Nemrégiben arról beszélgettem egyik ismerősömmel, hogy a mostani munkahelyem mennyire rányomta a bélyegét a szabadidőmre, s ezzel szemben mennyire elment olyan dolgoktól a kedvem, amit nagyon szerettem. Akár hobbimként is tekintettem rájuk. A Gamer laptop megvásárlása nálam alapból úgy történt, hogy biztos voltam benne, hogy lesz olyan időszak, amikor majd nem fogok rajta játszani, s inkább csak a böngésző fog rajta futni esetleg valami film. Emellett két előfizetésem is van. Az egyik a Netflix  a másik pedig a Disney+, mert azt gondolom kettő együtt nem lépi át a havi öt számjegyű összeget, s rengeteg tartalom található rajta.
Augusztus elején sikerült végre eljutnom szabadságra. Első dolgom volt a fogászati kezeléseimet igénybe venni, s mellett volt időm gondolkodni, hogy mennyi mindent nem teszek, amit korábban kikapcsolt. Így végül eredményesen telt a szabadság, hiszen sikerült új munkahelyet találnom, amely mellett valószínűleg ismét feléled bennem a régi dolgok iránti érdeklődésem.
Mivel sok szabadságom maradt, így szeptemberre ismét kivettem egy egész hetet. Sokat gondolkoztam bérlet szempontjából, de végül arra az elképzelésre jutottam, hogy a legköltséghatékonyabb az, hogy ha országbérletre váltok. Hiszen, ha egy hónapban kétszer is haza kell utaznom, akkor a bérlet és a két hazautazás költsége eléri a 20 ezer forintot is. Így végül ebből a szempontból megvásároltam életem első országbérletét, s a keddig nap volt az, amit kiszemeltem arra, hogy csavarogjak egy kicsit. Mivel régen voltam Szentendrén, így úgy döntöttem oda megyek. Térkép alapján azonban hamar változott az elképzelés, s elmentem egészen Dömörkapui elágazásig. 

Két negatívum volt. Az egyik, hogy a vízhiány miatt az Annavölgyi-vízesés nem volt olyan látványos. A másik pedig a buszjáratok kevés száma. Ennek ellenére hatalmasat sétáltam, s teljes mértékben feltöltődtem ahogyan a természetben sétáltam.

Visszafelé már fáradtnak éreztem magam, de továbbra is azt éreztem, hogy van bennem még annyi erő, hogy tiszteletemet tegyem Szentendrén. A buszjárat elég későn érkezett, s mivel több látnivaló is volt, így úgy döntöttem akár sietősen is, de mindenképpen látni akarom őket, hiszen az előrejelzések szerint a további napokban esős idő volt várható. Első körben mindenképpen tiszteletemet tettem a Japánkertben, ami annyiból volt csalódás, hogy kicsi volt. Ezután a sétány felé vettem az irányt, ahol megláttam, hogy itt is mennyire alacsony a vízállás. A víz közepén lévő aprócska „sziget” a madaraknak kedvezett, s ahogyan ráközelítettem nagyon jól érezték magukat, hiszen semmiféle állat nem tudta őket zavarni miközben szomjukat oltották. Emellett természetesen a a színes napernyőket is megtekintettem, valamint a múzeum felé vettem az irányt, de már késő volt, hogy betérjek. Remekül éreztem magam, s ugyan hétköznap miatt egyedül mentem, de telefonon tartottam a kapcsolatot másokkal, s küldözgettem a képeket épp hol járok. Ami mindenképpen tetszett, hogy ugyan nagy város, de rendkívül rendezett, s tiszta volt a levegő.

Minden bizonnyal a város nagyon szép lehet este is, de végül nem tudtam tovább maradni. Egyrészről a HÉV menetrendje karbantartás miatt módosult, így mindenképpen el kellett indulnom vissza a fővárosba. A másik pedig már ígéretet tettem egy sétára. Utóbbi azért is esett még jobban, mert így végül a Samsung Health alkalmazásban este megcsodálhattam, hogy ismét megfelelő mennyiségű sétát tettem meg, ami eléggé felpörgetett a nap végére.