Címke: The Last Of Us

Helyzetjelentés a virtuális térből

Kecskenyál

Minap azon gondolkodtam el, hogy mennyi minden történt az életemben. Emellett pedig akadtak olyan dolgok, amelyek változatlanok maradtak. Ilyen például a blog is, melynek helyzetjelentés kategóriája az egyik legtöbb bejegyzést tartalmazza. 17 év sok idő volt, s a virtuális naplóm volt az egyik stabil pont, hiszen hobbinak és kikapcsolódásnak tökéletesen jó volt. Természetesen azóta visszafogottabban írok, hiszen sok minden van, amit nem szeretnék már leírni. Szerencsére viszonylag stabil háttért hoztam össze magamnak, s ismét a fővárosba kerültem. Ám jelenleg munkahelyváltást szeretnék megvalósítani, hiszen a szabadidőm eléggé megcsappant, s emellett a stressz is jelentősen megnőtt. Amikor a PC-m tönkrement elköszöntem a játékok világától, mert úgy éreztem kevés azoknak a játékoknak a száma, amiért érdemes lenne sok pénzt belefektetni egy újabb gépbe. A búcsúzás nem volt végleges, mert a tavaly újonnan vásárolt laptop korábbi játékok futtatására alkalmas volt, így hamar feltámadt bennem az érzés, hogy szeretnék visszatérni a játékok világába. Végül egy hónapja megvásároltam az első gamer laptopom.

A munka és a szabadidő egyensúlya eléggé felborult, s időközben igyekeztem állásinterjúkat is összehozni magamnak. Amikor nyugalmi állapotba kerültem akkor szerencsére volt időm játszani. Egyelőre azt érzem, hogy a játékok tudják legjobban elvonni a figyelmem, hiszen elég nagy koncentrációt igényel. Több játékot is kipróbáltam, s nem bántam meg, hogy a Lenovo LOQ laptopra esett a választásom. A legtöbb időt a The Last Of Us első része nyerte meg, melyet végig is sikerült vinnem. Ahogyan a végére értem természetesen azonnal nekiestem a második részének, amellyel nem volt lehetőségem még játszani. Emellett egy akció keretében sikerült a Cities Skylines-t is megvásárolnom, így ebbe is rengeteg órát beleraktam. Tartózkodtam a folytatástól, s annak nem túl jó optimalizálatlanságáról szóló visszajelzések miatt, de a mai nap a Cities Skylines II-nek is nekileselkedtem. Az eredeti játékok vásárlását korlátozottan kezeltem mindig, hiszen elég komoly összegekbe került a legtöbb cím. Most azonban sikerült több akciós oldalra is ráakadnom, így a könyvtáram a The Last Of Us két epizódjával bővül, s ehhez csatlakozott a Cities Skylines két epizódja is. A Crysis remastered trilógiát pedig iszonyatosan alacsony áron sikerült megszerezni. Bízom benne, hogy meglesz a kedv és a kitartás is, hogy ezekbe ne csak belelesni tudjak, hanem ténylegesen végigjátszani is.
A laptop egyébiránt megfelelő, s elég erős véleményem szerint. Nyilván az optimalizálatlan címekkel nem lehet mit kezdeni. Egyelőre még nem futottam bele olyanba, ami megtudta volna akasztani.

The Last Of Us: 1.évad

Kecskenyál

Gyermekként mikor meglett az első számítógép egyből tudtam azt, hogy egy tökéletes otthoni kikapcsolódás lehet számomra majd. Későbbiekben korlátozott számban találtam olyan játékokat, amelyeket megszerettem, de ennek ellenére lelkesen építgettem újra az adott gépet otthon. A munka világába lépve viszont komolyabb összegek álltak számomra rendelkezésre, így nem volt véletlen, hogy idővel a konzol is kipróbálásra került. Így ismerkedhettem meg a méltán népszerű The Last Of Us nevet viselő játékkal, amely személyes kedvencem lett.
A blog kisebb szünetelése miatt a premierkor nem született írás a játékon alapuló sorozattal kapcsolatban. A gamer laptop vásárlásra ellenben arra késztetett, hogy a pc-s változatot is magaménak tegyem, amely egyértelműen magával hozta azt, hogy ismét fussak egy kört a sorozattal is. Mivel a játék második részével nem játszottam, s halványan él bennem a sorozat folytatása is, így egyértelmű volt, hogy szigorúan az első évadot tekintem meg ismét.

Tovább… →

The Last Of Us: Part I teszt

Kecskenyál

Platform: PC

Tinédzserként beszippantott a számítástechnika világa és azon belül pedig elvarázsoltak a játékok. Nem véletlen, hogy amikor kiléptem a nagybetűs életbe elkezdtem a saját PC-met építeni, s több éven keresztül elég komoly összeget költöttem rá úgy, hogy igazából egy komolyabb cím mellett a többség maximum egyetlen egy végigjátszást tudott nálam elérni érdeklődés terén. Nem véletlen azonban, hogy a Playstation exkluzív címek felkeltették az érdeklődésemet. Akkortájt komoly elszántsággal gyűjtöttem Blu-ray formában a filmeket, s amikor megtudtam, hogy képes multimédiás lejátszóként is üzemelni azonnal beruháztam egy Playstation 3-ra majd később követte egy Playstation 4. Az első komolyabb cím az exkluzív tartalmak közül mely érdekelt az a The Last Of Us volt. Lehetőségem volt először a hagyományos kiadvánnyal játszani, s két évvel később pedig a Playstation 4-re érkező Remastered kiadással.

Maga a játék egy elég korrekt és komoly exkluzív cím volt, mely minden egyes játékos kívánságlistáján ott szerepelt, amennyiben elgondolkozott, hogy szeretne konzolt vásárolni. A minőség és a megalkotása összhangja valamint a látvány volt az, amely iszonyatosan gyorsan be tudta rántani az embert, s elég nehéz volt lerakni a kontrollert. Miután a konzoloktól megváltam sokszor én is elgondolkoztam, hogy újat kellene vásárolni, de igazából sajnáltam rá a pénzt. Továbbá úgy éreztem az életem olyan irányba változott, amelybe nem fog többet beleférni a játékok iránti szeretet szabadidő és pénz tekintetében sem. Időközben két évvel ezelőtt a játék megjelent PC-re is, amely után nagy sóvárgást éreztem. Idővel a számítógépet felváltotta a könnyen hordozható laptop is, mely nem tette lehetővé, hogy ismét élvezhessem a játékok világát. Végül úgy döntöttem, hogy ideje lenne visszatérni a játékok világába, s a hónap elején beszereztem egy gamer laptopot. Az első végigjátszott játékom természetesen nem más volt, mint a PC-s The Last Of Us.

Tovább… →

Az év első havazása

Kecskenyál

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét „fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén.

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre.


Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra.

The Last Of Us Part II – PGW Trailer

Kecskenyál

A The Last Of Us nekem nagyon tetszett játék formájában. Első körben a Playstation 3 változattal ismerkedtem meg, de nem bántam meg, hogy végül beruháztam a következő generációs konzolba, hogy végül egy Remastered kiadással is végigtoljam. 
A negyedik generációs konzolnak sajnos csak bő fél évig voltam tulaja, ugyanis egy villámcsapásnak köszönhetően javíthatatlan állapotba került. Azonban pótlását immáron másfél év (!!) után is tervezem, s bízom benne, hogy legjobb eshetőségben decemberben, vagy legrosszabb esetben jövő év januárjában ismét birtokomban lesz egy gép. Bízom benne az év végi bónusz pénzeknek, illetve kevés kiadásoknak. Mindenesetre addig itt egy újabb előzetes, ámbár egyelőre nem tudni, hogy mikor érkezik a folytatás. 

Mi a helyzet a virtuális világban?

Kecskenyál

Amikor nincs kedvem kimozdulni itthonról, illetve unatkozok, s nincs lehetőségem elmenni hazulról, akkor az esetek igencsak túlnyomó többségében a virtuális világban keresek némi szórakozást. Szerencsére az elmúlt időben végrehajtott munkahely váltás szabadidő tekintetében igencsak remek döntésnek bizonyult, hiszen nem csak kipihentebb vagyok, s több energiával rendelkezek, hanem helyi telephelynek köszönhetően naponta minimum két órával több maradt a pihenésre.
Első körben nézzük, hogy hogyan is állok a sorozatokkal. Régen nagyon sokat követtem. Közülük már jó pár véget ért, vagy elvérzett. Ha egyik sem, akkor még követem őket, vagy épp én magam döntöttem úgy, hogy ennyi volt belőlük. Jelenleg (!) hat sorozatot követek, melyből már három letudta az aktuális évadát, míg az egyikre még várni kell, s a maradék kettő pedig az, aminek a nézése folyamatban van:

South Park:
Annak idején iszonyatosan berántott a sorozat, s nem is nagyon volt olyan rész, ami nem tetszett volna. Valahogy a tizedik évad közepén elvesztettem az érdeklődésemet, s ugyan belekezdtem a folytatásba, de abbahagytam. Párszor már sikerült a TV-ben elcsípnem pár epizódot, így újra megjött a kedvem. Elkezdtem az első évadtól nézni, de a második évad felénél úgy döntöttem, hogy abbahagyom, s folytatom a tizedikkel. Egyrészt annak idején egy részt többször megnéztem, s másodsorban pedig nem akarok időt fecsérelni arra, hogy újra megnézzek tíz évadot egyben. Jelenleg a tizenegyedik etapot taposom, melyből hátra van még öt rész. S mivel húsz perces epizódokról beszélünk szerintem még ma végigviszem.

The Big Bang Theory:
Szinten régen iszonyatosan imádtam, s végül részemről ennek is leesett a népszerűsége. Végül egyszer abba is hagytam, de aztán visszatértem. Nem bántam meg, de fenntartásokkal kezelem, s az elvárásaimat eléggé letettem, így végül olyannyira jól sikerült ez a döntésem, hogy minden egyes epizódot képes vagyok szinte maradéktalanul élvezni még akkor is, ha nem nevetek fel, vagy mosolygom el magam.

Shameless:
Aktuális évadát múlt héten tudta le. Ez az a széria, ami szintén nem olyan nekem, mint régen volt, így úgy voltam vele, hogy úgy is kaptam plusz szabadnapokat, így majd egyik hétköznap kora délelőtt nekiülök, s késő délután befejezem. Jelzem, sikerült. Csak ne felejtsem el jövőre, hogy mit is láttam eddig.

Daredevil:
Ez az a sorozat, amit szintén egyben gyűrtem le, azonban a gyártó cég nem is hagyott nekem más megoldást. Itt is ugyanaz történt, mint a korábbi szériáknál, amit nyomon követtem: egyben legyűrtem az adott etapot, s aztán kb. a 20%-ra emlékeztem csak. Mondjuk nekem az első évad jobban tetszett, de az évi 13 epizódszám, mely egyébként is egyben jön még egyelőre nem olyan, amitől meg kellene rémülnöm.

Les Revenants:
Első olyan sorozatom, aminek „anyanyelve” nem angol. Majdnem két évnyi várakozás után végre megérkezett a folytatás is. Az alacsony epizódszámnak (is) köszönhetően olyan gyorsan magamévá tettem a folytatást, hogy már (sajnos) most nem emlékszem arra, hogy mi is történt konkrétan az új évadban.

Zoo:
Tavaly nyáron indult sorozat, melynek „kifutási” idejét direkt nyárra szánta az anyacsatorna. Nézettség szempontjából jól szerepelt, így június 28-án érkezik a folytatás.

Heroes Reborn: 
Az alap széria első két évadát iszonyatosan imádtam, majd pedig elkezdődött egy bizonyos lejtmenet, melynek a végén a sorozatot elkaszálták. Volt sok hír folytatásról websorozatként, illetve lezáró film, de végül semmi nem valósult meg belőle. Majd másfél éves készítési előzményt megelőzve megérkezett a Heroes Reborn, mely olyan katasztrófa lett végül, mely megmaradt minisorozatként az emberek tudatában. Bevallom, ha nem a csatorna, akkor én kaszálom el.

Friends:
Idei sorozat, ami az újranézés palettáján szerepel. Ez az a széria, amit bármikor, bármeddig képes lennék elnézni. Tizenöt évvel ezelőtt még VHS-re rögzítettem az epizódokat, majd jött a DVD, ámbár az eredeti kiadásokat nem birtokoltam. Tavaly felfedeztem a HD minőségű 720p-s felbontású epizódokat, akkor legyűrtem a tíz évadot. Idén teret engedtem a vágyamnak, s a Blu-ray változatról készült 1080p-s felbontású részeket letöltöttem, melyek egyébként több, mint fél terrányi helyet foglalnak a másodlagos merevlemezemen.
Ez az a sorozat, amiért képes lennék a Blu-ray kiadványért 22 ezret kifizetni. Tíz évadért nem sok, de viszont ez nem egy Lost, itt minden mondatot érteni kell, hogy a poén szórakoztatni tudjon. Egyelőre a második évad végén tartok jelen pillanatban.

Amennyiben nem volt kedvem sorozatnézéssel elütni az időt, így választottam a korábbi virtuális címeket szórakozásképp. Márciusi időjárás elég szélsőséges volt, így többször választottam itthoni programot, mint olyat, ami „nyílt terepen” volt. Ha már megvásároltam eredeti kópián, akkor mindenképpen nekifutottam még egyszer a The Last Of Us Remastered kiadásának, illetve jelen pillanatban is pörög az Uncharted: The Nathan Drake Collection, mely ugyebár az előző konzolgeneráción megjelent trilógiát tartalmazza. Jelen pillanatban a második részt kezdtem el, de mivel kötelező jelleggel szabadságolások vannak, így nyolc napnyi pihenőnap végére minden bizonnyal ezzel is készen leszek.
A legnagyobb problémám a két hónappal ezelőtt meghalt videokártyám volt, így szerencsém volt, hogy rendelkezek mellette egy játékkonzollal. Mint ahogyan többször is írtam alkalmi játékos vagyok, tehát ha nincs kedvem, vagy épp aktuális cím, akkor bizony van, hogy akár két hónapig nem is játszok semmivel. Azonban a meghalt videokártya nem csak annyi bosszúságot takart, hogy nem játszhattam, de még a filmlejásztás is olykor akadozott. Szerencsére szerencsejátékon nyertem egy kisebb összeget, illetve több fizetést kaptam, mint vártam, így megelőlegezve saját magamat tegnapi napon megrendeltem az új kártyát. Minden bizonnyal holnap már kézhez is vehetem, s akkor kiderül, hogy hogyan is szuperál a Rise Of The Tomb Raider illetve Cities Skylines az új kiegészítőivel.

A bőség zavara jellemezte a 2015-ös évet!

Kecskenyál

Eme blog keretén belül már többször leírtam, hogy a szilveszter nekem nem létezik. Először is semmiféle ünnepi hangulatom nem volt, továbbá mivel alkoholt nem szoktam fogyasztani, így sajnos a kulturált szórakozás, mint lehetőség sajnos nekem kimaradt. Hozzá kell tennem, hogy ezen felül ilyenkor az utcát sem érzem biztonságosnak, így hát részemről van minden évben egy nap, amikor biztosan nem akarok itthonról kimozdulni. Nem is véletlen, hogy erre a napra sorozatosan bevállalom az aktuális kolléga helyett a szilveszteri műszakot, hogy ha már én nem óhajtok vigadni, akkor ő legalább megtegye.
Mai munkamorál nálam teljesen a béka feneke alatt volt, hiszen nagyjából négy órányi alvás után cammogtam be dolgozni. Persze a nap folyamán legalább négy energiaitalt megittam, ámbár ez sem segített, hogy pörögni tudjak, vagy ne ásítozzak minden tíz percben. A hideg megérkezett, így valamennyire felébredtem mire hazaértem. Ami viszont fix, hogy legjobb eshetőségben is este tízig óhajtok fennmaradni, de addig jó bloggerként szépen kilövök a virtuális térbe egy évösszegzőt.

Tovább… →

The Last Of Us: Remastered teszt

Kecskenyál

Platform: Playstation 4
Az emberek többsége a vizuális világban találja meg a szórakozási lehetőséget. Azonban továbbra is akadnak olyanok, akik nem szeretnek eme megalkotott világ passzív részesei lenni, s csak ülni vagy feküdni a képernyő előtt bámulva az ott történő események. Az aktív résztvevők pedig nem mások, mint a játékosok. Személyiségük egészen széles skálán mozog, hiszen kezdődik az alkalmi játékosokkal, s végződik az orvosi esetnek is felfogható függőkkel. Magamra nézve én valahol az arany középúton ballagok.
Egy játékosnak a társadalomkritika mellett mi jelenthet még problémát? Az exkluzív alkotások. Ezek azok, melyek egyetlen egy platformra érhetőek el, s bújtatott vásárlás ösztönzőként hatnak az emberekre. Megvoltam a számítógépemmel, s egyáltalán nem akartam játékkonzolt, mert nem volt (s most sincs) annyi cím, aminek többször nekiugranék. Ellenben filmnézési szokásom megvolt, s a The Last Of Us volt az, ami végül rávett, hogy DVD/Blu-ray lejátszóként is üzemeltethető Playstation 3-ba vessem a hitem. A minőség jelen volt mind grafika, mind tartalom tekintetében. De jött a következő konzol széria, s ezzel egyetemben a felújított képminőséggel megáldott Remastered kiadás. Egy év után végre ezt is magamévá tettem.

Tovább… →

Ünnepi kavalkád!

Kecskenyál

… s mai nappal hivatalosan is beléptünk az év utolsó hónapjába, amiben helyett kapott két olyan ünnep is, amely majd minden bizonnyal megbolondítja az embereket. Igen: karácsony és a szilveszter.

02223Gyermekként nagyon élveztem mindkettőt, habár utóbbi azért hagyott némi hiányérzetet maga után. Felnőve azonban mindkét ünnep számomra jelentéktelenné vált. A karácsonyról nagyon sok pozitív emlékem van, habár leginkább a látványa az, ami továbbra is meggyönyörködtet, s egyetlen egy nagy negatívuma van, amit hiányolok: eme nemes ünnepkor a hóesés. Részemről ez az egyetlen csapadékforma, amit el tudok viselni, s csodálattal tudok előtte adózni.
Idén kicsivel következetesebb voltam mind munka, mind szabadidős tevékenység kapcsán. Az előző évekből tanulva már előre láttam, hogy az év utolsó két hónapja szokta nálam kicsapni a biztosítékot, így – egyesek nem tetszésére -, spóroltam a szabadságokkal, így végül novemberben ejtőzhettem egy egész hetet. Egyetlen egy nagy negatívuma volt, hogy sajnálatos módon megbetegedtem, így a megfázás ledöntött a lábamról. Az idén eszközölt egészségesebb táplálkozás viszont úgy néz ki, hogy megtette hatását, mert a döglődéses hullám mérhetetlen lázzal elmaradt, illetve egyetlen egy kellemetlenség volt: öt percenkénti orrfújás, mely sebes bőrrel végződött végül.

Nem maradt el a hónap túlóra nélkül sem. Igazából teljesen mindegy az a kettő, vagy négy óra, amit ráhúzok az alapra, hiszen elfáradás szempontjából nincs különbség a kettő között. Ugyan év elején megfogadtam, hogy ennyi volt részemről a plusz munka, de nem tudtam tartani eme fogadalmamat. Lévén hozzá vagyok szokva a számlámra érkező összeg mennyiségéhez, illetve vásárlásoknál is ezt a mennyiségi értéket vettem mindig alapul. Továbbá az sem hátrány, ha a többség húzódozik ettől, ha pihenőnapomat nem érinti legalább plusz pénzhez jutok. Munkanapomon pedig ritka az, amikor én itthonról kiteszem a lábam.
A decemberi beosztást alapul véve engedtem a kollégák karácsonyi, illetve szilveszteri vágyának, s ennek köszönhetően most lesz egy olyan decemberem, amiben nem kell azon aggódnom, hogy mikor fogom magam kipihenni. Ámbár már előre elterveztem, hogy ebben az utolsó hónapban mit is akarok majd csinálni.

Első körben mindenképp igyekszek azon, hogy úgy álljak a dolgokhoz, hogy lehetőleg ne legyen mentális agyzsugorodás hatása, így ismételten legtöbbször minden bizonnyal a vizuális szórakozások lesznek majd a terítéken főleg úgy, hogy a hétvégéket remekül megnyertem munka szempontjából. A hétköznap függő eset, hiszen az a mérvadó, hogy a másik fél mennyire is lesz szabad ekkor. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem erőlködök a karácsonyon, hiszen már kinőttem belőle, s nem igénylem azt, hogy karácsonyfa legyen, vagy pedig feldíszítés alatt álljon a ház. A sütés, főzés minden bizonnyal meg lesz, mint kötelező program, de számomra kifog merülni ebben az ünneplés. Annak egyedül örülök, hogy lesz két olyan nap, amikor tényleg senki nem fog megsértődni, ha nem akarok közös programot senkivel. A szeret ünnepét pedig mindenképp a teljes rehabilitációmra fogom fordítani, azaz két napig nem szándékozom hosszabb időre emberekkel érintkezni. A szilveszteri programom pedig évek óta fix: mindenképpen a négy fal között, távol az emberek zajától. Ennek oka pedig az, hogy nem nagyon tudok olyat ünnepelni, aminek ünneplési értelmét nem látom, s mivel kifejezetten irritál az ittas emberek társasága, így a csoportosulást kihagyom. Hiszen mindig van egy valaki, aki aztán nem bír magával. Tapasztalat.

Többnyire mindig van előre valamilyen tervem. Főleg, ha vásárlás a fő. Még év elején elgondolkoztam azon, hogy mennyire is jó lenne Playstation 4-re váltani, hiszen tudását (főleg felbontás terén) iszonyatosan ki tudnám használni. A gép ára továbbra is horrorisztikus, legalább én nem adnék érte ennyit. Mivel az igényem lappadás helyett nőtt, így végül úgy döntöttem, hogy januárban majd beszámítással megvásárolok egyet. Viszont a konzoljaim beszámításának mértéke elég alacsony lett volna, így végül karácsonyi időszakot kihasználva szépen feldobtam őket az aukciós oldalakra. A beszámítással kalkulált árral szemben legalább 40%-al több „profit” folyt be, így végül vékony 25 ezerrel kellett megtoldanom a fizetésemből. Nem vártam: tegnapi napon tulajdonosa lettem egy Playstation 4-nek, melyhez a The Last Of Us újragondolt, grafikailag feltuningolt változatát választottam. Egyelőre keresem az állam, hiszen fantasztikusra sikerült, s január elején pedig majd érkezik ő is:

056

Kockulás nem lesz ezerrel, hiszen fejet is kellene szellőztetni, így majd arra is keresek majd házon kívüli programot. Legalábbis úgy, hogy közben ne fagyjak meg.