Címke: Tél

Tél

Kecskenyál

Én azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy milyen volt, amikor ténylegesen volt négy évszak, s nem csak kettő váltotta egymást úgy, hogy a tél elég enyhe volt. Szeretem a telet annak ellenére, hogy a jó időt preferálom, mert a tél valahol otthonülővé tesz egy időre. Annak ellenére, hogy okozott némi kellemetlenéget számomra, és tulajdonképpen egy ország esett el a havazás miatt én megpróbáltam élvezni a szépségét. Fizikai oldalát is élveztem a sétákkal, illetve felnőttkori hógolyózással. Sajnos a munka miatt nem tudtam átjárni a várost, így a kevés szabadidőmben tudtam pár fotót lőni.

 

Hófedte kilátás

Kecskenyál

Én az a fajta ember vagyok, akinek még olyan gyermekkora volt, ahol az évszakok teljesen elkülönültek. A tavasz valóban tavasz volt, s a tél valóban tél volt. Utóbbit követték a téli fagyok, havazás, melyeknek köszönhetően rengeteg hócsatát vívtuk egymással a korombeli iskolatársaimmal. Nem beszélve a befagyott tócsákról, amelyeken élvezet volt csúszkálni.
Ugyan felnőttem már, de ettől függetlenül még szeretem a tél szépséget, s sajnálom, hogy mostanság ebből a mai gyerekeknek nem jut. Ennek ellenére a tél megcsillantotta a gyönyörűségét, s ezt sikerült lencsevégre kapnom éjszaka és nappal is remek kilátásnak köszönhetően.

Steril évkezdés

Kecskenyál

A tavalyi évem elég eseménydúsra sikerült. Volt munkahely váltás, és mellette költözés is. Végre megvalósult az álmom, amely sajnos elsősorban az anyagiak miatt nem jöhetett létre. Ez nem volt más, mint a teljes önállósodás. Ugyan az anyagiak miatt továbbra is elengedhetetlen az együttélés, de ez merőben más, hiszen nem rokonról van szó. Ebből fakadóan pedig az ember sokkal, de sokkal szabadabbnak érzi magát. Főleg annak fényében, hogy ennek köszönhetően mint munkában, mint pedig magánéletben sikerült pár negatív dologtól megszabadulnom.
Az utolsó hónap nem sikerült nagyon jól, hiszen a hónap elején sikerült megfáznom, amely több, mint egy hétig tartott annak köszönhetően, hogy elkerülve az orvost begyógyszerezve mentem dolgozni. Mindezek mellett sikerült az év vége felé tökéletesen elcsapnom a gyomrom, amely „meghálálta”, hogy szilveszter napján engedtem a csábításnak, és ittam egy kis üdítőt, és ettem normális ételt. Mivel nem akartam táppénzre menni, s bajlódni az orvossal, így végül komolyan vettem a diétát, s szinte egy hétig elég erősen megvontam magamtól mindent, amit csak lehetett. S szigorúan csak azt ettem, ami szerepelt a diétában gyomorrontás esetén. Szerencsére sikerült kikúrálnom magam, ámbár az újévi fogadalmammal még hadilábon állok, mely szerint tudatosabban táplálkozok, amely magával hozhatja, hogy az egészségesebb életmód felé hajlásnak köszönhetően vitaminokkal árasztom el a szervezetem, melynek köszönhetően sokkal több energiám lesz.
Az új év konkrétan arról szólt, hogy igyekeztem összeszedni magam, s az első két napos szabadnapomon haza is látogattam, s ezáltal letudva a havi hazamenetelt. Ámbár most otthon is töltöttem az éjszakát, ami nekem nagyon furcsa, és kényelmetlen volt, hiszen otthon is történt egy költözés, melynek köszönhetően új házban kellett aludnom. A szokatlan környezetnek köszönhetően sikerült alig négy órát aludnom úgy, hogy előző este sem sikerült kialudnom magam.

Gyönyörűen megdőlt az az eszmém, mely szerint függetlenül az időjárástól nem fogok lemondani a sétálásokról, és kimozdulásokról. Annak ellenére, hogy a fővárosban van hova kimozdulni mégis itthon vagyok legtöbbször, s ha kell is valahová menni a séta kiegészül abban, hogy kerülőúton megyek, hogy hosszabb legyen a menetidő. Ebből fakadóan pedig várom már a jó időt, habár ez a tél sem halmozott el sok hóval. Ugyan előrejelzés nem volt róla, de pár napja azért fehérbe borult pár város, köztünk Budapest is.

Az utolsó hónap!

Kecskenyál

Megérkeztünk az év utolsó, és egyben legőrültebb hónapjához a decemberhez. Többek között azért is mondom így, hiszen ilyen az emberek többsége megbolondul, s ilyenkor vásárlási és ünnepi lázban ég az egész világ szinte. Jómagam kihagyom ezeket a dolgokat, hiszen bő tíz éve már annak, hogy az ünnepeket úgy kezelem, mintha szürke hétköznapok lennének, így aztán mindennemű konfliktust, s kötelező programok kiesnek nálam.
A fővárosba való költözés lehetőséget adott nekem arra, hogy jobban ki tudjak mozdulni, s ezáltal kapcsolatokat tudjak építeni. Mindkettő nagyon jól halad a maga útján, s a szeptemberi munkahelyváltás is utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, már csak abból a szempontból is, hogy az én megítélésem eléggé pozitív, továbbá azt is hozzá kell tennem, hogy a munkakörülmények is megfelelőek. S mivel a kollégák javával is kijövök, így konfliktusveszély nem fenyeget.

Már novemberben megindult a karácsonyi láz, így igyekeztem nyakamba venni a várost, s megtekinteni, hogy hogyan is néz ki Budapest feldíszítve. Sajnos némi csalódást keltett, hogy a belvárosnak nem a teljes egésze, hanem csak a forgalmas része lett feldíszítve. Ennek ellenére azért a karácsonyi vásár tetszett. Igaz, csak látványban, hiszen árban eléggé elszálltak a kereskedők.



Mindezek ellenére vizuálisan nagyon jó élményben volt részem, és nagyon tetszett maga a hangulat is.
Már korábban is leírtam a blog keretén belül, hogy nekem a december hónap egybeforrt a fehér karácsonnyal még akkor is, ha évek óta ebben nincs részünk, továbbá nem is ünneplem a karácsonyt. Idén nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is hoz majd az utolsó hónap, de nagyon örültem hogy már a második nap havazott, még úgy is, hogy előrejelzés alapján több havazás ebben a hónapban már nem várható.




Szerencsém volt azzal kapcsolatban, hogy huzamosabb pihenőnapot kaptam. S annak ellenére, hogy az elmaradásaimat akartam pótolni sorozatok terén mégis úgy döntöttem, hogy inkább nyakamba veszem a várost. De ugyebár ilyenkor egy centi hó is elég ahhoz, hogy megálljon az élet, így csak a Margit szigetig jutottam. Szerencsémre kevesen voltak, s már reggel gondoskodtak arról, hogy járhatóak legyenek a járdák, így szépen be tudtam járni az egész környéket.

Megérkezett!

Kecskenyál

Többször értekeztem arról, hogy számomra mekkora nagy érvágás az, hogy nekem nincs ünnepi hangulatom decemberben, hiszen az esetek túlnyomó többségében semmilyen formában nincs csapadék, holott nálam a tél egyenlő a havazással, ami nekem nagyon gyönyörű tud lenni. Úgy tűnik idén csak szerencsénk lesz, és lehet fehér karácsonyunk. Legalábbis ma már fehérbe borult az ország jelentős része. 

Természetesen azonnal elkezdtem „őrült” módjára fényképezgetni, s ezzel is tesztelve, hogy mit is tud valójában a múlt hónapban megvásárolt Huawei Mate 20 Lite telefonom. Fényképezőgép minőség nem várható el egy telefontól, de azt gondolom, hogy középkategóriás készülékként elég szépen teljesít, ha megnézzük, hogy délelőtti, délutáni, és végül esti képeket is lőttem vele. Azt gondolom nem lőttem mellé (ismét) ezzel a vásárlással. 

A tél „maradványai”

Kecskenyál

Ugyan már az utolsó hó is elolvadt, azonban keserédes meglepetés volt az, hogy egy héttel ezelőtt a hőmérő higanyszála a -16°c -t is elérte, ezzel nem kis meglepetést okozva. A havazásnak gyakorlatilag én örültem, hiszen ezen a télen ismét nem nagyon volt ebben részünk. Ámbár véleményem szerint látványra valóban jó, azonban csak akkor, ha napokon, heteken keresztül ilyenben van része az embernek, nem pedig négy napig tartson a „csoda”. 
Természetesen továbbra is okot adott a bosszankodásra az, hogy az utak nem voltak letakarítva, valamint sok helyen a házak tulajdonosai sem gondoskodtak a problémamentes közlekedésről, továbbá az emberek biztonságáról, amennyiben a tulajdona előtti járdán sétálnak. 


Egyébiránt amikor a legnagyobb fagy volt pont dolgoztam, s mivel továbbra is többen kidőltek betegség által, így aztán maradt a műszakok folyamatos átszervezése. Ebből is fakadt, hogy sajnos nappali fényben nem tudtam megcsodálni a meglepő fagy bájos eredményeit, azaz azt, hogy mekkora jégcsapok is keletkeztek. Ámbár tény, hogy akadt olyan épület is, ahol szinte az egy méteres hosszúságot is elérték ezek a képződmények, melynek köszönhetően a közlekedés az adott részre le volt zárva. Számomra maradt az éjszakai – nem túl látványos – fénykép készítés. 

Az öröm annyiból áll, hogy az előrejelzések alapján is érkeznek a nappali 13-15 °c hőmérsékletek, tehát elő lehet venni a biciklit, amellyel nem csak a munkába való eljutás, illetve onnan való hazatérés időtartama csökken majd elég látványosan, hanem végre lehet csavarogni is, nem csak sétálni.  

Fagyos hangulat

Kecskenyál

Kicsit nehezen mentem neki a február hónapban. A többi emberhez hasonlóan engem is elért az a bizonyos téli átmeneti depresszió. Egyrészről ott volt a decemberi hónap, amely az ünnep által generált vásárlási hullámnak köszönhetően eléggé lefárasztott. Nem csak magánélet, de munka szempontjából is sikerült teljesen „kifinganom”, s ahogyan nekilendültem az új évnek egyetlen egy dolgot vártam: mikor tudok már hosszabban pihenni. Természetesen minden úgy csináltam, ahogyan eddig. Megvolt a megszokott ritmusom, s mentem dolgozni, s közben mindig néztem, hogy mikor is lesz a szabadságom, hiszen egyetlen egy fix hetet kértem, mely májusban lesz.
Ugyan úgy gondoltam minden oké lesz, azonban elindult egy remek kis vírusos betegség, amelyhez társult még az influenza szezon is. Ahogyan rászoktam lassan egy éve a mindenféle gyógytea fogyasztására, így minden bizonnyal ez (is) segíthetett abban, hogy ezeket a betegségeket sikeresen elkerüljem, ami az ismerőseimre, családtagjaimra, kollégáimra nem volt igaz. Idehaza egyértelmű volt, hogy kerülnöm kell a betegeket, illetve minimalizáljam az egy légtérben való létet. Azonban az ismerősöket érintő betegség már kissé frusztráltan érintett, hiszen a közös programok estek áldozatul a makacs betegségeknek. A munka miatt pedig egy megszűnt program helyére találni másikat, másokkal bizony nem könnyű. Azonban a munkahelyemet is elérte a hullám, amelynek köszönhetően olyan beosztás átvariálás történt, amire még nem volt példa. Nem csak amióta itt dolgozom, hanem a működés megkezdése óta. Így csak reménykedtem, hogy engem nem fog kényelmetlenül érinteni azon felül, hogy két ember helyett kellett dolgozni. Azonban felcsillant a szemem, amikor kiderült, hogy a hónap elején majd egy hetet itthon lehetek. De persze jött a fekete leves.

Egyrészről a táppénzen, és a szabadságra küldött betegek számától függött, hogy az adott szabadságot meg tudom-e kezdeni. Mindezek mellett egyik napról a másikra szinte minden előjel nélkül sikerült nekem is megbetegednek, ami azért is volt frusztráló, mert nem tudtam, hogy mi is lesz a végkimenetele, illetve végig tudom-e majd vinni az adott hetet. Amit tudtam, hogy nem szeretném táppénzzel meghosszabbítani a szabadságomat, így hát elkezdtem betegen végigdolgozni a hetet. Annyi szerencsém volt, hogy pusztán megfázásról volt szó, hiszen nagyjából három napig szenvedtem úgy, hogy a taknyom-nyálam egyben volt. Utána pedig szépen fokozatosan ki is jöttem az egész betegségből. Örömmel kezdtem meg a szabadságomat, amelyre mindenféle programot találtam ki, s sok ötletem is volt a saját magam szórakoztatására. Azonban az első két nap minden kötelező dolgot meg akartam csinálni, mint a nagymosás, nagytakarítás és nagy bevásárlás, hogy utána jöhessen a láblógatás.
Természetesen nem is nem én lennék, ha nem sikerült volna ezt a szabadságot is elszúrni. Mondjuk nem szándékos volt, de azért egy hetet végigszenvedni gyomorrontással nem volt könnyű dolog. Főleg úgy, hogy teljesen legyengültem a nem evés, vagy az éppen kevés evés miatt. Ámbár egy hét alatt sikerült helyre hoznom magam, hogy enni tudjak, de úgy mentem vissza dolgozni, mint akiben semmi erő sincs. És persze tombolt az influenza és egyéb vírus, mely még több betegállományos dolgozót eredményezett, amely aztán soha nem látott beosztás átvariálására kényszerítette a vezetőket.

Ha ez nem lenne elég, akkor bizony elérkezett az igazi tél. Havazással, faggyal és hóval. Rengetegen panaszkodtak az időjárás miatt, köztük én is. Természetesen a télnek arról kell szólnia, hogy ilyen időjárás van. Azonban én azt sérelmeztem, hogy december-január hónap elég enyhének minősült, s nem épp február végére akar az ember -11°c  és -18°c közti hőmérsékletet. Persze elmondható, hogy legalább ismét lett hó ezen a télen (is).

Maga a látvánnyal nem is volt gondom, mert egyébként ebből a szempontból szeretem a telet. Azonban azzal már igen, hogy a munkahelyre való eljutás már korántsem volt könnyű. Hiszen országos probléma volt, hogy az utak nem voltak megfelelően eltakarítva, ezáltal sok autós szinte drift versenyzőként képzelhette magát. Mindezek mellett akadt olyan is, aki a saját háza előtt nem volt hajlandó eltakarítani a lehullott havat, így aztán nagyon élvezetes volt, amikor bokáig elsüllyedtem a hóban. 

A februári hónap a mai nappal véget ér, s bízom benne, hogy maximum négy hét múlva elkezdődik a tavaszodás. Bizakodom az időjárás előrejelzésben is, hiszen elvileg március 22-e után már komolyabb enyhüléssel nézhetünk szembe. Én pedig bízom abban, hogy semmilyen betegség nem fog ledönteni a lábamról, s komolyabban sem lesz átszervezve a beosztásom. 

Az év első havazása

Kecskenyál

Gyermekként nagyon szerettem a telet. A tulajdonságai közül egyedül a hideg részével volt bajom, de minden mást élveztem benne, de leginkább azt, hogy szép. Hiszen nincs annál szebb, és jobb érzés, amikor az ember a frissen hullott havat ropogtatja a lába alatt. Kivétel ez alól persze az, amikor havat kell lapátolni. Sajnos a karácsony ismét „fekete” maradt, de mára megérkezett a havazás, s bízom benne marad is belőle valami reggelre, és a későbbi napokba. Valamint abban is bízok, hogy az elkövetkezendő két hónap elegendő lesz a télre, s márciusban már kezdődik a tavasz.

Újévi fogadalmaim nem voltak. Egyrészről nem hiszek bennük, s  rengeteg olyan dolog közbejöhet, amely ezeket meghiúsítja. Jelen pillanatban nagyon örülök annak, hogy ismét sikerült fizetésemelést kapnunk, melynek köszönhetően az egész évre való tervezésem könnyebb lett. Bízom abban is természetesen, hogy sikerül jól bánnom a pénzemmel, s semmi nem jön közbe. S itt elsősorban nem az impulzus vásárlást értem, hanem a meglévő tulajdonaimnak a renoválását, illetve pótlását eltűnés, és tönkremenetel esetén. 

Tavalyi évre terveztem, de végül átcsúszott erre az évre az egykor megvásárolt, majd villámcsapás következtében tönkrement Playstation 4 pótlása, amely bevallom nagyon feladta nekem a leckét. Hiszen annak idején a Playstation 3-at is csak azért vásároltam meg, mert lejátszotta a Blu-ray és a DVD lemezeket, ezáltal nem lett volna felesleges pénzkidobás azért a 2-3 exkluzív címért, amire évek óta vágytam. Először is önmagában véve az Uncharted széria négy része és a The Last Of Us nem lenne elég húzóerő az új konzolba való pénzfektetésbe, még úgy sem, hogy az utóbbi címnek jön a folytatása. Főleg úgy, hogy decemberben egy elég komoly akció keretén belül szert tettem egy minden fájlformátumot lejátszó Blu-ray lejátszóra. Ámbár végül úgy döntöttem, hogy csak pótolom a fent említett konzolt, hiszen a lejátszó is bármikor meghibásodhat, s a számítógép is. Habár a fejtörést inkább azt adta, hogy hiába vásároltam meg két éve az akkor újnak és elég stabilnak számító GTX 1060-at, ha játszani munka mellett szinte nem szoktam. Se kedv, se idő nincs rá.
A tavalyi pesti kiruccanásom alkalmával nagyon sokat tanultam. Például azt, hogy nem érdemes kitennem a lábamat itthonról szűkre, szinte fillérre számolt pénzzel, mert az úgy sem fogom tudni betartani. Így a végcél a téli időszak alatt a spórolás, és a vásárlás megváltoztatása részemről. Utóbbinál leginkább az impulzus vásárlások értendők, melyek az utóbbi időben élelmiszerre összpontosult. Lassan olyan leszek, mint egy nyugdíjas, aki meglát valamit akcióban, s rögtön megveszi. Ennek következménye volt a sok lejárt szavatosságú termék kukában való kikötése. Ezen próbálok változtatni, ami egyelőre nagyon jól megy. Természetesen a táplálkozásomon is finomítottam, hogy minél több egészséges, s vitamindús étel kerüljön a szervezetembe, ugyanis tavaly április óta nem voltam megfázva, s nem is szeretnék az lenni. Főleg úgy, hogy mindenki beteg körülöttem. A cél persze az, ha nem is sikerül elkerülnöm, de legalább ne kényszerüljek táppénzre. 


Ugyan sokan nem értik, de amikor beköszönt a rossz idő, s 10°c alá csökken a hőmérséklet, akkor én fogom a bicajom, s szépen elteszem téli álomra, s mindenhová gyalog járok. Ennek oka pedig az, hogy sokkal jobban fázok biciklin ebben az időszakban, mint gyalog. Valamint nem túl kellemes reggel felébredni, majd pedig ráülni a hideg ülésre. Fent látható képen pedig ma le is mértem, hogy nagyjából mennyit is gyalogoltam, miközben bebaktatva az adóhivatalba elrendeztem az adózási kérelmemet.
S persze bízom abban is, hogy ha nem is ebben a hónapban, de február elején is megkapom az év eleji szabadságomat. Igaz nem sokat fogok tudni csinálni az időjárás miatt, de reménykedek benne, hogy lesz elegendő programom majd, hogy ne unjam magam halálra. 

Szilveszteri utózönge!

Kecskenyál

Szépen, de csendesen eltelt a 2016-os év. Ahogyan lassan az elmúlt tíz évben, idén is megőriztem azt a „hagyományt”, hogy nem mentem sehová. Ugyan lett egy felkérés, ahol minden bizonnyal nem a „bebaszunk a gecibe” hozzáállással töltöttük volna az időt, de ott aludni nem akartam, az utakon jelenlévő ittas és ész nélküli petárdázók miatt inkább biztonságosabbnak tartottam itthon lenni.
Természetesen most is vizuális szórakozások voltak a középpontban, mint a Cities: Skylines, illetve a Crysis. Mindezek mellett persze történt némiképp bealvás is, amit az előző napi munkának tudható be elsősorban. Az új szerencsére csendesebben telt, ámbár több napot töltöttem itthon, de végül csipás szemmel kezdtem meg munka szempontjából az új évet. Aminek viszont örültem, hogy a mai napon ismét részem lehetett „igazi” télben, azaz szép kis hózáporban:

Sajnálatos módon elsősorban a téli szezon olyan, amikor olyan időjárási körülmény áll fenn (értsd: szétfagyok), ami miatt gyalog közlekedek, amennyiben lehetséges. A munkahelyemre is így megyek, melynek csak oda alapjáraton 40 perces séta. Amikor kiléptem akkor kezdett el esni. Nagyjából tíz percnyi havazás eredménye a fentebb lévő képek, s mire hazaértem már minden fehér volt.

A mai napon viszont új irányt vett a Playstation 4-el való tervem. A Sony Support magyarországi elérhetőségén e-mail-re nagyjából egy hét múlva reagáltak, s telefonon pedig kétszer kellett próbálkoznom legalább 12 percnyi várakoztatással, melynek összköltsége volt legalább 2500 forint mobilról. A szervizhez irányítottak, melyet több, mint egy hétig hívtam, mire ma sikerült beszélnem velük, de akkor is csak vérnyomás emelésre volt elegendő.
A fentiek fényében véleményem szerint a hivatalos támogatás egyenértékű egy kupac lótrágyával, ha nem garanciális ügyintézésről van szó. Terméket nem javítanak, de a gépet cserélik, melynek össze 67 ezer forint szállítási költséggel együtt. Többet modellszám nélkül nem tudnak mondani. De lényeges, hogy külsérelmi nyom ne legyen a gépen. Ez, amit igazából nem értettem, mert véleményem szerint, ha nem garanciális csere, s nem kis összeget kell fizetnem az újért, akkor aztán szerintem darabokban is visszaküldhetném. Bár a dolog mögött szerintem az áll, hogy első körben nem elektrotechnikai hulladék lenne a jelenlegi masinából. A hozzáállás, meg az ár, ami nem kicsit sokkoló, hiszen első generációs modellről van szó, azóta megjelent egy tunningolt Pro változat, valamint egy kisebb, csendesebb, hardveres szinten kicsit fejlesztett Slim változat is:

Ha cserében gondolkodok, akkor nagyjából szállítási költséggel együtt saccolva 70 ezerben kellene gondolkodnom. A dolog érdekessége, hogy ha értékesítem a jelenlegi gép használható alkatrészeit (gamepad, merevlemez), már abból egy 12-15 ezer bejönne. Ha ezt hozzáadom a saccolt árhoz, akkor a képen látható Slim 82 ezres árát ki tudom perkálni, azaz felesleges gépcserével foglalkozni.
Ez azért is gáz, mert nem tudom, hogy csak a magyarországi terméktámogatás ilyen, vagy ez az általános a Sony-nál, de elég durva, hogy tavalyi érdeklődésemnél 60 ezret mondtak, mikor a legolcsóbb gép 100 ezer volt, s most, amikor megbízható webshopokból 82 ezerért lehet venni egy teljesen újat akkor már 67 ezer a csere, melyhez a szállítási költség még hozzájön.

A terv a kontroller, merevlemez, illetve a gép eladása, majd pedig egy Slim változat vásárlása. Bízom benne, hogy a fentebb említett ár stabil lesz, vagy pedig csökken, mert a hivatalos szervizzel nem érdemes foglalkozni, ami elég szomorú egy ilyen értékű gép és cég esetében…