Címke: Helyzetjelentés

Tél

Kecskenyál

Én azok közé tartozom, akik még emlékeznek arra, hogy milyen volt, amikor ténylegesen volt négy évszak, s nem csak kettő váltotta egymást úgy, hogy a tél elég enyhe volt. Szeretem a telet annak ellenére, hogy a jó időt preferálom, mert a tél valahol otthonülővé tesz egy időre. Annak ellenére, hogy okozott némi kellemetlenéget számomra, és tulajdonképpen egy ország esett el a havazás miatt én megpróbáltam élvezni a szépségét. Fizikai oldalát is élveztem a sétákkal, illetve felnőttkori hógolyózással. Sajnos a munka miatt nem tudtam átjárni a várost, így a kevés szabadidőmben tudtam pár fotót lőni.

 

Szilveszteri meglepetés

Kecskenyál

Középiskolás korom óta bevett szokás, hogy a szilvesztert itthon töltöm. Egyrészről nem iszok alkoholt, s emiatt a bulik részemről kimaradnak, s ismerőseim körében mindig vannak olyanok, akik elég sokat fogyasztanak, s ilyenkor érzik jól magukat. Másrészről nem érzek magamban semmi ünnepelni valót azért, mert a naptárban egy nap pirossal van írva, s nem pedig feketével, továbbá nekem ez a nap ugyanolyan, mint az összes többi. Harmadrészről pedig mindig akadnak olyanok, akik túlságosan jól érzik magukat, s emellett pedig a féktelen petárdázás is komoly gondokat okozhat.
Tegnap azonban kétszer is lemerészkedtem az utcára, hiszen ha már a karácsony nem is, de a szilveszter gyönyörűen fehérbe borult. Megcsodálhattam az első, ámbár nem épp bizalomgerjesztő hóembert. Kétszer is lementem, de aztán a hideg győzött, s inkább a meleg lakást választottam. Sajnos reggelre eléggé latyak lett, így az, hogy forduljak egyet a városban, mint terv elvetettem.

Tartalmas évzárás

Kecskenyál

Mielőtt még véget érne 2025 az előzőekhez viszonyítva természetesen az év utolsó napján is egy évösszegző bejegyzéssel búcsúztatom. Még középiskolás koromban kezdtem el hobbiként a blog vezetést, és idén májusban lett 15 éves. Igaz, hogy időközben volt leállás, de időközben ismét elkapott az írás utáni vágy, valamint az, hogy remek hobbi volt annak idején is, így idén ismét nekivágtam, s kis idő alatt rendbe is szedtem azt. De nézzük hogyan is alakultak az előzőek:

2009 volt az az év, amikor elkezdtem a blogot, s ekkor a középiskola utolsó évét jártam épp. Ekkor természetesen komolyabb hobbikkal, dolgokkal nem rendelkeztem. 2010 már másabb volt, hiszen az iskola befejeztével jött a munkakeresés, majd az első munkahely. Nyilván pályakezdőként, s elég hanyatló megyében nem volt könnyű dolgom. Szerencsére 2011-ben felvillant a szerencsém, s végre komoly munkát találtam, ami tartósnak bizonyult. Nem is volt meglepő, hogy a pénzkereséshez hozzájárult, hogy 2012-ben valamint 2013-ban inkább a vizuális szórakozás tette ki az időm java részét, s ez folytatódott 2014-ben is, de a 2015-ös év más volt, hiszen ekkor váltottam munkahelyet.
A 2016-os év már nem volt könnyű, hiszen több anyagi kár is ért. Ezután a 2017-es év inkább a vegetálásról szólt, míg a 2018-as a tervekről. 2019–ben nem csak a városomtól, hanem a megyétől is búcsút intettem, így végül a fővárosba költöztem. Ezután a komolyabb ismeretségi és együttlakási problémák jellemezték a 2020-as és a 2021-es évemet, de mélypont mindenképpen a 2022 volt, melyet 2023-ban egy nagyjából egy évre való hazaköltözés követett, de 2024-ben ismét vissza költöztem a fővárosba az anyagiak rendbetétele után. És milyen volt a 2025? Stabil és tartalmas!

Tovább… →

A fekete ördög

Kecskenyál

Mikor ideiglenesen hazaköltöztem egy kis időre nyakamba vettem a várost. Mivel könnyen bejárható, s biciklizés is szinte balesetveszélyes amennyiben odafigyelünk elég sokat voltam a szabadban. Annak ellenére, hogy elsősorban kutyás ember vagyok mégis szeretem a macskákat is. Egy séta alkalmával hallottam meg egy elhagyott kismacska nyávogását, amit megfogva hazavittem. Azóta ő is házikedvenc lett. Ámbár elég nehéz jó fotót készíteni róla, de valahogy most mégis sikerült.

A vadaspark

Kecskenyál

Már gyermekként is nagyon mozgékony voltam. Sokat bicikliztem, amikor pedig nem elégített ki eléggé, akkor pedig jöhetett a séta. A fővárosba való felköltözéssel a biciklimet otthon hagytam, mert személyes véleményem, hogy Budapest nem kerékpár barát város. Főleg, ha megnézem hogyan közlekednek egyes emberek. Így marad a séta. Azonban kárpótol a sok hely, ahová el lehet menni. Vannak ingyenes helyek, de vannak fizetősek is. Múlt héten az állatkertben voltam, s mivel meghívtak, így megmaradt a belépőjegy ára. Mivel a mai napon szabad volt, így úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Budakeszi vadasparkba. A Hűvösvölgybe tömegközlekedéssel mentem, s onnan pedig nagyjából egy órányi gyaloglásra volt a vadaspark, amelyet nagyjából két óra alatt végig is jártam úgy, hogy a Dínóparkban is tiszteletemet tettem.

Emlékeim szerint több állat volt. Nagyon sok volt a háziállat, amelyeket ugyanúgy megnéztem természetesen, s egyes példányokat még meg is simogattam. A jegyárat kicsit húzósnak tartottam a park nagyságához mérve, s a büfében nem is próbálkoztam bármit is venni. Mondjuk vittem magammal elegendő folyadékot. Az állatok nem voltak nagyon elevenek, mondjuk amennyire meleg volt ez nem is csodálom. Bár tény, hogy a tavalyihoz mérve úgy emlékeztem több állat volt. Ugyan kifogtam egy iskolás csoportot, de nem zajongtak annyira. Kifejezetten élveztem, hogy elég sokat sétáltam, s elég magabiztosan odataláltam. Mivel több, mint egy órát sétálva töltöttem, így kénytelen voltam egyedül menni.