni, s az adott feladat teljesítéséhez akár öt percre is szükség van. Aztán végül a program hibája miatt hibázunk, s újra neki kell futni az adott szakasznak.

A klaviatúrán is sokszor okozott gondot a fentiek, de azt hiszem sokkal kényelmesebb volt a billentyűzet, mint az érintőképernyő. Nálam jelentkezett egy olyan probléma, hogy bizonyos idő után már izzadt a kezem (főleg az időre elvégezendő feladatoknál), s ennek következménye lett, hogy huzamosabb játék után törölgetnem kellett a telefon kijelzőjét, ami ekkor már rendesen tapadt és csúszott az ujjaim miatt. Ezen a problémán könnyen segíthet egy kontroller, melyet android eszközökhöz lehet csatlakoztatni. Ámbár azt gondolom, hogy a játék mechanika elsősorban billentyűzetért kiállt.

Ahogyan haladunk előre úgy egyre világosabbá válik, hogy akármennyire is jól sikerült átültetni a játékot az android platformra technikailag, azért olykor-olykor de visszaköszön, hogy bizony egy vérbeli pc-s játék. S nem csak az irányítást értem itt ez alatt. Nagyon sok olyan momentuma van a második résznek, ami akkor érezhető igazán, ha az ember előtt legalább egy monitor van. Telefonon olykor-olykor elvesztek az apróbb részletek, amelyek az előrehaladást segítették volna. Annak ennek ellenére, hogy csiszoltak a megjelenésen sajnos továbbra is azt látom, hogy egy 5′-ös telefon, vagy tablet ennek nagyon kevés.
Itt érvényesül, hogy minél nagyobb, annál jobb hozzáállás, hiszen sokszor nem nagyon tudtam tovább menni. Szégyen, vagy nem, de annak ellenére, hogy emlékeimben éltek a megoldások nagyon sokszor elakadtam. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy a kis képernyő átka nem csak a mozgásbeli anomáliák, hanem az apróbb részletek elvesztése is, amely oly könnyű, ha a kockapixeleket vesszük alapul, mely a grafikát képezte. Így nagyon sokszor elmentem egy kapcsoló, vagy kulcs mellett, mely egyszerűen észrevehetetlen volt az „apró” kijelzőn.

Maga a játék megkapta az eredeti hagyományos menüjét. Itt szinte mindent beállíthatunk. Annyi különbséggel, hogy egyben megkaptuk a kiegészítőt is, amivel kapcsolatban nekem volt egy kis negatív szájízem.
Aki elsősorban játszani akar, az minden bizonnyal nem fog össze-vissza kattintgatni a főmenüben. Ami egyébként természetes is, hiszen iszonyatosan kevés beállítási lehetőség van a játékhoz. Azonban el kell mondani, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy mit is jelent az a négy kis kocka a játék neve mellett. Aki vásárlás előtt nem olvas, az mindenképpen meg tud lepődni, hiszen azok a kockák biztosítják a választást, hogy melyik játékkal is akarunk játszani: maradunk az alap második résznél, vagy pedig tovább megyünk a kiegészítő epizódra. Ez számomra kissé visszatetsző volt.

Az előrehaladás részben azért is volt jó, mert a játék méretéhez mérve (kb. 283 MB) kicsit féltem, hogy esetleg itt-ott megvágták. Szerencsém volt, mert teljes játékot kaptunk, melynek egyébiránt én nagyon örültem. Modifikációkat nem is nagyon vettem észre, ámbár tény, hogy egyetlen egy volt, ami részemről szemet szúró volt, ez pedig nem volt más, mint a Croft Manor. Az eredeti játékban is nem más, mint mentés nélküli gyakorló pálya, melynek lényege, hogy amennyiben újoncok vagyunk, vagy nem nagyon megy az előrehaladás a mozgáskultúra miatt, akkor itt tudunk gyakorolni. Elindítva nem kicsit lepődtem meg, ugyanis komplett feladatokat kellett teljesíteni. Ez azért volt nekem némileg visszás, mert ha nem értünk angolul akkor bizony komoly gondban lehetünk. Felirat nincs, ellenben hősnőnk mondja el a néha nem teljesen érthető feladatot.

A játék technikailag részben rendben van, de nagyon sokszor tapasztaltam különféle anomáliákat. A már korábban említett irányításbeli gondok mellett sokszor volt, hogy menüben rátapintottam valamire, és az vagy nem csinált semmit, vagy pedig következő menüponti lehetőségre ugrott tovább. Ez akkor volt legjobban idegesítő, amikor többszöri elhalálozás után nem tudtam betölteni a mentett állásomat, mert mindig tovább ment az opciókban, s csak akkor volt hajlandó visszatölteni a mentésemet, amikor már másodjára léptem az adott menüpontra.
A teljesség persze megvolt, hiszen mindent megkaptunk, mint ami benne volt az eredeti játékban. Fegyverek, eszközök stb. Azonban ezeknek a választásakor se volt teljesen magánál a játék, hiszen nem igazán szerette érteni azt, hogy mit is akarok csinálni vele. Azért gondolom, hogy ez feltehetően szoftveres hiba lehet, mert az irányításnál, ha rámentem valamelyik akciógombra, az ha késve is, de működött. Itt pedig mindig tovább ment a következő lehetőségre, vagy csak nem csinált semmit. Így nem mondható el, hogy érintőképernyői hibáról beszélünk.

Természetesen lehetőségünk van menteni is, ami olykor nehézkes lehet, ha éppen el vagyunk merülve a játékban. Az jó hír, hogy a szoftver minden egyes új pálya elején ment egyet, így nem kerülhetünk bajba, mint annak idején, amikor elindult az új pálya, s elfelejtettünk menteni. Igaz, sajnálatos módon csak négy mentési helyünk van, így sajnos jelentősen meg kell gondolnunk, hogy hogyan mentünk, mikor és miért, mert a pályákat visszatölteni nem fogjuk tudni későbbiekben, ha azok mentéseit felülírtuk. Habár jó hír, hogy a programban aktív a csalás funkció, így a megfelelő mozgáskombinációval pályát is ugorhatunk.

A játék természetesen kapott látványilag egy kis láncfelvarrást. Erről nem más, mint a HD textúrák gondoskodnak, így mindenképpen szükség lesz legalább 1 GB ramra, továbbá egy jó grafikus processzora is, hogy megfelelően tudjon futni a játék. A menüben persze lehetőségünk van állítani a grafikán: low, medium, és high grafikai beállítások közül választhatunk. A megjelenéskor én a legmagasabbat választottam, de a legutóbbi frissítés után ez már nem akart működni valami miatt, így maradt a medium beállítás.
A textúrák élesebbek, s szebbek is lettek, illetve egyes helyeken le is cseréltek párat. Ennek köszönhetően egy IPS panelen sokkal szebb, s élethűbb a PC-s változathoz képest. Azonban tény, hogy a játék emiatt sokszor nem teljesen stabil, s legjobban a nagy tereknél érezhető némi lassulás. Ez akkor volt a legrosszabb, amikor időre kellett futni, s olykor-olykor megakadt emiatt a program.

A tartalmat nem nagyon bántották, s csak minimális dolgokat cseréltek. A statisztika továbbra megmaradt, illetve elérhető vált különféle plecsnik is, igaz ez a google play profilunkban érhető el, s sok mindent kell teljesítenünk, hogy kapjunk jó párat. Ez leginkább  a trófearendszerhez hasonlít.
Az összegyűjthető ereklyék megmaradtak, habár nagyon sokra nem mentünk velük az eredeti játékban sem. A statisztikai adatok feljavítására mindenképpen jó volt. A zöld és a sárga színű sárkányok helyett pénzérmeket gyűjthettünk össze.

Összegezve azt kell mondanom, hogy nem egy rosszul sikerült porttal volt dolgom. Valóban élvezetes volt így játszani, viszont el kell fogadni azt a tényt, hogy hiába lett kicsivel szebb, s stabilabb a PC-s változathoz képest a játék, ha a játékmechanika elsősorban a billentyűzetet kívánja az irányítás terén. Továbbá érződött a mobilos android határainak túllépése is olykor, ami ugyebár PC-n nincs jelen.
Azt gondolom az árát megérte, viszont az irányítás miatt sokkal nehezebb lett.