Hónap: 2023. január

Amikor egy korszak lezárul

Kecskenyál

Ma több órát töltöttem a szabadban, s miközben sétáltam sok minden eszembe jutott. Többek között az, hogy milyen gyorsan telik az idő, s mennyi minden változhat rövid idő alatt valamint mennyire tud az ember formálódni, s változni különböző szituációk kapcsán. A blog kategóriái között megtalálható volt az (és továbbiakban is megtalálható lesz), amely tulajdonképpen a vizuális szórakozással foglalkozott, s ezen belül pedig a játékokkal, ami továbbra sem korfüggő, hanem inkább egyén függő. Igazából soha nem voltam igazi játékos, hiszen kevés kedvencem volt ellenben a kijátszott játékok számával, s nagyon gyorsan el is felejtkeztem sokról. Épp ezért volt meglepő, hogy rákattintottam a szóban forgó kategóriára, s csak néztem mennyi mindent magamévá tettem annak idején, s mennyire a feledés homályába veszett sok cím. Eme hétre előre megbeszélt szabadságkiadás történt, aminek háttere idővel változott, így maradtam a fővárosban. Sajnos azonban az időjárás nem volt kedvező, s ennek köszönhetően két napig a négy fal rabja voltam úgymond. Ekkor ismét előkaptam a tavaly megvásárolt Playstation 4-et, amely sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott, melynek végére tulajdonképpen annyit éreztem, hogy ez a korszak nálam lezárult, s nem is nagyon leszek eme vizuális világ része többé. De miért is?

Az egyik legjelentősebb ok, hogy soha nem voltam igazán otthonülős típus. Mindig szerettem mozogni, amely elsősorban biciklizésben és sétálásban nyilvánult meg. Sokszor leírtam a blog keretén belül, hogy káros szenvedélyektől mentes típus vagyok, ami annyit jelent, hogy nem dohányzok, s alkoholt sem fogyasztok továbbá semmilyen tudatmódosító szert nem használtam és nem is használok. Ennek következménye az volt, hogy ugyan megyeszékhelyen laktam, de ha kivettem a mozit és strandot akkor szórakozási szempontból tulajdonképpen maradt a disco és a kocsma. Ilyen helyekre nem jártam, aminek elsősorban az ott levők viselkedése volt az ok. Így amikor nem tudtam otthonról kimozdulni vagy csak untam magam, akkor a vizuális világot vettem célba. Ha a filmek és sorozatok nem kötöttek le, s zenét sem akartam hallgatni, akkor jöttek a játékok. Ez a szórakozási lehetőség már akkor is hatalmas összegekbe fájt, ha az ember tényleg mindent élvezni akart. Első körben a számítógépemet fejlesztettem sokszor, de egy adott értékhatárt soha nem léptem túl, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elhivatott játékos, s emiatt nem éri meg komolyabb összeget beletenni a számítógépbe. Így a legutolsó hardvermódosítás is lassan nyolc éve volt egy GTX 1060 képében. Nem sokkal később követte őt a Playstation 4, mely mögé az exkluzív címek mellett leginkább az az érv volt, hogy Blu-ray lejátszóként is tud működni, tehát nem bukok vele nagyot anyagilag, ha legtöbbször filmnézésre használom. Aztán jött egy vihar, melynek keretén belül villámkár keletkezett, s így rövid ideig lehettem konzol tulajdonos.
A cserét terveztem, de időközben új ismeretségeket kötöttem, s ennek kapcsán pedig felkerült lehetőségként egy Budapestre való költözés. Igazából már nagyon vágytam némi szabadságra, s az akkori munkahelyemet sem tudtam már elviselni annak ellenére, hogy mindenkivel kijöttem, s a főnökeim is megvoltak velem elégedve. A konzol pótlása végül annak köszönhetően meghiúsult, hogy idén tavasszal lesz négy éve, hogy felköltöztem a fővárosba. Ugyan idővel a számítógép is felkerült hozzám, de igazából a másodlagos merevlemezen lévő sorozatok, s filmek megtekintése mellett nem használtam másra. Havonta megvásárolt bérlettel pedig sok helyre eljutottam városon belül és kívül továbbá sok mindenkivel megismerkedtem. Így aztán átalakultak a szórakozási szokásaim. Munka után leginkább zenét hallgattam, mert az kapcsolt ki annak idején is igazán. Utána jöttek a mozgóképes vizuális tartalmak, mint a filmek és a sorozatok. Emellett jó idő esetén maradt a séta, s kirándulás, s több helyre is el tudtam jutni, amelynek központi célja nem az alkoholfogyasztás volt, s számomra is anyagilag elérhető volt. Egy kisebb összeghez jutottam tavaly, aminek köszönhetően tavaly év elején egy elég jó áron lévő használt konzol tulajdonosa lettem. Elő kaptam a régi exkluzív kedvenceket, s azok folytatását, amit nem tudtam magamévá tenni. Majd jött a Spider-man, amire kíváncsi voltam, s az első fél óra után kikapcsolásra került a konzol. A hét első két napja esőzéssel telt, s mivel nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, így tíz hónap után a hétfői napon bekapcsolásra került a gép ismét, amely érdekes érzelmeket váltott ki belőlem.

Első körben volt egy megdöbbenés, amikor a rendszerfrissítést engedélyeztem, ahol láttam, hogy mikor volt használva utoljára a gép. Aztán megtekintettem a korábban megvásárolt játékokat, valamint a fent említett címmel próbálkoztam, amely fél órányi használat után sem tudott lekötni, így végül kivettem a lemezt, s felkerült végérvényesen a polcra, s ott is fog maradni. Ma ahogy megláttam a napsütést azonnal útra keltem, s közben pedig azon gondolkodtam mennyire volt jó ötlet egy konzolt vásárolni miközben tulajdonképpen már nem igazán tud lekötni. Aztán elgondolkoztam azon, hogy a fő “probléma”, hogy nem vagyok itthon lévő típus, s ennek köszönhetően sokat mozgok. Továbbá dolgozok is, s ha épp nincs program, akkor itthon inkább a zene és utána a sorozat és filmnézés jelenti az igazi kikapcsolódást. Ebbe az időbe pedig a játékok már nem igazán férnek bele. Az pedig tény, hogy amint kijön a tavasz ismét programokat és kirándulásokat fogok magamnak szervezni, s csak sötétedés után fogok hazaérkezni, amikor pedig egy jó kis zenehallgatás lesz majd a kikapcsolódási lehetőségem. Ha pedig belefér az időmbe, akkor pedig jöhetnek a vizuális tartalmak.
Elgondolkodtam azon is, hogy innen hova tovább? Visszafelé az úton azonban eszembe ötlött, hogy használtan vásároltam a szóban forgó gépet, s csak három új játékra költöttem, tehát a kiadott összeg nem érte el a 100 ezres értékhatárt. Eladni nem sok értelme van, hiszen amit annak idején szerettem, s jónak tartottam arról a véleményem nem változott. Nagy összeg az újra értékesítésből nem származna, s a profilomat és az ott lévő adataimat sem szolgáltatnám ki valamint bármikor jöhet egy olyan időszak, vagy időjárás, amikor a négy fal közé ragadok. Akkor pedig minden bizonnyal remek alternatíva lehet majd játszani, amikor már unni fogok zenét hallgatni, s filmeket nézni, s még kimozdulni sem fogok tudni. Ugyan nem jelenti azt, hogy ha valami nagyon leárazva lesz nem fogom megvásárolni pár ezer forintért. Viszont elmondhatom, hogy érzelmileg biztos vagyok abban, hogy vizuális szórakozás szempontjából a játék korszak nálam véglegesen lezárult.

Vegyes évkezdés

Kecskenyál

Sokszor vannak olyan pillanataim, amikor úgy érzem, mintha megállt volna az idő. Többször fordult velem elő, hogy nagyon szerettem volna, ha az adott szituációból nagyon gyorsan kikerülök, esetleg gyorsabban telik az idő. Eme tapasztalatok ellenére azt vettem észre, hogy nagyon gyorsan eltelik egy adott hónap vagy akár egy adott év. Amióta hobbiként belevágtam a személyes blog készítésébe azóta rendszert csináltam abból, hogy minden év utolsó napján írtam vagy arra a napra időzítettem egy összegző bejegyzést, hogy hogyan éltem meg az adott évet. Ez nem volt most sem másként. Egy bővebb írásban leírtam, hogy mennyire is vegyesen éltem meg az előző évet. Még csak a második hétbe vágtam bele, de már most úgy érzem, hogy elég vegyes eme évkezdés, s ha nagy szerencsém lesz akkor minden bizonnyal hasonló érzelmekkel fogom zárni eme hónapot, ha nem történik valami, ami kizökkent eme állapotból.
Az évkezdés elsősorban két okból nem sikerült pozitív szemlélettel indítani. Az előző hónapban sajnos több kollégám betegen jött dolgozni, s végül nekem is sikerült elég rendesen lebetegednem. Mivel szilveszteri összejövetel volt megtervezve, így azt semmiképp nem tudtam elkerülni, így végül csak két napot töltöttem itthon táppénzen, s majd kénytelen voltam kicsit gyengén, s köhögve bemenni dolgozni. Ahogyan többször is leírtam jómagam nem tartom a naptári ünnepeket, mert nekem azoknak semmi jelentőségük sincs, s a “kötelező” dolgokat nem szeretem főleg, ha a szabadidőmben vannak ezek a dolgok. Az igazság az, hogy a döntésem egyik oka anyagi jellegű volt, míg a másik oka a megrendezett összejövetel volt, s tartottam tőle, hogy nem csak anyagilag bukok, ha több napot maradok itthon, hanem esetleg valami írás, vagy kép is kikerülhet különböző közösségi portálokra. Hiszen mindenképp érdekesen telt volna el számomra. A legkisebb bonyodalmat a társulás jelentette, mintha egyszerűen csak bezárkóztam volna a szobámba, mint egy zombi. Nagyon vártam, hogy vége legyen, de szerencsére a résztvevők hamar elfáradtak, s szerencsére nem volt hajnalig tartó mulatozás, beszélgetés sem. Így viszonylag korán le tudtam feküdni. Szerencsére a tűzijáték is hamar véget ért, s a petárdázások se tartottak sokáig. Habár utána jó pár napig hallható volt némi utólagos ünneplés, aminek annyira nem örültem.

Már tavaly is be lett jelentve, hogy a januári hónapban mindenki legalább egy hét szabadságra számíthat, mert előírás, hogy az ünnepi hónap után mindenkinek legyen kiadva némi szabadság. Részben örültem, mert iszonyatosan megterhelő volt a decemberi hónap. Másfelől eredeti terv az volt, hogy haza kell majd utaznom, ami végül nem valósult meg. Ennek kicsit örültem, mert anyagi szempontból így több maradt nekem. Másfelől kicsit húztam a szám, hiszen a karácsonyi hazalátogatás elég borzasztóra sikerült, s nekem pedig már muszáj volt jeleznem azokat a dolgokat, amik eléggé zavaróak annyira, ami miatt pihenni annyira nem tudok. Ugyan a kommunikáció megmaradt, de szerintem sértődöttség a másik fél részéről még mindig van. Érzelmileg ez eléggé nehéz teher, de mély levegőt vettem, s úgy döntöttem, hogy akármennyire is bántó és fájó az igazság azt bizony ki kell mondani egy idő után, ha nem akarok egy jelentős lelki teherrel élni függetlenül attól, hogy lassan négy éve sikerült otthonról elköltöznöm.
Az évkezdés munka szempontjából elég nehézre sikerült. Hiszen gyengén mentem még vissza, s még mindig köhögtem. Mindezek mellett sajnos sokszor nem sikerült kialudnom magam. Volt olyan kollégám, aki visszatért, s közös beszélgetésnél rátértem a betegségének a tüneteire, s aztán szépen összeraktuk a képet, hogy bizony ez valóban egy vírusos fertőzésen eshettem át, amit tőle kaptam el lévén betegen jött dolgozni. Ámbár, ha ez nem lett volna elég, akkor az év első hetében szabadságon lévő emberekhez még táppénzre kerülök is csatlakoztak, így aztán a beosztásom is többször változott, s még túlórám is keletkezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hét másik felét iszonyatos fáradtsággal és több, mint tíz órányi alvásokkal töltöttem, amire sokszor az tette fel a pontot, hogy reggeli ébredésem nem ébresztőnek, vagy bármi másnak volt köszönhető, hanem a a munkával való álmodásról.

Az időjárási tényezők miatt nem örültem a korai szabadságnak, de végül mégis vártam, mert iszonyatosan elfáradtam, s szerettem volna pár napot pihenni. Így a hét második felét már a visszafelé számolgatással töltöttem, valamint reménykedtem abban, hogy nem fogok lebetegedni újra, ha már ennyi kollégám küzdött náthás tünetekkel. Valószínűleg az időjárás szeszélyesége is megviselhetett, mert a hét második felében elég tavaszias idő lett, ami sajnos a vasárnap estére elmúlt, s a hétfői szabadságkezdésem egy két napra bejelentett jelentős esőzéssel kezdődött.

Még a fővárosba való felköltözéskor nagyon örültem, hogy sikerült gumiból készült cipővédőt vennem, amelynek köszönhetően ilyen jellegű időben bátran használhattam a kedvelt sportcipőimet anélkül, hogy beáztak volna. Azt hiszem mindenki tapasztalja az infláció hatásait, s mennyire értéktelenednek a fizetések, s ennek köszönhetően komoly kihívást jelent a havi bevételt beosztani. Így annyira nem örültem, amikor a mai napon szembe kellett néznem a ténnyel, hogy a cipővédő végül kukában kellett kikötnie használhatatlansága miatt, s kénytelen voltam bemenni az egyik kedvelt sportboltomba, ahol viszonylag korrekt áron tudtam megvásárolni az első vízálló férficsizmám, ami viszonylag külsőre elég elfogadhatónak is néz ki. Én azon személyek közé tartozok, akiknek független a költséghatára, de ruházati termékekre egy bizonyos összeg felett nem vagyok hajlandó költeni még akkor sem, ha megvan rá a keret. Ezért is örültem, s bízok benne, hogy egy időre megoldódott az esős időjárási problémám lábbeli szempontjából.
Már megnéztem az időjárás előrejelzést, s sajnos nem vagyok elragadtatva, amit ezeken az oldalakon láttam. Némi sétát mindenképp be akarok szorítani a mindennapjaimba, s bízom benne, hogy komolyabb esőzések már a héten nem lesznek. Így valószínűleg komolyabban belevetem magam a vizuális szórakozásba, s több sorozatot is be fogok próbálni, valamint pár film is megtekintésre fog kerülni. Azért reménykedek abban, hogy az ismerősök azért rá fognak érni, s nem fogok “beszorulni” a négy fal közé, mint a múltkor.