Nap: 2009. szeptember 15.

Silent Hill (1999) Teszt

Kecskenyál

Platform: PC

Kb. egy hete írtam meg a Silent Hill film kritikáját, melynek kezdő soraiban épp arról írtam, hogy magukkal a játékokkal nem játszottam, s csak kipróbálás erejéig jutottam.
Nos, a kritikám jövő hét hétfőre volt időzítve, azonban egyéb hangulati tényezőknek köszönhetően nekiültem az első játéknak is, s végül annyira beszippantott, hogy ki is pörgettem. Így ennek fényében azonnal közzé tettem a filmet, hogy közzé tudjam tenni a játékról szerzett benyomásokat.
Többször leírtam, hogy nem vagyok nagy játékos, 1-2 húzócím az, amit többször előveszek. Azokkal a játékokkal, melyekkel találkoztam szinte csak kipróbálás erejéig jutott, azonban pár címnek sikerült lekötni annyira, hogy valóban kipörgessem. Igaz, azóta is ott rohadnak valamelyik tokban.
Elég kevés olyan filmmel találkoztam, aminek „hírnöke” egy játék volt. Történetesen talán kettőt tudnék felhozni hirtelen, aminek a nevét is tudom. A Silent Hill ebből kiesik, ugyanis előbb láttam a filmet, mint ahogyan kipróbálhattam volna a játékot. Magáról a filmről csupa jót tudok csak mondani, semmi negatívat nem tudnék felhozni, esetleg a film befejezését, ami már folytatásért kiállt (habár jelenlegi hírek szerint nem lesz).
A film megtekintése után, természetesen az összes fellelhető anyagot elolvastam, amit érdemes a sorozatról tudni. Hiába, hajtott a vágy, hogy magamévá tegyem a játékot is, s kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lehet a város utcáin bolyongani egy-egy karaktert irányítva. S persze nem utolsó sorban arra is kíváncsi voltam, hogy melyik a jobb: a játék vagy a film.
Tovább… →

Ehh

Kecskenyál

Így kell kérem szépen szabadidőt csinálni úgy, hogy „jogosan” hiányozz az iskolából.
Elkapott rendesen a megfázás, s csak remélni tudom, hogy ez nem az új influenza törzs, mert akkor minden bizonnyal elég erősen meg fogom szívni.
Tegnap hajnalban iszonyatos torokfájásra ébredtem fel, sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Reggel már alig bírtam enni. Természetesen vittem magammal némi folyadékot is, hogy ne száradjon ki a torkom, mert akkor még jobban fog fájni. Természetesen okos vagyok és szép. Ugyanis az iskolában vettem észre, hogy otthon felejtettem az üvegem. Mondom nagyszerő, ennél több nem is kell.

Azt nem is kell mondanom, hogy a legunalmasabb órák voltak, az ötödiken már lázas voltam, haza is alig bírtam a saját lábamon állni. A mai napom azzal telt, hogy tévéztem és játszottam. Holnap se megyek be suliba, habár orvoshoz nem megyek, csak ha rosszabbodik az állapotom.
Ráadásul holnap szülinapom lesz… Jó lesz így ünnepelni. De sebaj, minden rosszban van valami jó. Először is ma sikerült kipörgetnem a Silent Hill játékot (kritika két percen belül részemről), továbbá belekezdtem a folytatásba is, s örömmel nyugtáztam, hogy Gamepad-del tökéletesen megy, így negyven fokos lázzal is tudom magam szórakoztatni, és nem kell a széken görnyedni. És minden bizonnyal holnap megveszem a következő alkatrészt is a PC-mhez!