Kategória: Gondolatébresztő

2026: A kormányváltás

Kecskenyál

A politikát, mint témakört mindig is kerültem. Annak ellenére, hogy erős véleményem volt róla. Az egyik álláspontom, hogy egy olyan dologgal állunk szemben, amiben a világ legmocskosabb dolgait lehet megtalálni emberi szemmel. A benne lévők többnyire nem az embereket akarják szolgálni, hanem hatalmat szeretnének kapni. S ennek köszönhetően pedig rengeteg információ áll számunkra rendelkezésre akár belföld akár külföldről legyen szó, hogy egyesek milyen cselekedeteket hajtottak végre ahhoz, hogy hatalomhoz jussanak vagy azt megőrizzék.
A magyar politika mindig is érdekes volt számomra, mert ugyan volt véleményem, de igazából egyetlen egy politikai párthoz sem volt kötődésem, s igazából egyiket sem támogattam. Ellenben mindig elborzasztott az, amit a politikusok műveltek. Mondom ezt úgy, hogy komolyabban én magam nem merültem el benne, s a vasárnapi volt a második alkalom, amikor elmentem szavazni. Én az objektív gondolkodást szeretem, s a politikára ez sajnos nem jellemző. Borzasztónak tartom egyébként azt, hogy mennyire tudja egy ember személyiségét, viselkedését befolyásolni az, hogy milyen politikai párttal szimpatizál. Ahogyan említettem jómagam egyik pártnak sem vagyok a híve, s komolyabban nem is érdekel. Azonban mindenképpen botrányosnak tartom, ami ebben az országban történt politika és politikai élet címszó alatt. Hétköznapi személynek tartom magam politikai párttól függetlenül, s a vasárnapi szavazás rám is nagy hatással voltak.

De miért is?

Tovább… →

Airfryer: Áldás vagy átok?

Kecskenyál

Nem vagyok otthonülő típus, s sokat is dolgozok, s ennek köszönhetően a főzés és sütés nem része az életemnek. Az évre tervezett kiadásokat nézve azonban elgondolkoztam azon, hogy anyagi megfontolásból is sokkal jobb döntés lenne, ha bevezetném az életembe még akkor is, ha minimum heti fél napomat elvenné. Gondolkoztam azon, hogy kellene, de végül múlt hónapban megvásároltam az első Airfryer készülékem.

Nem szerettem volna olcsó készüléket venni, de drágát sem, ezért középársávban vadásztam a megfelelő gépre. Végül egy Xiaomi készüléket vásároltam, amelyet azonnal megszerettem. A gépvásárlásból eredő kiadáshoz még hozzá tevődött némi kötelező vásárlás is, így a hónapomat arra fordítottam, hogy a készülék árát kispóroljam. Emellett pedig arra is törekedtem, hogy megnézzem mennyire is költséghatékony egy ilyen készülék.
Egy hónappal a vásárlás után azonban kijelenthetem, hogy remek döntést hoztam, habár tény a szűkös időhiány miatt nem volt komolyabb időm használni, de jelenleg anyagilag és minőségileg is megérte a vásárlás. Bízom benne, hogy nem fog tönkremenni, vagy bármi műszaki problémája lenne, hiszen az igencsak elszállt árak miatt elég jól lehet vele pénzt spórolni.

Tervek 2026-ra

Kecskenyál

Mielőtt még a fővárosba költöztem volna elég korlátozottak voltak a lehetőségeim a gyermekkori városomban, ha a szórakozást vettem alapul. A pénzt nem szórtam, így az egyik fő szórakozásom végül a vizuális világban találtam meg, melynek egyik alappillére a játékok voltak. Több PC fejlesztésén túl voltam, s még konzollal is rendelkeztem végül, de egy viharkár és a fővárosba való költözés a játékos korszakomra pontot tett. Majd nem is akartam pénzt ölni ebbe nagyjából három évvel ezelőtt.
Jómagam örültem, hogy beköszöntött a valódi tél, de a hideg arra késztetett, hogy a szabadidőm jelentős részét ismét itthon töltsem. A filmek és sorozatok, valamint a zene pedig nem tudott egész napra lekötni. A tavaly vásárolt laptopban viszont van annyi erő, hogy korábbi játékkal lehessen játszani meglepően jó minőségben. A játékok iránti láz ismét fellángolt bennem, hiszen amikor megvan a kedv akár egész napra leköt. Gondolkoztam milyen megoldás legyen. Végül sok oldalt megnézve, több számítástechnikai oldal hardveres részét átnézve és annak árait megnézve végül úgy döntöttem, hogy a cél egy gamer laptop beszerzése lesz végül.

Árban és tudásban mindenképpen a legjobban így jöhetek ki, s emellett szól az az érv is, hogy hordozható, tehát bármikor elutazhatok vagy hazamehetek hosszabb időre, mert akkor is tudok játszani, ha épp nem vagyok otthon, s ezáltal megőrizve a mobilitásomat.
A célom a decemberi időszak, s kizárólagos vásárlás csak abban az esetben van kilátásban, ha problémamentesen viszem végig az évet. Azaz az emelt fizetés után semmiféle váratlan és nagyobb összegű kiadásom nem keletkezik, s a nyáron esedékes nagyobb hangvételű fogászati kezelés is a megbeszélt árkeret között zajlik le. Decemberi hónap pedig az akciózások miatt éri meg, hiszen nagyon sok számítástechnikai eszköz hatalmas leértékeléseket kapnak készletkisöprésnek köszönhetően.

Repülő patkányok

Kecskenyál

A fenti kép a Széll Kálmán téren készült pár napja. A galambok jelenléte egész országos probléma. Amit tudni illik róluk, hogy elég gyors a költési idejük, s mindezek mellett elég komoly higiéniai problémát okoznak mindenütt amellett, hogy betegségeket terjesztenek. Állatbarátként ennek ellenére nincs komoly problémám velük, hiszen ha mélyebben belegondolunk akkor mi emberek foglaltuk el az ő élőhelyüket, s mi tenyésztettük őket annak idején.
De valljuk be bámulatos az, ahogyan hozzászoktak az emberekhez, s azok által kialakított élőhelyéhez. A fenti kép mindenképpen elgondolkodtató, hogy mennyire hozzászoktak az emberekhez, s közben pedig milyen állapotban is vannak a nem megfelelő táplálék miatt.

Vezetékkel vagy nélküle?

Kecskenyál

Sokaknál kérdéses, hogy milyen fülhallgatót használjanak. Nagy zenerajongóként minél minőségibb, de sajnos hiába érzem úgy, hogy komolyabb árfekvésű terméket tudnék vásárolni részemről túl sérülékeny, s aprók ezek. Ennek ellenére egy ideig a vezetékes fülhallgatókkal elvoltam, s sokáig egy SoundMagic E10 volt a társam. Idővel egy mikrofonosra cseréltem, mert kialakult nálam az a fajta kommunikáció, hogy amikor valakivel nem tudtam személyesen beszélni, akkor messengeren hívást indítottam. Aztán egy árzuhanásnak köszönhetően első vezetéknélküli fülhallgatómnál ráébredtem, hogy sokkal könnyebb és kényelmesebb, mint a vezetékes változat. Ismét beruháztam egyre, amely nem volt más, mint a Redmi Buds 6.

Egyelőre elégedett vagyok vele, de azért érzékelhető, hogy erősen a középkategória alsó határát súrolja. Természetesen a fent említett fülhallgató megmaradt tartaléknak.

Honor Band 9 – Az új óra

Kecskenyál

Hónap elején publikáltam azt a bejegyzést, hogy sajnos kénytelen voltam a korábbi  – több éves – laptopomtól megválni. Természetesen, ha valamire költeni kell, akkor mindig jön újabb váratlan kiadás. A mai napon egy Honor Band 9 okosóra tulajdonosa lettem. Kényszerből történt a vásárlás, ugyanis elődje szíja elszakadt, s mivel nem lehetett vásárolni hozzá újat így kénytelen voltam lecserélni. Kicsit keserű szájízem volt, mert sajnos ahány márka, annyi applikáció, s ha az ember használja, akkor márka váltás után korábbi statisztikái a kukában landolnak.
A telefonjaimra mindig vigyáztam, s munka közben ritkán volt olyan, hogy a zsebemben volt. A tavaly vásárolt S23 Ultra esetében fel sem merülne, hogy nálam legyen. Az okosóra is kizárólag arra szolgál, hogy tudjam mennyi az idő. Jó megoldás, ha sűrűn, akár negyed óránként kell ellenőrizni az időt. Mivel a munkám egy része fizikai aktivitást kíván továbbá nem vagyok lassú ezen a téren sem, így többször belefutottam, hogy odaütöttem valamihez az előző órát vagy beleakadt valamibe és kikapcsolódott. Hiába gumiszíj, sajnos megadta magát idővel. Ezért is gondolkoztam el milyen legyen, de inkább alsó ár sávban gondolkodtam. Ha sérül valami, akkor inkább az óra legyen. Bízom benne, hogy nem pár hónapig lesz a társam, s a szíj itt is bírni fogja a kiképzést.

Az árvíz

Kecskenyál

A héten a fővárost is elérte az előre jelzett árvíz. Természetesen sokakhoz hasonlóan én is kimentem megcsodálni azt, hogy a természetnek mekkora ereje is van tulajdonképpen. Sajnálatomra nagyon sok általam kedvelt hely lezárásra került emiatt. Ennek ellenére nagyon érdekesnek találtam, hogy mennyien kimerészkedtek, s akadt olyan is, aki a lábát is beleáztatta a vízbe. Sőt! Már több videó napvilágot látott, ahogyan az emberek fürdőznek benne.
Engem ez valósággal ledöbbentett. Egyrészről azért, mert már az időjárás nem alkalmas fürdőzésre. Akinek fürdőzésre támadna kedve az inkább medencében kellene próbálkoznia a hőmérséklet miatt. Másfelől pedig jómagam láttam a víz állapotát. Ahogyan írták nagyon sok földes részt átmosott, sok minden van benne. A víz nem átlátható, tele van elsősorban fa törmelékkel, s mindezek mellett nem kell közel menni ahhoz, hogy a látvány mellett bűzt is érezzen. Ugyanis a víznek jelenleg szennyvíz szaga van.

Elpusztult Sanyi, a sztárkakas

Kecskenyál

A blog keretén belül többször kerültek ki képek Sanyiról, a sztárkakasról. De miért is kerültek ki fotók egy kakasról? Nagyjából 2020 környékén a békéscsabai piacról elszökött a kakas, mely nem sokkal később a közelben lévő számára hatalmas Munkácsy téren talált otthonra, ahonnan aztán nem mozdult tovább. Ámbár próbálták befogni, de minden kísérlet hiába való volt. A helyi lakótelep lakói hamar befogadták. Gondozták, etették, itatták, s nagyjából négy évet töltött a Munkácsy téren. A média hamar felkapta, hiszen elég szokatlan, hogy lakótelepen főleg a belvárosban egy baromfi találjon otthonra.
Idén azonban több hír is érkezett arról, hogy az állatot hajléktalanok bántalmazták, illetve gyakran odatévedt gyerekek kergették meg. A kedvenc fáján, ahol az éjszakát töltötte onnan is elűzték. Egy tanyára került, ahol a napokban elpusztult. A kérdés pedig adott, hogy amennyiben valóban a megosztott információk valósak, akkor sok várost érintő problémára miért nem születik megoldás. Gondolva itt az agresszív alkoholmámorban úszó hajléktalanoktól kezdve a neveletlen gyermekekig? És akkor egy kép Sanyiról:

Amikor egy korszak lezárul

Kecskenyál

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is?

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem.

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő “probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért. Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult.

Vegyes évkezdés

Kecskenyál

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a “kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem.

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról.

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött.

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok “beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor.