Messze lakott területtől egy bokorban talált fekete macska immáron tulajdonunkban teljesen felnőtt, s otthon érzi magát. Ennek köszönhetően az egész lakást el is foglalta.
Kategória: Fotók
A tekintet
Ismét készítettem egy fotót a család új tagjáról, amely nem más, mint egy fekete macska. Egy sétám során messze lakott területtől egy bokorban találtam minden bizonnyal oda kivitték őt. Hazahozva magabiztos lett, ahogyan növekedett. Szerencsére viselkedésében nem lelhető fel, hogy hogyan is került hozzánk.
A „balszerencse”
Sem én sem a családban senki nem balszerencsés. Mindenki állatbarát. Így amikor elmentem sétálni, s egy bokorból rám nyávogott a képen látható fekete macska nem volt kérdés, hogy nem hozom haza. Szerencsére a meglévő kutyák nem bántották, azonnal befogadták. Ebből fakadóan pedig családtag lett. Megörökítettem, ahogy mélyen alszik érezve, hogy biztonságban van.
Sanyi, a celebkakas
Az otthon
Mióta hobbiként középiskolában belevágtam a blog írásba azóta minden évben készítettem egy évösszegzőt. Ezek többsége eléggé középszerű volt, hiszen alig történtek velem olyan említésre méltó dolgok, amelyekről elég mély és hosszú írás születhetett volna. Az idei év is elég sablonosan indult, de az utóbb hónapokban eléggé felpörögtek az események annyira, hogy meghozzak egy olyan döntést, amely már korábban is érlelődött bennem. Ez pedig nem volt más, mint hogy hátra hagyjam a fővárost, s hazaköltözzek. Erről bővebben írtam is egy bejegyzést, melyben kifejtettem miért is történtek dolgok. Azt gondolom jól döntöttem, hiszen az előtt léptem meg ezt a lépést, mielőtt még elfajultak volna a dolgok anyagi és magánéleti téren egyaránt. Az elég komoly problémakört tartalmazó lépés viszont elég könnyű megvalósítás követte.
Először is mindenképp jeleznem kellett ezt a munkahelyemen. Szerencsére komolyabb problémát nem okozott, hiszen az anyagiakra való hivatkozást könnyen elfogadták indoknak, s nem volt belőle későbbi szájhúzás. A munka is elég korrekt módon zajlott le, hiszen egy multinál való munkavállalás azt a lehetőséget biztosította nekem, hogy a cég alkalmazottja maradtam továbbra is csak épp a jelenlegi városban található helyén folytatom tovább a munkámat mindenféle munkabéren kívüli juttatások megmaradásával. Igaz, hogy anyagi bukással fog járni, melyet meg fogok majd érezni a következő fizetéskor, de akárhogyan is számoltam mégis nagyobb kárt jelentett számomra az albérletben való élés négy éven keresztül pénzügyileg, mint a fővárosi jövedelem megszerzése. Több tanácsot is kaptam a lakótárs problémámmal kapcsolatban, de ebből nem lett senkivel konfliktusom, mert tulajdonképpen mindenki egyféleképpen gondolkodott. Méghozzá arról, hogy a fennmaradó időre nem érdemes összeveszni a másikkal, s ahogy közösen megszűnik a szerződés azonnal induljak el haza. A megbeszélt időpontra megjelent a közös képviselő az új szerződéssel, s a szabadságom első napján aláírásra is került az, aminek köszönhetően mindenféle probléma, konfliktus és veszekedés nélkül elindulhattam a vonatomhoz.
Az utolsó fent töltött hetem viszont nehéz is volt. A beosztásom miatt sok helyre nem jutottam el, továbbá pár embertől nem sikerült elbúcsúzni. Bár tény, hogy a feljutás nem jelent számomra sok időt, s anyagilag sem megterhelő számomra. Főleg, ha azt veszem alapul, hogy például nem dohányzóként más akár a többszörösét költeni el annak az összegnek, amibe nekem fog majd kerülni a feljutás, valamint az egy vagy pár napos bérlet megvásárlása. Elég jó idő volt, így az első szabadnapomon Hűvösvölgy volt a célpont, ahol a réten megnéztem a naplementét.
A séta mindenképp jót tett, mert a friss levegő mellett némileg elkezdtek bennem ülepedni a dolgok valamint el is tudtam gondolkozni az elmúlt négy évről. Többek között olyanok is eszembe jutottak, hogy mennyire nem volt önbizalmam utazás terén, s utána pedig mennyire könnyen belevágtam egy-egy kirándulásba. Egy kis keserű szájíz azért kísérte ezt a dolgot, mert egyik városban sem az ismerősök számával volt a probléma, hanem inkább azzal, hogy elsősorban azok maradnak meg tartósan az ismeretségi körömben, akikkel komolyabb kimozdulást nem tudok tervezni. Ezt sokáig nem tudtam elfogadni, de mivel a fotózás is egyfajta hobbim lett, melyet rendszeren osztottam meg közösségi portálokon, ezért kénytelen voltam korlátlan mobilnetre váltani azért, hogy ne lépjem túl a csomagom keretét. Mai napig nem bántam meg eme lépést, mert rájöttem arra a megoldásra, hogy ennek köszönhetően nem probléma, ha valahová el akarok menni, hiszen addig, míg más otthon tevékenykedik tudok hagyományos és videóhívást kezdeményezni a másikkal. Eme kimozdulásom egyik részét is az tette ki, hogy csoportos videóhívásban mutattam meg merre is járok miközben egy jót beszélgettem. Rávilágított ez a kiruccanás arra, hogy nem probléma, ha a másikkal nem egyezik a mozgási tevékenységünk, mert bőven megoldható, hogy mindkét félnek jó legyen.
A hét második felében akadt egy napom, amikor már délután itthon voltam, s másnap pedig délutánra kellett mennem. Egyértelmű volt, hogy nem otthon fogok ülni, így aztán kilátogattam ismét a Margit-szigetre, ahol megnéztem a szökőkút legújabb előadását, majd pedig tettem egy kört a szigeten. Itt arra ébredtem rá, hogy már a felköltözéskor megvoltak a problémák, de annyi embert ismertem meg, s annyira új volt minden, hogy ezek eléggé kicsiknek tűntek miközben már akkor is elég nagy konfliktus lehetőséget hordoztak magukban. Magához a városhoz hozzászoktam, s minden hétköznapi, s megszokott lett számomra, ezért sem tudtak már annyi energiával ellátni ezek a helyek, hogy ne foglalkozzak a mindennapi problémákkal. A munkahelyemen korrekt módon álltak hozzám, s mivel mindenkivel jóban voltam így nehéz is volt az utolsó hét főleg akkor, amikor búcsút kellett venni mindenkitől. Az természetesen jól esett mindenképp, hogy az utolsó nap után is több online felületen megkerestek azok, akikkel jóban voltam.
Majd elérkezett a vasárnap este, amikor is nem érkezett álom a szememre. Reggel nagyon korán felkeltem, s délelőtt vártam, hogy vége legyen mindennek. Minimális késéssel, de megérkezett a közös képviselő, aki meghozva az új szerződést aláírva azt minden anyagi dologgal kiegyenlítve elhagytam a lakást, s elindultam a vonathoz. Már az meglepett, hogy nagyobb csomaggal vágtam neki egy viszonylag hosszú útnak, de feleannyi idő alatt értem ki, mint előtte valamint sokkal könnyebben úgy, hogy nagyobb csomaggal indultam ki az állomásra. A hazautam is könnyű volt, hiszen már nem voltam feszült, mert valahol tisztában voltam azzal, hogy már nem lesz visszaút csak látogatóba. Hazatérve meglepett az, hogy mennyire jól tudtam aludni, s közben pedig nyugodt is voltam. Emellett pedig mindenképp meglepetés volt, hogy több ismerőssel is sikerült összefutnom, s elég jól elbeszélgettünk. Egyelőre utazni nem tervezek utazást a nyárra, de bízom benne, hogy jól fog majd telni.
A jól elkapott pillanat
Hazatérés
Több, mint négy évvel ezelőtt volt egy bejegyzésem a blogon. Előtte nagyjából fél évvel volt egy érdekes beszélgetésem egy fővárosban lakó ismerősömmel, akinek elmeséltem, hogy hogyan is ajánlottak nekem egy magasabb pozíciót úgy, hogy minimálisan kerestem volna többet. Akkor volt egy felvetése, hogy mivel könnyebb lenne számára, ha csökkenne az albérlet akkor az lenne a megoldás, hogy összeköltöznénk. Ekkor meghoztam a döntést, hogy megfelelő anyagi háttérrel, de neki vágok. Ez meg is történt a megbeszéltek után nagyjából fél évvel. A régi városom nekem kicsit szűk volt abból a nézetből, hogy kikapcsolódhat az ember, ha éppenséggel szeret alkoholt fogyasztani, mert sajnos más szórakozási lehetőség megyeszékhelyként a mozi és a strand valamint a séta és a kerékpározás. Akkor nehéz döntés volt sokakat hátra hagyni, de mindenképp akartam próbát tenni.
Sajnos ez nem teljesen jött össze abból a szempontból, hogy rosszkor költöztem fel. Az egyik probléma leginkább az volt, hogy folyamatos lakórás problémám volt, hiszen mindegyik az egyedülálló típusba tartozott, akik nem nagyon tudnak másokhoz alkalmazkodni úgy, hogy java részt úgy hoztam döntéseket, hogy a másik jöjjön ki abból jobban. Az első évben sajnos az első fél év volt zökkenőmentes. Sokakkal megismerkedtem, s végre teljesült az a vágyam, hogy olyan emberekkel vettem magam körbe, akiknek a szórakozást elsősorban a kirándulás, sétálás, mozgás, s az egymással együtt töltött idő jelentette. Sok helyre eljutottam, amikor sajnos betört a Covid, s utána nagyjából egy év arról szólt, hogy alkalmazkodnom kellett a járványügyi intézkedésekhez. Szerencsés voltam, mert átestem a fertőzésen, de köhögéssel és enyhe lázzal kihevertem. Aztán úgy éreztem, hogy albérlet váltással jobb lesz a dolog, de akkor már jelentősen hozzászoktam a fővároshoz, s akkora élményeket már nem tudott adni a városban való csavargás. Ezután pedig jött az infláció, melynek köszönhetően olyan szintre emelkedtek a kiadások, hogy jóformán sehová nem mentem el, s nem is terveztem olyan programot, ami pénzbe kerül. Így maradtak az ingyenes látogatható helyek, illetve az itthon ülés. Mozgékony emberként kezdtem ettől kiakadni, s aztán volt egy nyolc napos szabadságom, amikor hazautaztam sokadik alkalommal. Amikor elérkeztem az utolsó naphoz azt éreztem, hogy odahaza nagyobb biztonságban vagyok család körében anyagilag és érzelmileg egyaránt, mint egy lakótárssal egy albérletben úgy, hogy őt egyébként évek óta ismertem. Majd tavasszal megérkezett a második e-mail a lakbér emelésről, amelyet még tudtam volna ugyan fizetni, de el kellett gondolkodnom.
Odahaza nem szóltak bele a döntéseimbe, de az utolsó haza látogatásommal már szóba került, hogy anyagilag talán egyszerűbb lenne visszaköltözni. Sok embert megismertem, s bizonyos időközönként egy vagy akár több napra feljönni a fővárosba sokkal olcsóbb lenne anyagilag, mint fent élni úgy, hogy nem saját ingatlanban élek. Ráadásul olyannal, aki nem kompromisszumkész. A kettő együttes hatása rengeteg stresszt eredményezett nálam, s mikor elgondolkoztam azon, hogy mennyire feszült vagyok, s ez hogyan hat rám, akkor a fent említett e-mail után haza telefonáltam, s közöltem, hogy felmondok, s hazaköltözök. A felmondásom szóban történt meg, amelyet el is fogadtak, s nem is volt ebből semmiféle harag vagy vita. Azonban szóba került, hogy mivel egy nagy cégnél dolgozok odahaza is jelen vannak, így összeírtam a telefonszámokat. Az első körnél nem jutottam tovább, mert azonnal jelezték, hogy igényt tartanak rám, s nagyjából egy hét alatt lezajlott a papíron való átvételem miközben június első hetében leszek utoljára a budapesti kirendeltségen. Így elkezdtem a szabadidőmben összeszedni az embereket, akiktől elbúcsúztam, s közös programokat is szerveztük. S mivel béren kívüli juttatást is kaptam ebből lett egy állatkerti séta.
Kicsit nehéz volt az a napom, de végül egy kiadós beszélgetéssel sikerült átgondolnom az egészet. Igaz, hogy több szempontból nehéz helyzetbe kerültem, de nem mehetek el az mellett, hogy mennyi embert ismertem meg valamint mennyi helyre jutottam el azok által, akik szintén szeretnek kirándulni. Négy év nem kis idő, de azt hiszem sok kapcsolatom pozitív irányba mozdult annak köszönhetően, hogy távol éltem ennyit. Mindezek mellett pedig azon is elgondolkodtam, hogy én is mennyit változtam, s nem jelent majd gondot bárhová eljutni, ha ilyen lehetőség lesz. Nekivágtam az utolsó két hetemnek, ami jelentős része munkával fog telni, s a szabadidőm pedig kikapcsolódással fog telni. Az biztos, hogy visszaköltözés után a munkára fogok összpontosítani, s a nyarat mindenképp otthon szeretném tölteni miközben próbálom kialakítani a saját ritmusom.
Keserédes szabadság
Az éves szabadságom mennyisége sajnos még mindig nem elegendő ahhoz, hogy hosszabb időt legyek távol a munkahelyemtől. Mivel anyagi helyzetem nem teszi lehetővé a nagyobb anyagi kiadásokat, így ebből a szempontból a szórakozás ugyan változatos továbbra is, de igencsak helyhez és időhöz kötött. Ebből fakadóan pedig amióta munkába álltam, s stabil pozíciót tudtam kialakítani még munkahely váltás közben sem töltöttem pihenéssel több, mint egy hetet. Ebből a szempontból úgy állok hozzá, hogy nekem megfelel, ha a munkáltató osztja ki a szabadságokat, amelyek jelentős része év elejére vagy még tavasz kezdete előtt megtörténik, s utána marad végül az ősz. Ebből fakadóan ez a sokadik év, melyet úgy kezdek meg, hogy valószínűleg a nyárra úgy tervezhetek, hogy szabadnapok összetologatásával talán lesz hosszú hétvégém más egyéb pedig nem. Annak viszont megörültem, hogy az elmaradt szabadnapok is kiadásra kerültek, így végül március végén elmehettem egy kilenc napos szabadságra, melyet teljes egészében otthon töltöttem.
Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan is fussak neki majd az egésznek. Egyrészről nagyon rossz időjárást jósoltak másrészről a fent említett anyagi nehézségek miatt inkább az ingyenes szórakozási lehetőséget kellett alapul vennem. Mivel délutánra esett az utolsó márciusi munkanapom, így kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy bárminek is akarok nekiugrani azt majd másnap vasárnap fogom tudni megvalósítani. Ugyan nemrég voltam otthon, de végül azt a döntést hoztam meg, hogy a szabadságom első felét majd odahaza fogom tölteni, hiszen nagy valószínűséggel nyáron nem lesz alkalmam hazautazni. Hiszen a távolság és az utazási idő a menetjegy függvényében nem lenne ésszerű döntés, mert nem látom értelmét annak, hogy kis időre hazamenjek, ahol mindent kapkodva kelljen csinálnom. Kora délutánra terveztem a hazautazást, de mivel már reggel felébredtem, s nem tudtam visszaaludni, így végül reggel kimentem a vasútállomásra, s megvettem a jegyemet. Viszonylag hamar eltelt a másfél óra, melyet a vonaton töltöttem, de felkészültem arra, ami majd várni fog otthon. Leszállva a vonatról aztán kissé meglepett mennyire jó idő volt majd hazafelé sétálva meglepődtem a pompázó napsütésen, mely kellemes tavaszias idő kísért a beígért záporokkal, s zivatarokkal ellentétben.
Már az esti órákban is azt beszéltük, hogy amennyire nem sikerült a vasárnapi időjárást eltalálni bízunk abban, hogy a következő napok is ilyen napsütésesek lesznek. Sajnos ez nem így lett, mert az otthon töltött napokban megismertem milyen a négy évszak, mely naponta változott. A hét eleje nem hozott nagyon jó dolgokat, hiszen a hétfő és a kedd sajnos otthonülésre kényszerített melyből a kimozdulás a volt kolléganőmmel való találkozás, s bevásárlás biztosította miközben szembe kellett néznem a hatalmas széllel, mely esőt, s némi havazást is hozott. Szerencsére ritkán jelentkeznek nálam időjárás által generált negatív testi tünetek, így javarészt unatkozással töltöttem. Ámbár tény, hogy a házi kedvencek jelenléte csökkentette a rossz közérzetemet. A hét közepén megérkezett egy enyhe nyár, s közben pedig nyakamba kaptam a várost, mely olyan jól sikerült, hogy nem csak megvalósítottam a legnagyobb sétával töltött időmet, de hazafelé megtekinthettem a naplementét is.
Hazafelé baktatva este azon gondolkoztam, hogy vajon van-e értelme visszajönnöm a fővárosba, hiszen egyrészről a fizetés előtt állok, másrészről pedig minden bizonnyal hosszabb ideig nem fogok tudni hazalátogatni, s ezáltal a még ott élő ismerősökkel találkozni személyesen. Végül hét közepén bejelentettem, hogy maradok, s a szabadságom utolsó napján fogok majd visszajönni Budapestre. Ennek többen örültek, habár nekem voltak terveim fent is. Végül nem bántam meg, mert több zivatar és zápor elkerülte a megyénket miközben jöttek a hírek a zord időjárásról, mely a fővároson haladt keresztül. A hét második felére sikerült némileg kimozdulnom.
Sok dologról esett szó időközben. Többek között arról, hogy belépve az áprilisi hónapba több évvel ezelőtt ilyekor már, ha nem is pólóban, de egy meleg felsőt felkapva az ember bátran sétált a napsütésben. Ennek ellenére szembe kellett nézni azzal, hogy ahány nap volt, annyi féle időjárás és évszak ütötte fel a fejét. Nagyon sajnáltam, hogy jobban nem tudtam kimozdulni otthonról, de legalább valamennyire sikerült pihennem miközben több régen látott ismerőssel is sikerült összefutnom. Eközben pedig szembe kellett néznem azzal, hogy valószínűleg a további három hónap némi megszorításról fog szólni számomra. Több helyre el akartam menni, amelyről letettem, de mivel elfeledkeztem arról, hogy Szép-kártya tulajdonosként minden évben kapok rá egy közepes összeget meglepetésként ért, amikor megkaptam az üzenetet az aktuális egyenlegemről. Minden bizonnyal nem fogom a főváros határát átlépni, de olyan helyekre, mint az Állatkert vagy a Tropicarium eljuthatok, hiszen a tavaly a döntést hozók nagyon megnyirbálták a Cafetéria rendszerét. Ugyanis drága éttermek, s egyéb kulturális tevékenységek nem vonzanak. Abban mindenképp bízom, hogy az év második fele már sokkal jobban fog alakulni, mint ahogyan eddig alakult.
A leghosszabb séta
Aki aktívan jelen van a munka világában az minden bizonnyal képben van egy olyan törvényesen meglévő dologgal, hogy sajnos a munkáltató rendelkezik a szabadság több, mint a felével. Természetesen munkahely és az ott lévő vezetők, főnök hozzáállásán is múlik az, hogy ezek hogyan is lesznek kiadva. Tavaly sajnos én kicsit megszívtam azzal, hogy az év első féleben még nyár előtt nagyon sokszor pihenőre lettem küldve, s habár bíztam abban, hogy idén nem lesz így, de mivel legtöbb kollégámmal egykorúak vagyunk, így megállapítottuk, hogy a szabadságra elküldhető napok száma sem túl sok továbbá ők is tapasztalják azt, hogy a legtöbb embert év első felében küldik el. Ugyan nekem nem tetszik, hogy ennyire aktívan küldenek szabadságra úgy, hogy egy hónapon belül most megyek a következőre. Persze bízom benne, hogy nyárig már egyetlen egy napom sem lesz kiadva, de azért próbáltam most is pozitívan nézni a dolgokat. Az egyik az volt, hogy ismét szabad hétvégét kaptam, amelyen szépen sütött a nap. Szokás mondani, hogy a váratlan vagy a nem tervezett dolgok tudnak nagyon jól működni, amiben azért látok némi valóságalapot. Főleg úgy, hogy elindultam a boltba, de végül teljesen más utat vettem számításba, s így végül ismét bejártam Budapest pár természeti övezetét. Délelőtti órában indultam el, de aztán mivel csak pár dolgot vettem, amely nem igényelt hűtést így nem a közeli parkba mentem, hanem a régen látott Róka-hegy volt a célpont.
Egyszer jártam ezen a helyen, s ugyan tudtam hol kell leszállni, de feljutni a kőfejtő részbe már kellett a térképet használnom. Rémlett, hogy óvatosan kell használni a navigációt, mert akármelyiket is próbáltam mindegyik a csúcsra vitt fel elkerülve eme látványos részt. Annak mindenképpen örültem, hogy másnap is gyönyörű idő volt, így nem volt részemről rossz választás, hogy ismét kabát nélkül vastag pulóverben induljak útnak réteges öltözködést használva természetesen. Nagyon sokan voltak kint, s habár ismét egyedül indultam útnak, de most tett tanúbizonyságot, hogy mennyire okos döntés volt tavaly egy külső akkumulátort vásárolni. A messenger alkalmazást használva több volt kollégával konferencia beszélgetést folytattunk miközben én pedig túráztam. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor végeztem, akkor a Római fürdő lett a célhely, ahol elég sokan voltak. Kissé érdekesen volt a kavicsos részen átsétálni, de azért mindenképpen érdekes volt végig menni rajta miközben több részén eszembe ötlött a kagylóhéjak gyűjtése, amely zacskó hiányában elfeledtem végül. Természetesen mindenképpen egy élmény volt úgy végig sétálni rajta, hogy ugyan egyedül mentem ki, de a telefonnak köszönhetően több emberrel kommunikáltam közben.
Mivel nem ért véget itt a dolog, s tovább folyt a beszélgetés ezért újabb irányt kellett vennie a miniatűrre tervezett túrámnak. Ugyan előző nap tiszteletemet tettem a Margit-szigeten, végül úgy döntöttem, hogy csak a tavasz előtt állunk tulajdonképpen, de azért sötétedéskor is érdekes látványt nyújthat. Még napsütéses időben értem ki, amikor megnéztem ismét a virágzó fákat, s majd leülve a sziget szélére megnéztem a naplementét miközben tovább folyt a csacsogás.
Abból a szempontból hosszúra nyúlt, hiszen akkor már csak ketten maradtunk a beszélgetésben, s így a másik féllel elkezdtünk megosztani tapasztalatainkat az adott területtel lévén ő csak egyszer járt ott annak ellenére, hogy évek óta a fővárosban dolgozik. Ekkor azért valamennyire tudatosult bennem, hogy az sem volt rossz választás, hogy annak idején korlátlan mobilinternetre váltottam, mert így semmiféle adatköltség nem merült fel. Így gondolkodóba ejtett az az ötlet, hogy az otthonülő ismerősökkel így is tudom majd tartani a kapcsolatot, s ezáltal még jobban ki tudom használni az előfizetésem mellett a mobiltelefonom tulajdonságait is. Mindeközben pedig szépen rám sötétedett, de akkor azért éreztem már azt, hogy ideje lenne hazaindulni.
Késő tavasszal nyilván sokkal szebb a fentebb említett helyek, de így is nagy utat tettem meg délelőtt elindulva, s nem sokkal este nyolc utáni hazaérkezésemmel. Persze többször megálltam, hiszen ittam és ettem is közben, de végső soron választ kaptam arra, hogy annak ellenére mennyire szeretek kirándulni, sétálni miért is valószínű az, hogy a statisztikában nem fogom elérni a megtett 30 km-t. Sétára alkalmas és több éve használt márkát választottam cipő terén, de hazafelé azért éreztem a lábamon, hogy ez nem kis távolság volt, ennek ellenére sikerült a legnagyobb legyalogolt távolságot megtennem a telefon és az okosóra szerint.
Amennyiben nem történik változás a héten kezdődik meg a következő szabadságom vasárnaptól indulva. S mivel nem csak szabadság lett kiadva, de a pihenőnapjaim is oda lettek tolva, így most kezdem meg az elmúlt négy évben kiadott legnagyobb szabadságomat, amely kilenc napot rejt majd magában. Bízom benne senki nem fog lebetegedni, s semmi nem fog közbe jönni, hogy ez ne következhessen be. Sajnos azzal azért szembe kell néznem, hogy nem a legjobb előrejelzések vannak időjárás tekintetében, de bízom benne, hogy ez nem fog gátolni a pihenésben lévén a szabadságom felét odahaza fogom tölteni, s a hét második felében térek vissza majd a fővárosba. Többek között ez is volt az oka, hogy pár programot a nem tervezett szabadságom miatt elvetettem, s jó pár helyre elmentem. Emellett persze tervben van pár volt kollégával való összefutás, s mellette pedig a filmek és a zene téren való pótlás is.
Viharfelhők
