A virtuális gondolataim gyűjtőhelye
Mikor ideiglenesen hazaköltöztem egy kis időre nyakamba vettem a várost. Mivel könnyen bejárható, s biciklizés is szinte balesetveszélyes amennyiben odafigyelünk elég sokat voltam a szabadban. Annak ellenére, hogy elsősorban kutyás ember vagyok mégis szeretem a macskákat is. Egy séta alkalmával hallottam meg egy elhagyott kismacska nyávogását, amit megfogva hazavittem. Azóta ő is házikedvenc lett. Ámbár elég nehéz jó fotót készíteni róla, de valahogy most mégis sikerült.
Lassan két éve annak, hogy lakott területtől távol találtam egy bokorban egy fekete kismacskát. Természetesen nem hagytam ott, s hazahoztam. Azonnal a kedvenc lett, s felneveltük. Azóta a család tagja. Más macskákhoz képest nem karmol, nem harapdál. Annak ellenére, hogy rendesen táplálkozik, s még jutalomfalatot is kap rendszeresen vadászik. Ennek akkor tudunk örülni, ha rágcsálót ejt el. Azonban a madarak már más kategóriák. A vadászösztönt azonban nem tudjuk belőle kinevelni.
Messze lakott területtől egy bokorban talált fekete macska immáron tulajdonunkban teljesen felnőtt, s otthon érzi magát. Ennek köszönhetően az egész lakást el is foglalta.
Ismét készítettem egy fotót a család új tagjáról, amely nem más, mint egy fekete macska. Egy sétám során messze lakott területtől egy bokorban találtam minden bizonnyal oda kivitték őt. Hazahozva magabiztos lett, ahogyan növekedett. Szerencsére viselkedésében nem lelhető fel, hogy hogyan is került hozzánk.
Néha a házi kedvencetek elég nehéz elkapni, hogy az ember filmre vegye. Most a macskánkat sikerült elkapni épp, ahogyan egy bontatlan wc tekerccsel játszik.
Sem én sem a családban senki nem balszerencsés. Mindenki állatbarát. Így amikor elmentem sétálni, s egy bokorból rám nyávogott a képen látható fekete macska nem volt kérdés, hogy nem hozom haza. Szerencsére a meglévő kutyák nem bántották, azonnal befogadták. Ebből fakadóan pedig családtag lett. Megörökítettem, ahogy mélyen alszik érezve, hogy biztonságban van.
