Kategória: Fotók
Állatkert, te csodás!!
Az idei terveim úgy alakultak, hogy amikor szóba került a szabadság, akkor úgy döntöttem, hogy tavasszal, s ősszel kívánom két részletben kivenni. Egyrészről jó ötletnek tűnt akkor, hisz az időjárás viszonylag jó volt, hisz nem volt sem hideg, sem túl meleg, s tökéletes kiránduló idő volt ahhoz, hogy ne a négy fal közt töltsem a szabadidőd. Most azonban kevésbé tűnik annak, hisz gyakorlatilag majdnem minden szabadidőmet a munkahelyemen töltöm. Ebből fakadóan eléggé kimerültnek érzem magam, de igyekszem a hátralévő időt már kibírni.
Azt már korábban is terveztem, hogy idén is fel kellene jutni a budapesti állatkertbe. Most kivételesen nem szülőkkel, hanem egyedül terveztem felutazni, s másokkal megtervezni, hisz így anyagilag is jól jöttem ki. Bevallom elég jól éreztem magam, s nem bántam meg a felutazást. A nap java része az állatkertben telt, de szerencsére a környéken való csavargásra is jutott idő. Egyetlen egy dolgot nem sikerült megszoknom, az pedig a MÁV-ra jellemző szétszórtságot. És pár kép:
Remekül szórakoztam, s szerencsére az állatkert is elég felszerelt volt, így szinte mindent sikerült megnézni. Természetesen folyamatosan fényképeztem, s így aztán itthon is tarthattam élménybeszámolót.
Ami szórakozást illeti leginkább a punnyadás jellemez most engem. Ennek egyik oka a fentebb említett rengeteg munka. Ebből fakadóan, illetve a kiszámíthatatlan időjárásnak is köszönhetően egyelőre még nem jutottam ki a strandra idén, de megteszek mindent azért, hogy ezen a nyáron lehetőleg ne egy alkalommal jussak ki. Játékok terén teljesen parkolópályára kerültem, mert egyszerűen nincs időm rá, így maradnak a sorozatdarák, melyekkel haladok elég szépen. Azért bízok benne, hogy a júliusom kicsit eseménydúsabb lesz.
Hólepte tavasz
Sokakkal egyetemben én is vártam már a márciust. Ugyan számomra több szempont volt mérvadó, de valahol a legnagyobb mégis az volt, hogy számomra ez a hónap már a tavasz ébredéséről szólt. Arról nem is beszélve, hogy átlagban ilyenkor már a jó idő adta lehetőségeket igyekszem megragadni, ami az esetek többségében a szabadban való csavargást jelenti részemről. Február legvége is arról szólt, hogy már nem igazán kellett a kabát alá aláöltözni elég jól ahhoz, hogy ne fagyjak szét. Mindezek mellett pedig megvolt az idei év legelső bicajozása is a meleg levegőn még akkor is, ha ez nem éppen tudatosan történt, hanem csak elég nagy kerülőutat választottam az otthonom és az úti célként választott bevásárlóközpont között. Ugyan média televolt azzal, hogy ismét tiszteletét teszi a zord időjárás, ennek ellenére bíztam benne, hogy ez mégsem volt bekövetkezni. Azt hiszem az eső, havas eső, majd az intenzív havazás, mely kellemetlen faggyal párosult bebizonyította, hogy még lehet hinni az időjárás előrejelzésnek. A hosszú hétvégémnek amúgy sem tett keresztbe, hisz a szabadságomat a múlt hétre időzítettem, így a hosszú hétvégétől tökéletesen elestem. De azért nem ilyen képeket szerettem volna készíteni március 15-én:
Az elmúlt időszakot vagy itthon, vagy pedig a munkahelyemen töltöttem, s igyekeztem minimálisra csökkenteni annak a lehetőségét, hogy munkaidőn kívül kimerészkedjek itthon. Nem túlságosan szeretem a hideget, habár ennek ellenére bőven akadtak olyan esetek, amikért megérte itthonról kimozdulni. Ebből a szempontból remek döntés volt az új TV vásárlást februárra időzíteni, hisz egyébként sem terveztem semerre sem menni, s legalább zord időben amúgy is a négy fal közt keresném a szórakozási lehetőséget. Mindezek mellett külön öröm volt, hogy március 5-én jelent meg az új Tomb Raider, melynek megjelenése alkalmából legalább négy napi pihenőnapot vettem ki ahhoz, hogy biztosra menjek, hogy végére fogok érni, mert valahogy nem szerettem volna úgy munkába állni, hogy ezen jár az agyam. Egyébként valóban fantasztikusra sikerült a játék, habár pár kisebb negatívum ért az online megrendeléssel kapcsolatban. Először is nem volt egyértelmű, hogy a megrendelt fémdobozos kiadást kapom-e, ugyanis a telefonos megkereséskor azt az információt kaptam, miszerint nem estem bele a darabszámba, később e-mail-ben épp az ellenkezőt kaptam. Mindezek mellett némi bosszankodásra adott okot, hogy direkt megadtam egy másik elérhetőséget is, hisz aznap épp nem tartózkodtam itthon ennek ellenére mégis engem kerestek telefonon. Azt már szóba se hozom, hogy külön kérésem ellenére sem kezdeményeztek hívást a másik telefonszámra. A hab a tortán csak a nyugtára ragasztott aktiváló kód volt a DLC csomaghoz. A kiadvány árát megérte teljes egészében, s végeredményben mindent megkaptam, s a lemezekkel sem lett gond a bónusz tartalmakkal egyetemben, de azt hiszem legközelebbi szoftverrendelésemet máshol fogom leadni.
Korábbi gépfejlesztéskor leginkább 2-3 évre kalibráltam. VGA terén nem is mertem nagyobbat álmodni, így az akkor meglévőhöz mérve vásároltam. A vásárlást nem bántam meg, s valóban büszke vagyok a jelenlegi kártyámra, de sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy kevés a benne rejlő tudás. Mivel elsősorban Tomb Raider van kiszemelve többszöri kipörgetésre, így csöppet csípi a szemem, hogy sebesség – látvány téren némi kompromisszumot kell kötnöm. Így immáron bizonyos, hogy idén ismét gépfejlesztés veszi kezdetét, ami már tulajdonképpen elkezdődött. Első körben a processzorra került egy viszonylag izmosabb hűtő, amit már korábban is szerettem volna megvásárolni, illetve már előrendelve lett egy izmosabb tápegység is. Ugyan áprilisra terveztem, de végül most fog megvalósulni, ugyanis valami botrányos módon elkezdett felkúszni az ára. Május – Június hónapra memória bővítés, illetve egy SSD beszerezése a cél mindazok mellett, hogy igyekszek tökéletesen egyensúlyt teremteni a szórakozásban, így már többekkel egyeztetve megszülettek bizonyos tervek, melyeket csak a munkaidő, s az anyagiak tudnak keresztbe húzni. Így végül a hőn áhított VGA vásárlás teljes egészében őszre marad, hisz csak így tudok spórolni úgy, hogy közben nem kell itthon ücsörögnöm. Habár mozgalmasabb, s élvezetesebb nyarat tervezek a tavalyinál.
Mindezek mellett már a tervezett kerékpár vásárlás is lezárult, s szerencsére a jó időt ki tudtam használni, így már teszt körút is megtörtént. Bízom benne, hogy pár hétnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre a gyalogos munkahelyre történő közlekedést felválthassa a biciklivel való útra kelés öröme.
Ezek mellett persze igyekszem pótolni a lemaradásaimat, ami példának okáért a sorozatok illeti. A szintre jövés nem lesz nehéz, hiszen iszonyatosan sokat hagytam abba, vagy épp fejeződött be, így az esetek többségében már elfogyott a néznivaló.
A fehér „lepedő”
Én is azok táborát erősítem, akik felnőve is tudják élvezni a tél legszebb vizuális szépségét: a havat. Habár a mínuszokkal tarkított időjárásnak köszönhetően kilépve a küszöbön csontig fagyok, de ennek ellenére is tudom élvezni azt a gyönyört, amit egy havas táj adhat. Ám igaz az, hogy téli kirándulásokat soha nem terveztem, s annak ellenére, hogy lehetőségem lenne most már anyagilag, de még így se tervezek. Nekem bőven elég, ha kinézve az ablakon megcsodálhatom a tájat, illetve munkába menet gyönyörködhetek benne. De persze ez majd februárban, márciusban már bőven másképp lesz.
Az előrejelzések már rég megjósolták, hogy a hétvégére készüljünk fel, mert elég nagy havazás lesz várható. Akadt olyan, aki nem hitte el, akad olyan, aki igen. És persze akadt olyan is, aki nem törődött vele. Én az utóbbiba estem, mivel különösebben nem figyeltem fel rá, mivel annyi teendőm volt az elmúlt napokban. És igen, péntek hajnalban a tél felfedte igazi arcát, így most erre felé mindent bársony hólepel borít. Én egyetlen dologban bízom, ami sajnos elég régóta nem részese az ünnepnek: a fehér karácsony.
Így tervezzen az ember…
Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy – főleg anyagilag – előre terveztem. Ugyanis szokás szerint ismételten nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztem volna. És már ismét sikerült megint eljutnom oda, hogy sikerült többet költenem, mint terveztem, így várhatom a következő fizetést ismét. Noha tisztában vagyok vele, hogy egy picivel az átlag felett keresek, s további költségeket figyelembe véve még így is bőven jól tudok gazdálkodni a pénzemből, de valahogy még mindig zavar, hogy hónap végére már igencsak megfontoltan kell költenem. Feltéve ugye, ha van miből.
Az éves kivehető szabadnapok száma egyébként is alacsony, főleg az én koromhoz képest. Az emberek többsége igyekszik a szabadságot tömbösítve, s többnyire nyáron, vagy nyár végén kivenni. Velük ellentétben én nem ragaszkodtam a tömbösített szabadsághoz. Ellenben elég régóta tervezgettem a budapesti utat, s ahogyan közeledett a nyár úgy vált egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy mikor kívánok menni, s hogyan is akarom kivitelezni az egész felutazást. Végül úgy döntöttem, hogy a július tökéletes hónap lesz arra, hogy felutazzunk. Kérdés persze az volt, hogy pontosan mikor is. Abban egészen biztos voltam, hogy anyagiak és a szabadnapok is megfelelőek lesznek ahhoz, hogy megléphessem a „kis kirándulást”. Természetesen abban egészen biztos voltam, hogy fizetés után rögtön szeretnék menni. Viszont időközben rájöttem, hogy nem árt, ha az utazás előtt, s után van egy-egy szabadnap, amit pihenésre tudok fordítani. Így amikor lehetőségem volt változtatni a szabadságtervezőben, így azonnal megléptem. A többi kollégával ellentétben viszont úgy döntöttem, hogy bőven elegendő lesz nekem 4-5 nap itthon, melyből ugye természetesen egy napot Budapesten töltenénk. Ez tökéletesnek is bizonyult tervként. Gyakorlatban pedig lassan harmadik hete vagyok itthon.
A szabadságom kezdetét mindenképp fizetés előtt egy nappal akartam kezdeni. Feltehetően az új jogszabályoknak köszönhetően egy nappal előbb sikerült megérkeznie a bankszámlámra a fizetésemnek, aminek nagyon örültem. Így az aznapra betervezett lustálkodásból nem sok minden lett, ugyanis azonnal indultam, hogy a szükséges dolgokat megvásároljam. Természetesen áldozni kellett a rajongás oltárán is, így amikor megláttam akciós áron a Jégkorszakot Blu-ray lemezen, illetve az Alien vs. Predator (2010) igencsak kecsegtető áron muszáj volt beleraknom a kosaramba. Noha nem mondhatom, hogy nem volt tudatos vásárlás, hisz mi másért mentem volna egy műszaki áruházba, ha nem vásárlási céllal. Bár már múlt hónapban kiszemeltem az Alien vs. Predator (2010)-t, így bónuszként gyarapítottam a Blu-ray gyűjteményemet. Annak viszont külön örülök, hogy effajta akciókra gyönyörűen rá tudtam szaladni, ugyanis ahogy nézegettem máshol igencsak súlyos ezresekbe került volna a két kiadás. Leginkább a játéknak örültem legjobban, ugyanis két évvel ezelőtt nagyon megtetszett, s eléggé kókány minőségben volt meg. Arról nem is beszélve, hogy sikerült kipróbálnom a multiplayer módját, így végre megvolt az első online multiplayer élményem is.
Ugyan bőven megvalósítható lett volna, ha a pesti kiruccanást egy nappal előrébb hozzuk, de inkább maradtak az eredeti tervek másnapra. Habár utóbbival jobban jártam volna, ugyanis az időjárási előrejelzések igencsak kedvezőtlenek voltak, s végül abban egyeztünk meg idehaza, hogy másnap felkelünk az induláshoz szükséges időben, s amennyiben nem fog esni mehetünk. Így nem kis idegeskedés előzte meg a felutazást. Szerencsére a korán kelés könnyen ment, s mivel tiszta volt az ég, így nem volt kérdés, hogy a pesti út nem marad el. Bevallom nem igazán repkedtem a fellegekben, hiszen az azt megelőző két napban nem sokat aludtam, s igencsak fáradt voltam. De ennek ellenére a vonaton sikerült magamhoz térnem, s szerencsére nem jártam úgy, mint három éve, amikor a fáradtság rányomta a bélyegét az akkori fórumtalálkozóra. Most szerencsére bőven szét tudtunk nézni, s valóban jól éreztem magam. Egyetlen nagy negatívum volt, hogy költségileg nem sikerült úgy gazdálkodnom, ahogy terveztem, ugyanis minden eléggé drága volt ahhoz képest, hogy itt mi minden mennyibe kerül. És igen sikerült jól éreznem magam ennek ellenére, s persze a fényképezőgép sem pihent:
Természetesen muszáj volt pár képet ellőni mielőtt még bementünk volna az állatkertbe. Ugyan tervemben volt eme építményre felmászni, de közelebbről megnézve végül kiderült, hogy ez igencsak teljesíthetetlen feladat lenne számomra, s nem biztos, hogy sérülés nélkül megúsztam volna, ha csak egy próbát is tettem volna.
Mielőtt még eljutottunk volna az állatkertig persze nem egy-két állattal találkoztunk. Errefelé ehhez hasonló madárral nem találkoztam, így mindenképp szerettem volna megörökíteni, ha már ennyire szelíd volt. Igaz, a simogatás sajnos nem fért bele az időbe.
Maga az állatkert nem sokat változott azóta, mióta ott jártam. Vagy legalábbis nem sok mindenre emlékszem, ami változott volna. A fényképezőgép nem pihent szinte egy percre sem, s elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg el nem hagytuk az állatkertet. Igyekeztem minél jobb képet készíteni, de persze sokszor ütköztem bele olyanokba, mint ami fent is látható: nem tudtam elég közel kerülni az állatokhoz, így kénytelen voltam őket ketrecen kívül nem túlságosan előnyös formában megörökíteni.
Mint ahogyan a fenti képek is bizonyítják szerencsére bőven akadtak olyan helyszínek ahol tényleg elég jól sikerült képeket tudtam készíteni. A tíz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával nem sikerült bejárni az egész területet, így amikor nyilvánvalóvá vált, hogy jelenlévő tag leszek az egyik fórumtalálkozón, melynek helyszíne az állatkert lesz iszonyatosan örültem, de sajnos akkor sem sikerült mindent megnézni. Ennek ellenére a mostani látogatásunknál szerencsére mindenre jutott idő. Ugyan délután öt óra tájékában terveztünk eljönni, de végül ebből háromnegyed négy lett, ugyanis addigra már szinte mindent megnéztünk. Ekkor viszont további ötletem támadt, miszerint más rég nem látott ismerősével beszélget a vonat indulásáig, addig én tiszteletemet teszem az Aréna plázában.
Ugyan korábban már voltam ott, de úgy döntöttem, hogy ideje még jobban szétnézni. Azonnal a Saturn felé vettem az irányt, azzal a nem titkolt céllal, hogy hátha találok valami jó kis leárazott terméket. Ugyan azzal tisztában voltam, hogy bőven túlléptem az utazásra szánt összeget, de hát valami szuvenírt csak kellett már hazahozni. A sorok között baktatva igazából idehaza is leértékelt Blu-Ray film vagy épp általam igencsak kedvelt játékot kerestem. Végül szomorúan vettem tudomásul, hogy talán jobb lett volna, ha be sem térek. Ez a gondolat már igazán erős lett bennem, amikor elértem a sorozatos részhez. Jó pár évvel ezelőtt a MediaMarkt-ban nézelődtem, amikor ráakadtam az Alias első évadára potom 1990 forintért. Ha hozzátesszük, hogy ez egy hat lemezes kiadvány, amit mindenhol 6990 és 7990 forintért árulnak, így azonnal lecsaptam rá. Akkori tanulói státuszomból kiindulva a költségvetés csak ennyit engedett. Lévén megvettem tavaly az új tévét, így inkább a Blu-ray világ felé fordultam, így eszem ágában sem volt a továbbiakban DVD-t vásárolni. Azonban az áruházban sikeresen belefutottam az Alias további két évadába. A második 1990 forint, míg a harmadik évad 2490 forint volt. Így elkezdtem tanakodni, hogy vajon megéri-e megvenni a két kiadványt. Ugyanis a tévém felbontása miatt a DVD-k képe rendre életlen, ocsmány, már-már egy szinten van egy agyonmásolt VHS-sel, s ebből kiindulva nem biztos, hogy újra megnézném a sorozatot. Ellenben viszont ott lebegett a szemem előtt az aktuális ár, s a kettő együtt nem kerülne annyiba, mint egy évad más boltokban. Így végül döntöttem. Megvettem:
A kiadványokkal kapcsolatban kettősség alakult ki bennem. Rajongói szempontból iszonyú jó döntés volt a két évad megvétele, hisz a kettő együtt majdnem feleannyiba került, mint egy évad online, s offline boltokban. Viszont, ha az ésszerűséget veszem alapul, akkor viszont rossz döntés volt, ugyanis egy Full HD tévén egy DVD – alacsony felbontásából fakadóan – többnyire úgy néz ki, mint egy agyonmásolt VHS. Habár igyekeztem az egészet úgy felfogni, mint egy jól választott szuvenírt. Mert ugyebár hozhattam volna valamiféle plüssállatot nyolc ropiért is….
Szokták mondani, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor óvatosnak kell lenni. Nos, számomra hatalmas volt az öröm, amikor június végén megtudtam, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek plusz pénz fogja ütni majd a markát. Így már azonnal kezdtem számolgatni, hogy milyen szépen is fog mutatni a bankszámlám augusztusban. Persze ahogy ilyenkor szokás azonnal elkezdtem tervezgetni, hogy mire is futná következő hónapban. Olyannyira felélénkültem, hogy azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán következő hónapban is bele tudnék szuszakolni egy pesti utat a költségvetésbe, ha már plusz pénz áll a házhoz. Azonban ahelyett, hogy kiélveztem volna a szabadságom utolsó cseppjeit is, helyette bepillantást nyerhettem milyen az, amikor az embert baleset éri, s megízleli a kórház vendégszeretetét. Így a 4-5 napos szabadság helyett lassan már harmadik hete döglődök itthon. Úgy voltam vele, hogy marad még egy kis pénzem az bőven elég lesz a fogorvosi kezelésre. Persze pont ilyenkor kellett szembefutnom a Tomb Raider gyűjteményem két hiányzó darabjával, amire muszáj volt további anyagiakat áldoznom. Így jelen pillanatban ott tartok, ahol a part szakad. Három hetes itthon lét már igazán kezd az agyamra menni, ugyanis nem tudok magammal mit kezdeni. S valahogy nincs is kedvem semmihez sem. Így bízom benne, hogy mihamarabb felépülök, s visszamehetek a munka világába.
Ünnep emberekre vadászó gépekkel, bérgyilkosokkal, füstszörnnyel és zombikkal…
Számomra szinte áldás, hogy velem egyetemben a családom sem ragaszkodik a karácsony és az új év megünneplésére, mely nem kevés családnak/embernek okoz fejfájást. Kezdve az ajándékozástól egészen az ünnepi vacsora elkészítésének/megvásárlásának/megvalósításának gondjain keresztül.Szerencsére nekem ilyenekkel nem kell foglalkoznom, s ezt a szokást át is vette az egész család.
Szóval karácsonykor nem kell jó pofizni rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Nem kell azon törni a fejet, hogy kinek mit és miből vegyek ajándékot. Ebből is kifolyólag örömmel tölt el a tudat, hogy a két hetes szünetet úgy tölthetem el, ahogyan csak én akarom. Nem lesz rosszalló tekintet a döntésem miatt. Senki nem fog nyaggatni, vagy később szemrehányást tenni nekem. Tavalyi se volt rossz, de az ideit igyekszem teljesen a mentális pihenésre fordítani, s kivételesen nem is vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, maradok a négy fal közt. Amit úgy átlagosan nem sokra szoktam értékelni sőt, ha tehetem azonnal röppenek is itthonról. De ugye az ünnep miatt enyhén szólva senkit nem tudnék magamhoz csábítani egy közös mozizásra, de még egy mezei sétára se, azon okból kifolyólag, hogy a mínuszok röpködnek elég intenzíven.
Maga a karácsonyi hangulat megvan, s ez a lényeg. Ráadásul pár nappal ezelőtt leesett az első hó, ami meg is maradt, s mivel a napokra szintén ilyen betyár idő lesz, ezért fehér karácsony lesz, ráadásul olyan, amilyen egy ideje nem volt.
A héten utoljára mentem suliba. Az már előre látható volt, hogy az osztály folyamatosan csökkenő létszámának kiváltó oka a rengeteg hiányzás a szünet előtti utolsó napokban tetőfokára fog hágni, ami önmagában nem is lenne meglepetés, azonban itt dönthet az állandó bejáró, hogy az utolsó napokban is az iskolapadban fog ücsörögni, vagy idő előtt megkezdi a szünetét.
Természetesen nem meglepő, hogy mindenki az utóbbira voksolt. Mivel a jegyeim és a hiányzásaim nem adhatnak okot a kételkedésre, hogy a januári vizsgák sikeresek lesznek-e, továbbá nem kívántam egyedüli tanulóként lézengeni az iskolában, mint osztályom egyedüli képviselőjét, ezért már a hét közepén itthon maradtam.
Tegnapi napon felutaztunk a fővárosba, ami nekem enyhe csalódás volt számomra. Először is nagyon főváros centrikus vagyok. Álmaim netovábbja, hogy suli befejezése után felköltözzek, ahol tanulhatok és/vagy dolgozhatok. Azonban ez volt az első olyan alkalom, amikor is az úticél történetesen nem szórakozás volt, s ebből a szempontból megtapasztalhattam a fővárosi életmód enyhén szólva sem elhanyagolható hátrányait.
Mivel már múlt héten is kilátásban volt az utazás, ezért igyekeztem nem költeni, azonban csütörtökön a MediaMarkt-ban jártam, ahol megláttam a Tomb Raider Underworld 2 lemezes, díszdobozos kiadását röpke két rugóért, ami már önmagában is kecsegtető, de rajongóként azonnali tűzbehozó állapotot jelent. De erőt vettem magamon, s az egyedüli példányt visszatettem annak tudatában, hogy ez bizony kis város, ha elviszik ebből az üzletből, s nem történik pótlás, akkor bizony enyhén szólva is feldughatom magamnak az összeget, amibe történetesen kerül.
Nos ezzel a tudattal vágtam neki Pestnek, s bíztam benne, hogy majd eljutok egy fővárosi MediaMarkt-ba, ahol majd megtalálhatom ezt a verziót ezért az árért, mert ha egy boltban ennyi, akkor a többi társboltban is ennyinek kellene lenni. Maga a felutazás nem volt zökkenőmentes, ugyanis a kiszemelt vonat, ami hajnalban indult több órát késett, ami még önmagában elviselhető lett volna, de az államosan lévő padok korlátozott száma, továbbá az akkor 14 órás ébrenlét nem volt kedvező hatással rám. Ugyan pár órás várakozás után sikerült feljutni a várt vonatra, de még az energiaital fogyasztása ellenére sem sikerült teljesen éber állapotba hoznom magam. Az egészre meg rátett egy lapáttal, hogy a megérkezés előtti fél óráig korom sötét volt kint, így nem igen élvezhettem a kilátást. Így zene hallgatásra kényszerültem, ami a harmadik órában már kínzó volt, de emellett sikerült párszor bealudnom percekre.
Megérkezéskor már produkáltam a tüneteket, ami a nem alvás, illetve a pár percre történő elszenderedés okozott. Természetesen a vonat megfelelő hely volt arra, hogy réteges öltözködés ellenére is sikerüljön átvennem a kellemes hőmérsékletet, melynek köszönhetően leszállás után azt hittem abban a szent pillanatban a fagyhalál fog beállni nálam. Nem sokkal dél előtt sikerült is visszaérni a pályaudvarra. Előtte természetesen volt egy kis visszafogott városnézés, mely leginkább a Hősök terét és annak környékét érintette. Meglepő módon, de most nem az én érdemem, hogy egy digitális fényképezőgép is helyett kapott a „felszerelésben”, így pár képet el is lőttem (képek majd a bejegyzés végén), így nem kellett a telóét használni, ami azért hagy némi kívánnivalót maga után.
És akkor jött a visszautazás. Mivel bő egy óra volt indulásig, ezért úgy döntöttem, hogy a környéken található üzletekbe érdemes lesz benézni. A keletiből beérkező vonatról eléggé közelinek tűnt az Aréna pláza, ami a valóságba egy negyedórás gyalogútra volt. És persze felért egy csalódással. Ugyanis a lakóhelyemen talált akciós árú játékért mentem, ami természetesen megvolt, igaz a Gyémánt kiadás (az, hogy mit takar ez a hangzatos név, nem tudom), ami 5490 Ft-os fogyasztó áron volt elérhető. Ezután már nem volt kedvem barangolni az áruházban, így a pályaudvarra vettem az irányt. A szomszédos épületek tetőszerkezetein reklámok voltak. Természetesen az alsó szinten található üzletekéé, s mivel láttam a MediaMarkt emblémát, ezért kocogva eljutottam oda. Természetesen pofára estem, mert még a környéken sem találtam az üzletet.
Az állomáson szokás szerint káosz volt. Maga a vonat, mellyel utazni akartunk kapásból két vágányra volt kiírva. Természetesen a digitális volt rossz, így majdnem Németországba tartó szerelvényre sikerült felszállni. Természetesen az ott tartózkodó hölgy remekül funkcionáló fülének köszönhetően tudtuk meg, hogy a járatunk hol is található percekkel az indulás előtt. Természetesen a síneken történő átjutást választotta mindenki, azonban szerencsétlen hölgy (aki percekkel az eset előtt még kioktató hangnemben közölte velünk az egyébként hülye elméletét) akkorát vágódott, mint egy termetes ólajtó. Igen, ilyenkor jön a szokásos „Isten nem ver bottal” bölcsesség, s enyhe megnyugvás, hogy akár mi is lehettünk volna a helyében, s ezzel egyetemben némi rosszindulat, hogy megérdemelte, hisz pár perccel még nagyban flegmásan kioktatott minket. S persze utolsó sorban meg egy erős kárörvendés az egész helyzeten. Persze nem is az esés lehetett a legkínosabb a hölgy részéről, hanem az, hogy az segít, akit ő percekkel a gigantikus esése előtt lenézően kioktatott. Igen, mindenki úgy arat, ahogy vet.
Az utazás idegörlő volt, néhol elég lassan haladtunk, majd végül két óra után már a zenehallgatás is kínzó volt, továbbá ismét sikerült percekre bealudnom. Végül pedig már jött az idegeskedés, hogy több órás utazás után sem vagyunk itthon. Nagy megkönnyebbülés volt leszállni a vonatról, majd pedig azonnal a helyi MediaMarkt üzletbe vettem az irányt, ahol elég szomorúan vettem tudomásul, hogy az egyetlen példányt, amit kiszemeltem a Tomb Raider Underworld-ból elvitték. Természetesen megnéztem, hát ha van más is akcióban, így végül a polcsor végén megtaláltam a kiszemelt példányt, ugyanis úgy néz ki zárás után feltöltötték a készletet.
Természetesen válogatni is tudtam, így sértetlenül gyűjtődobozosat sikerült kifognom. Hazaérve örömmel nyugtáztam, hogy ennyi pénzért ez ingyen volt. Hisz két lemezes, a lemez mellé képeslapok, evolúciós füzet (benne artwork-ök, készítői kommentárok, képek stb.). Igényes kiadás, és még a polcomon is jól mutat.
Mivel új szériába nem akarok belekezdeni már idén, a „félre tett” szériáknak pedig nem ment le annyi epizódjuk, hogy DVD-re érdemes lenne kiírni, ezért ebből a szempontból nem lesz letöltés/kiírás. Filmek és játékok terén pedig igazából nincs is mit, így az ünnepekben nem nagyon fogok letöltögetni.
Szériákat nézve az Alias és a Desperate Housewives van kijelölve újranézésre, valamint a Dexter negyedik évadának teljes egészében való megnézése, ha már egy nagy látogatottságnak örvendő hírportálon sikerült lelőni a negyedik évad egyik legnagyobb, s egyben legsokkolóbb jelenetét. Ezen felül jó pár film újranézése van betervezve.
Az időm nagy részét PC mellett töltöm, hogy az elmúlt időszakban lehúzott játékok ne csak az „elpazarolt DVD-k” szekciójába tartozzon. Ezért – az egyébként nagyszerű történettel rendelkező – Silent Hill széria harmadik részét tervezem kivinni. Ezen felül a grafikai orgazmust – de történetileg, irányításilag rosszullétet okozó – Resident Evil 5 van kijelölve kipörgetésre. Emellett még az agyondícsért Assassin’s Creed vár. De korábbi kedvencek, mint a Tomb Raider Underworld, The Sims 3, és a Lost: Via Domus is felkerült.
És most képek (Kattintásra nőnek!):
