A politikát, mint témakört mindig is kerültem. Annak ellenére, hogy erős véleményem volt róla. Az egyik álláspontom, hogy egy olyan dologgal állunk szemben, amiben a világ legmocskosabb dolgait lehet megtalálni emberi szemmel. A benne lévők többnyire nem az embereket akarják szolgálni, hanem hatalmat szeretnének kapni. S ennek köszönhetően pedig rengeteg információ áll számunkra rendelkezésre akár belföld akár külföldről legyen szó, hogy egyesek milyen cselekedeteket hajtottak végre ahhoz, hogy hatalomhoz jussanak vagy azt megőrizzék.
A magyar politika mindig is érdekes volt számomra, mert ugyan volt véleményem, de igazából egyetlen egy politikai párthoz sem volt kötődésem, s igazából egyiket sem támogattam. Ellenben mindig elborzasztott az, amit a politikusok műveltek. Mondom ezt úgy, hogy komolyabban én magam nem merültem el benne, s a vasárnapi volt a második alkalom, amikor elmentem szavazni. Én az objektív gondolkodást szeretem, s a politikára ez sajnos nem jellemző. Borzasztónak tartom egyébként azt, hogy mennyire tudja egy ember személyiségét, viselkedését befolyásolni az, hogy milyen politikai párttal szimpatizál. Ahogyan említettem jómagam egyik pártnak sem vagyok a híve, s komolyabban nem is érdekel. Azonban mindenképpen botrányosnak tartom, ami ebben az országban történt politika és politikai élet címszó alatt. Hétköznapi személynek tartom magam politikai párttól függetlenül, s a vasárnapi szavazás rám is nagy hatással voltak.
De miért is?
Gyermekként és tinédzserként abszolút nem foglalkoztam a politikával. Ellenben az apám és a környezetünkben élők közül szinte mindenki. Mai napig emlékszem, hogy nagyon sok mindennel egyetértett apám, amellyel a Fidesz indult a választáson, s sok reményt fűzött a párthoz és magához Orbán Viktorhoz. Éles emlékként él a fejemben, hogy mennyire szimpatizált a párttal olyannyira, hogy anyám meg is jegyezte neki, hogy olyan, mintha szerelmes lenne Orbán Viktorba. Ez általában heves vitákat eredményezett, de anyám inkább azon az állásponton állt, hogy lényegtelen melyik párt van kormányzáson, mert egyik se ér semmit, s csak ígérgetni tud, amelyet aztán nem tart be. Ha megnézzük, akkor valahol ebben igaza volt. Körülöttünk javarészt nyugdíjasok voltak vagy nyugdíj előtt álltak, s ők hatalmas szavazóbázist jelentett annak ellenére, hogy csak négy évig voltak kormányon. Emlékszem, hogy otthon élve a szülőkkel házrészen osztoztunk, s a mellettünk lakó néni szó szerint szerelmes volt a pártba, így amikor jöttek a választások a béke érdekében nem mondtuk meg, ha nem mentünk el vagy elmentünk, de nem szavaztunk a Fideszre. Mindig attól tartottunk, hogy a jó kapcsolat vagy a lakhatásunk múlhat azon, ha a politikai nézetünk különbözik, ami azt gondolom elég komoly probléma a mai világban, ha valakit nem a személyisége vagy a jelleme alapján ítélnek meg magánemberként, hanem a politikai nézetei miatt.
Középiskolásként mai napig emlékszem arra az időszakra, amikor az MSZP került a hatalomra, s különböző megszorító csomagokat vezettek be. Emellett ott volt az öszödi beszéd is, amelynek következménye a hatalmas lázadás volt, melyben hatalmas tűzkárt szenvedett az MTVA székháza. Akkortájt továbbra sem érdekelt a politika, de meglepő volt látni, hogy milyen hatása van az, amikor valakiről kiszivárog, hogy hazudott. A politikában pedig nem meglepő, hogy ez jelen van. Ahogyan az internet kezdett eljutni az otthoni háztartásokba véleményem szerint úgy kezdett a politika is az emberek életének részéve válni. Még akkor is, ha az ember nem volt rá kíváncsi. Hiszen nagyon sok oldal rendelkezett fizetett hirdetésekkel továbbá a közösségi oldalaknak is megvoltak a maguk csoportjai, amelynek köszönhetően az embernek nem igazán volt lehetősége ezeket a tartalmakat elkerülni. Emellett pedig a hírportálok híreinek jelentős része a politikáról szólt.
Pont akkor fejeztem be a középiskolát, amikor másodjára hatalomra került a Fidesz. Azt gondolom ekkor még hatalmas problémák nem voltak. Ugyan szavazókorú voltam, de jómagam nem mentem el, mert nem éreztem annak a súlyát akkor még. Mikor beléptem a munka világába azt gondolom komolyabb bajok még nem voltak a párttal. Ámbár már akkor is éreztem azt, hogy erősen a nyugdíjas korúakat szólítja meg. Egy olyan réteget, akik objektíven nem tudnak informálódni, mert az internethez nem férnek hozzá vagy csak az ehhez szükséges eszközöket nem tudják kezelni. Ebből fakadóan pedig nem éreztem, hogy az én korosztályom meg lenne szólítva. A második újraválasztásnál azonban már a szabadsajtó is többször írt arról, hogy olyan intézkedéseket hajtanak végre, amelynek köszönhetően hatalmát akarja megerősíteni. Ebből fakadóan pedig rengeteg kritika érte. Akkor már engem is kezdett idegesíteni az, hogy az ország szépen lassan, de biztosan kezdett szétszakadni, s valódi ellenzék nem volt. Ellenben megvolt a stabil szavazóbázis, akik nem ismerték el, ha valaki nem az ő álláspontjukat képviseli.
2020-ra már elég jelentősen a mindennapjaink része lett a politika. Mindenhonnan ez folyt, s a közösségi média volt az, ahol legjobban tudott az ember szembesülni vele. Mindeközben én azt tapasztaltam, hogy a választások egyáltalán nem tiszták, s nem objektíven próbálják az embereket meggyőzni kire szavazzanak, hanem tulajdonképpen az egész választási kampány a hatalmas költségvetése mellett nem más, mint szardobálás hazugságokkal megtűzdelve. Ekkor már bőven kivoltak építve azok a dolgok, amelyek sok embernek nem tetszett, s olyan jellegű bírálatok érték a kormányt, amellyel kapcsolatban szerettek hallgatni. Sokszor megfogadtam, hogy nem nézek politikai témájú tartalmat meg, de mindig volt valami botrány, amelynek kapcsán elolvastam az adott cikket vagy megnéztem az adott médiatartalmat. Mai napig emlékszem, hogy a fent említett öszödi beszédnek mekkora hatalmas volt, hogy az emberek tulajdonképpen megmutassák haragjukat, de számomra döbbent volt, hogy sok dologgal túlment ezen a Fidesz és Orbán Viktor, s a társadalom nem háborgott, s nem lázadt csak egy kis része.
Azt gondolom ekkor ért a politikai párt a csúcsra abban, hogy már olyan emberek is a politikával foglalkoztak, akik egyébként ettől igyekeztek távol tartani magukat. Olyan ügyek kerültek napvilágra, amelyekkel kapcsolatban felháborodás volt jellemző, s erős bírálat. A pártban szerepeket betöltő politikusokra sokszor jellemző volt az arrogancia, beképzeltség, lenéző viselkedés azokkal szemben, akik nem osztják a véleményüket. Azok, akik pedig tudtak több helyről tájékozódni eltudták dönteni, hogy a pártközeli médiában mennyire is nem valós tartalmakat mutatnak be az embereknek. Rengeteg videó került fel az internetre, ahol a híradóban nem vagy csak egy adott rész került leadásra egy hírrel kapcsolatban. A miniszterelnök is csak olyan riportereknek volt hajlandó nyilatkozni, akik előre megírt kérdéseket kaptak. Eközben pedig mindent és mindenkit beállított ellenségnek. Azt gondolom, aki nem foglalkozott a politikával az akkor már elkezdett, mert olyan szinten nyíltan csinálták, hogy az is észrevette, aki nem követte ezeket a dolgokat.
A botrányok sorozata nagyon erős volt, s ugyan én jót nevettem rajta első körben, de második körben elég felháborítóak voltak ezek. Ekkor már elég jelentősen látszódott, hogy nagyon sok minden következmények nélkül marad, ami eléggé forralta az emberek agyát. A 2024-es választásra már én is elmentem, s természetesen a kormány ellen szavaztam. Már akkor is hatalmas jellegű volt a megjelenés, de ennek ellenére elég komoly győzelmet arattak ismét. Természetesen későbbieknek nagyon sok minden napvilágot látott, hogy hogyan is próbálták az embereket manipulálni vagy rávenni arra, hogy rájuk szavazzanak. Ez pedig tovább növelte az emberek elégedetlenségét. Mindezek mellett pedig egy olyan propaganda gépezet indult be, amelyet már csak elég kevesen tudtak szó nélkül hagyni. Olyan jellegű lejárató kampányok indultak el, hogy az bőven felülbírálta az objektivitást. Ebben az egészben nekem a legrosszabb a hétköznapi emberek megosztottsága volt. Az országban rengeteg probléma uralkodott miközben a pártközeli emberek vagyonosodása nagy mértékben megnőtt, s rengeteg dolog derült ki arról, hogy mire is használják a közpénzt. Nagyon sok probléma tárult fel időközben különböző felületeken, hogy mit is tud okozni az, hogy ha valakinek Fideszes ismerőse van, s hogyan viselkedik akkor, hogyha a nézőpontok ellentétesek. Eközben pedig tovább nőtt azon videók száma, ahol tanúbizonyságot tehettünk arról hogyan viselkedik a szavazóbázisuk, amelyek ugyanolyan kirekesztőek, pökhendiek és arrogánsak, mint a párt politikusai.
Részemről pont ebből lett elegem, s ez volt az, amely arra sarkallt, hogy mindenképp leadjam a szavazatomat. Nem is bajlódtam azzal, hogy átkérjem magam, hanem a munkahelyemen bejelentettem, hogy aznap nem tudok bemenni, hiszen hazautazok. Nem érdekelt a másfél órás út, s az sem, hogy nem tudok jelentősen pihenni. Ez a második szavazásom volt, de az első olyan, amelyet magaménak éreztem.
Igazából elegem lett abból a politikai mocsokból, amely az egész országra zúdult. Egy olyan politikai mocsok, amelyet az ember sehonnan nem tudott kikerülni. Olyan szinten ömlött, melynek köszönhetően az ember ha nem is kapta fel a vizet, de biztosan szorongva élt meg. Borzasztónak tartottam már akkor is, hogy az ember nem tudott egy kisvárosban úgy végigmenni, hogy ne politikai tartalmú hirdetésbe botoljon, emellett pedig lejáratókampányba az ellenfél felé. Azt gondolom, hogy ha valóban demokratikus országban éltünk volna, akkor az emberek eldönthették volna bátran azt, hogy kire szavaznak. Emellett pedig objektíven tudták volna egy párt munkáját értékelni, s nem pedig az egész a köpködésről, s egymás lejáratásáról szólt volt.
Az én álláspontom az, hogy hozzám hasonlóan is nagyon sokaknak ez ütötte ki végleg a biztosítékot. A folyamatos rémhír generálás, háborúval való fenyegetőzés. Emellett pedig a szavazókba való radikális viselkedésmód megjelenítése. Aki pedig objektíven tájékozódott annak pedig egyértelmű volt, hogy nagyon sok minden nem igaz. Az már sokaknak ismert volt, hogy a szavazások nem voltak tiszták, s részemről elég szkeptikus voltam a vasárnapi szavazással kapcsolatban. Főleg úgy, hogy előtte megtekintettem a szavazat ára című dokumentumfilmet. Ennek ellenére hazautaztam, s nem fűztem nagy reményeket a kormányváltással kapcsolatban, de úgy voltam vele, hogy a szavazatommal élni szeretni, s kimutatni azt, hogy mennyire is elegem van már abból, hogy a politika mindenhová befolyt a mindennapi életben. Nem lehet kivédeni, mert elég keresztül menni egy városban, s félelmet keltő plakátokkal találkozol.
A szavazatom leadása után egy kis időt otthon töltöttem. Majd másfél órás vonatútnak néztem elébe, mert visszaindultam a fővárosba. Emellett pedig elintéztem mindent, hogy a pihenésé legyen a szerep az azt követő napokban. Vizuális szórakozást terveztem be estére, de nem tudtam nem ránézni a szavazásra. Teljesen megdöbbentő volt az az arrogancia, és lenézés, mely a másik pártból áradt. Majd történelmi pillanatnak lehettem részese, amikor az adatok feldolgozottságából fakadó eredmény kihirdetése elindult, s szépen lassan, de lesöpörték a Fideszt és ezzel véget ért Orbán Viktor pályafutása. Mindenképp érdekes élmény volt élőben ezt végigkövetni, habár utólag bántam, hogy nem mentem be a belvárosba, de amekkora tömeg volt szerintem jól is tettem, hogy itthon maradtam. Jó volt látni azt a sok felszabadult embert, s eközben pedig a leváltott párt embereinek az arcára fagyott mosolyt, ahonnan eltűnt a többé éves beképzeltség, érinthetetlenség és arrogancia.
Összegezve azt gondolom az emberek nem egy pártra szavaztak, hanem egy párt ellen javarészt. Ahogyan én is tettem. Mindenképpen érdekes élmény volt ennek a szavazásnak a résztvevőjének lenni úgy, hogy tudom az én szavazatom is benne volt. Mindezek mellett pedig meglepő érzés fogott el, hogy tényleg megtörtént egy kormányváltás. Természetesen mindenképpen fontos megjegyezni, hogy ettől függetlenül még lehet rosszabb az életünk, hiszen nem a legjobb állapotban van az ország. Azonban itt a lehetőség, hogy valami történhessen, s pozitív irányba elinduljanak a dolgok.
Mindenképpen sajnálom azt, hogy rengeteg írás és videó került ki az internetre, ahol a másik párt és annak szavazói agresszíven és ellenségesen reagáltak az eredményre. Én bízom benne, hogy pár hónap múlva leapad a harag, s kicsit békésebb ország lehet Magyarország, ami nem a megosztottságról és a hataloméhes politikusokról szól.