És vége a hétnek, s a mai nappal pedig a „beteg szabadságom” is. Sajnos. Ugyanis nem jöttem rendbe teljesen, ezért azt gondoltam, hogy holnap nem megyek be, de mivel módosult a holnapi iskolai program, így egyetlen óráért kénytelen vagyok végigszenvedni hetet, mivel nemes egyszerűséggel olyan a tananyag, hogy nem merek hiányozni.

Érdekesen telt a hetem, az biztos. Nem hiszem, hogy az új influenzát kaptam volna el, mert ugyan más lefolyása volt a megfázásomnak, de valahogy könyebben átcsusszantam rajta. A héten tudtam pótolni a hiányosságaimat néznivaló terén, továbbá játszani is tudtam, meg zenét hallgatni. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy itthonról nem tudtam elmenni, mivel azért annyira nem viseltem könnyen a betegségemet. Természetesen holnap majd „pakolok rá” még néhány tünetet, hogy ne mondhassa senki, hogy itthon lebzseltem. Mint már említettem, beteg voltam, nem haldokoltam ugyan, sőt, nem is volt olyan vészes, mint lenni szokott ez a megfázás, de ettől még volt lázam, és szarul éreztem magam. Más okoskodására meg végképp nem vagyok kíváncsi, ha ő lázasan, taknyosan be akar menni, akkor menjen, én ilyenkor itthon maradok és ápolom magam.

Szóval kedden kicsit jobban voltam, bár szerdán már éreztem, hogy ennyivel nem úszom meg. Csütörtökön volt a legrosszabb, pénteken és szombaton pedig magas lázzal küszködtem.
Már szerdán megvolt a pénzem, de inkább itthon maradtam, mert nem éreztem magamban annyi lelkierőt, hogy elmenjek, és megvegyem a memóriát az épülő PC-mhez, s ezt pénteken tettem meg. Beléptem a boltba, vártam is vagy tíz percet, mert előttem voltam. Nem értettem, hogy az eladó miért állítja át a légkondit. Éreztem, hogy melegem van, de persze ez csak a láznak volt betudható. Hazaérkezvén azonnal beszereltem a memóriát, s összetettem a kezem, hogy már csak a processzorra van szükségem, s végre egy normálisabb PC-m lesz, igaz az extra dolgokat csak később tudom megvenni.
Amikor öltöztem át, rájöttem miért is állítgatta az eladó a légkondit: iszonyatosan leizzadtam, csorgott rólam a víz, ugyan nem mértem meg a lázam, de mivel nem volt meleg, így gondolom több volt, mint 39° tekintve, hogy nálam ilyen reakció nem volt a lázra.

Ugyanez az eset megismétlődött tegnap is, amikor anyám egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy venni kell nekem egy új monitort, mert a régi már kileheli lassan a lelkét, így elmentünk a közeli PC boltba, ahonnan cipelhettem hazafelé a monitort. Igaz, csak húsz perces út volt, de jól bedurrant a kezem, olyan izomlázam van, mint ha konditeremből jöttem volna.

Először átkoztam is érte, hogy miért most, hisz beteg vagyok, de aztán működésre bírtam, s sokkal jobb volt, mint elődje. Ki is próbáltam rajta a Tomb Raider: Underworld-öt, ami iszonyatosan jól nézett ki rajta, s ekkor tudtam megvizslatni, hogy grafikailag mennyire is szép.
Viszont hátulütőként megtapasztaltam, hogy a mezei .avi kiterjesztésű fájljaim mennyire rossz minőségűek a HD tartalmakhoz képest, igaz, az én PC-m még nem áll készen arra, hogy nagyfelbontású tartalmakat tudjak rajta futtattni.

Ma úgy terveztem majd, hogy egész nap DVD-zek, de időközben utolértem osztálytársamat, aki közölte velem, hogy változott a holnapi terv, s az órák meg lesznek tartva. Mivel van egy óra, aminek a tananyaga nehéz, s az sem biztos, ha ott vagyok megértem, így ugyan húztam a számat, de jeleztem neki, hogy bemegyek. Kérdés már csak az, hogy holnap mennyire fogom magam jól érezni, mert elvileg most már csak jobb lehet, rosszabb nem, de ezt majd látjuk.

Így kell kérem szépen szabadidőt csinálni úgy, hogy „jogosan” hiányozz az iskolából.
Elkapott rendesen a megfázás, s csak remélni tudom, hogy ez nem az új influenza törzs, mert akkor minden bizonnyal elég erősen meg fogom szívni.
Tegnap hajnalban iszonyatos torokfájásra ébredtem fel, sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Reggel már alig bírtam enni. Természetesen vittem magammal némi folyadékot is, hogy ne száradjon ki a torkom, mert akkor még jobban fog fájni. Természetesen okos vagyok és szép. Ugyanis az iskolában vettem észre, hogy otthon felejtettem az üvegem. Mondom nagyszerő, ennél több nem is kell.

Azt nem is kell mondanom, hogy a legunalmasabb órák voltak, az ötödiken már lázas voltam, haza is alig bírtam a saját lábamon állni. A mai napom azzal telt, hogy tévéztem és játszottam. Holnap se megyek be suliba, habár orvoshoz nem megyek, csak ha rosszabbodik az állapotom.
Ráadásul holnap szülinapom lesz… Jó lesz így ünnepelni. De sebaj, minden rosszban van valami jó. Először is ma sikerült kipörgetnem a Silent Hill játékot (kritika két percen belül részemről), továbbá belekezdtem a folytatásba is, s örömmel nyugtáztam, hogy Gamepad-del tökéletesen megy, így negyven fokos lázzal is tudom magam szórakoztatni, és nem kell a széken görnyedni. És minden bizonnyal holnap megveszem a következő alkatrészt is a PC-mhez!