Kevés olyan sorozat van, amire azt mondom, hogy egyben jobb legyűrni az aktuális évadot, mint egy epizód/hét formában megnézni. Nálam a True Blood ilyen, melynek első évadával még január környékén ismerkedtem meg. Igaz, egy hét alatt sikerült is letudnom az akkor még aktuálisnak számító első évad tizenkét epizódját, s nagyon tetszett.
A széria idén nyáron tért vissza újabb tizenkét epizóddal, aminek csak az évadnyitányára voltam kíváncsi, utána eltettem, hogy majd valamikor folytatom. Az a „valamikor” pedig két napja jött el, amikor is leszedtem a teljes második évad, s azonnal landolt lemezen.
A tévécsatornák egyáltalán nem érdekelnek, kizárólag filmeket/sorozatokat nézek, azokat is többnyire letöltött formában. Valahogy mindig szomjazom az újdonságra, így végül úgy döntöttem, hogy úgy sincs net, a szerelők se akarnak erre járni, legyűrjük a második évadot.
Kezdtem az első résszel ismét, majd folytattam a másodikkal és harmadikkal, végül ma a negyedik epizódtól teljesen kivégeztem az aktuális évadot, ami szerintem borzalmas lett, s igazán nem is értem, mire fel ez a nagy ájuldozás az új évadtól.
Természetesen már nem csak egy történetszál az, amit látunk az egész évadban, hanem kapunk egy másikat is, ami az évad vége felé szerintem totális baromság volt. Egyszerűen nem is értem, hogy ez mégis miként érte el, hogy az HBO legnézettebb sorozatává váljon, mert ez bizony borzalmas volt. Mivel azért voltak jellegzetes dolgok, ezért nálam erősen közepes a széria, lehet, ha nem egyszerre nyomtam volna le a második évadot, már rég búcsút mondtam volna neki. Egy biztos: jövőre kizárólag egy mámoros napon fogom letudni az újabb tizenkét epizódot.
Az első évad remek volt a maga tökéletesen tálalt látványvilágával, s történet vezetésével. Megvolt a varázs, s komolyan is lehetett venni. Volt minden, ami kellhet a nézőnek: vér, románc, gyilkosság, drogmámor… és persze szexjelenetek.
Az első évad nem ért véget nagyobb cliffhangerrel, legalábbis én nem estem neki a tapétának tíz körömmel, de érdekesen tálalta, hogy mi várható a második évadban.
A második évad két szálon fut: az egyik Maryann-szál, ami az évad második felére átcsap valami iszonyatos baromságba, a másik a szokásos vámpír-ember kapcsolat, többnyire.
Az utóbbi szállal nekem semmi problémám nem volt, már-már tökéletes volt, ellenben az előzővel.
Végre megjelenik egy új teremtmény, akiről már az ember egyből levágja, hogy a mindig mosolygó nő, Maryann, de ekkor még nem is bánja az ember, mert úgy van vele, sokat tartogathat az évad. És akkor ki is a karakterő
Valami Isten, aki tömeghipnózist alkalmaz a városkán. Mindenki szeme fekete lesz, s szó szerint szétkefélik az egész várost. De, ha ez még nem elég, az évad végén találkoznak össze a szálak: a városból távozó karakterek visszatérnek, és persze igyekeznek megoldani mindent, kevés sikerrel.
Leírva egészen biztosan jó ötlet volt, de a megvalósítás maga volt a borzalom. Kezdjük azzal, hogy a fő karakter, aki mögé épül a széria, az utolsó részekben háttérbe szorul, s bugyutasága határtalan. Végre kaphatunk egy kis ízelítőt abból, hogy valóban nem ember, s nem csak annyiban különbözik a többiektől, hogy olvass mások fejében. Erre ez a szál hipp-hopp eltűnik, helyette valami tojást kell nyalogatnia. Vicc.
A városban folyó tömegszexnek mi értelme volt, rejtély. Legalábbis én nem jöttem rá, de a megvalósítás több volt, mint mezei borzalom. Egyszerűen értékelhetetlen volt ez a szál, ami valóban jól indult, de így…
Részemről erős közepes lett a széria, aminek harmadik évadára ugyan maradok, de azt kivételesen csak akkor nézem meg, ha nem marad más. Sőt, még az évadkezdésnél sem leszek ott.
Remélem a következő évadban kijavítják ezt, bár siker volt, így kétlem.