King Kong (Extended Cut)

Ugyan még csak a húszas éveim közepén tartok, de már öregnek érzem magam. Az elmúlt években hatalmas változás ment végbe az otthoni szórakozás tekintetében. Például 15-18 évvel ezelőtt még szinte minden utcasarkon voltak videotékák, s minden műszaki szaküzletben volt videó, illetve hozzá kapcsolódó tartalmak kazettán. Azóta persze ezek már a retro kategóriába sorolhatóak, tény. Akkoriban gyermekként maradt ez a szórakozás a négy fal keretén belül, de ezt nem negatív értelemben kell venni. Ennek fényében pedig nem meglepő, ha akadtak olyan filmek, melyek hatalmas hatást gyakoroltak rám.
Aztán amikor betöltöttem a megfelelő életkort részben elhagyhattam a szülői felügyeletet, így immáron a vizuális szórakozás nem csak az otthonomra volt jellemző. Mai napig emlékszem melyik volt az első film, amelyet megtekintettem a széles vásznon chips-szel a kezemben, de az évezred eleji húzócímek sem merültek feledés homályába. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy amikor nem fedte le mozis szórakozásaimat az anyagi javak szinte minden hónapban akartam a helyi plázába menni, s megvenni az aktuális filmre szóló jegyet. Mostanság pedig jó, ha évente egyszer valami felkelti a figyelmemet. Szerencsére a régi kedvencek előbb – utóbb megjelentek nagy felbontásban is, így nem volt kérdés, hogy újra kell őket nézni. Ugyan már nagyon régóta itt hevert a merevlemezemen a 2005 decemberének egyik popcorn mozija, mely elég megosztó kritikákat kapott: volt, aki nagyon utálta, s volt, aki nagyon szerette. Utóbbiba tartozok én is, s ugyan teljes árat is képes lettem volna fizetni érte, hogy blu-ray lemezen is meglegyen, de vásárlást nem terveztem, mivel sajnos hozzánk csak a fapados változat jutott el. Ebből fakadóan az Extended Cut változat (amely a film hosszabb, vágatlanabb változatát jelenti) sajnos csak letölthető formában jutott el hozzám.

Tovább…

Peter Jackon’s King Kong – The Official Game Of The Movie Teszt

Platform: PC
Azt hiszem kevés olyan ember van, akinek ismeretlenül csengene Peter Jackson neve. Ha nem is címben forgó névről, de a Gyűrűk uráról minden bizonnyal sokaknak ugorhat be ki is lehet ő. Bevallom őszintén nekem annak idején nem igazán jött be a trilógia. Amolyan egyszer nézhető alkotások voltak, s pont emiatt nem is tartottam sokra a rendezőt. Egészen 2005 decemberéig, amikor nem voltam lusta elmenni a moziba, s megnézni az akkortájt épp friss alkotását a King Kong remake-et. Annak idején alapból nem kis elvárásokkal ültem be a moziba.
Általában pont a magas elvárások miatt szokott hatalmasat csalódni. Ellenben nem elég, hogy nem csalódtam, de messze felülmúlta az elvárásaimat, amit a filmmel kapcsolatban támasztottam. Így azóta a rendező belépett számomra a „halhatatlanok” sorába, akinél érdemes odafigyelni minden keze alól kikerülő filmjére. Ráadásul a később a filmből napvilágot látott egy hosszabb változat is – ami sajnos hazánkba nem jutott el, így szinkronos változat nem készült belőle -, melynek megtekintése után még inkább sikerült lenyűgöznie a rendezőnek. Akinek tehát kimaradt az életéből a King Kong annak ajánlom tegyen vele egy próbát, mert kevés olyan ember volt, akinek nem tetszett. Arról nem is beszélve, hogy iszonyatosan elképesztő látványvilággal rendelkezik a film.
Azok a nagy húzócímek, mint amilyen annak idején a King Kong is volt rendszerint kapnak egy játékadaptációt, ami az esetek többségében huszadrangú, semmit nem érő, vagy épp egy végigjátszást épp hogy megérő játékot kapunk horrorisztikus áron. Azt hiszem erre nem is egy példát tudna mondani az ember. Pozitív példát viszont nem, vagy csak keveset tudnánk megemlíteni. Mivel a film nagyon elnyerte a tetszésemet, így nem volt kérdéses, hogy próbát teszek a játék adaptációval. Sajnálatos módon gépigény és internethiány függvényében a kipróbálás majdnem másfél évig váratott magára, amikor pár évvel ezelőtti szilveszter előestéjén végre sikerült kipróbálnom. Az első tapasztalatok iszonyú pozitívak voltak, s ezek olyan erősen hatottak rám, hogy a szilvesztert a játékkal töltöttem. Sokféle módon ünnepeltem eddig a szilvesztereket, de azt kell mondanom az egyik legjobb pont az a szilveszter volt, amikor azzal töltöttem az időmet ünneplés helyett, hogy a játékkal játszottam. Hisz elmondhatom, hogy a játék tökéletesen visszaadta a film hangulatát, s nem egy egyszer kijátszható lineáris és bughalmazokkal hemzsegő huszadrangú nagy rakás döglegyektől hemzsegő szarkupacot kaptunk. Azt hiszem ezt szokták színvonalnak nevezni.
Tovább…

Készüljünk a télre!

Ugyan még csak most vágtunk bele a novemberbe, ami hozott pár kellemesen meleg napot, hisz októberben előfordult, hogy bizony fűteni kellett, illetve elő kellett kaparnom az elég rendesen bejáratott bőrkabátomat, ami alá egy pulcsit is fel kellett venni. Ennek ellenére is igazán dideregtem. Így nagyon örültem, hogy november eleje igencsak kellemes napokat hozott, hogy elég volt egy pulcsit felkapni, s irány amerre az embernek kedve tartja.
Viszont a jó időnek nem sokára vége lesz, ha lehet az idokep.hu-nak hinni még a héten.  Tehát fel kell készülni, hogy ismételten a négy fal közé fogok szorulni. Amivel egyébként nem lenne különösebb nagyobb probléma, ha mondjuk nem fejeztem volna be az iskolát júniusban, s azóta nem lennék álláskereső.

Az előző bejegyzésben viszont épp arról áradoztam, hogy végre találtam munkát. Gondolom mindenkinek volt olyan élménye, amely túlságosan jó volt, hogy az emberből ne jöjjön elő a pesszimista énje. Nem fogok hazudni: az állásinterjún megvettek kilóra. Szépen húzogatták a mézesmadzagot előttem. Aztán nagyon elkezdtem gondolkodni, hogy túlságosan is könnyen jött ez az egész. Ugyebár az egyik neves biztosítóról van szó.
Nos az állásinterjún már az megütötte a fülem, hogy bizony nincs alkalmazotti jogviszony, ezért muszáj lenne kiváltanom a vállalkozói igazolványt. Igazából nem sokat töprengtem rajta, így rá is mondtam a főnöknek az igent. Azonban nem hagyott nyugodni az egyik alkalmazott elszólása, miszerint aki rendelkezik ilyen igazolvánnyal annak havonta x összeget le kell perkálnia az Apeh-nak. Ez már szöget ütött a fejemben. Hisz csak első hat hónap lenne fix fizetésű, s utána teljesítményre menne az ember. Ugye egy hónap értékelésen is csendes megfigyelő voltam, amikor is megütötte a fülem, hogy átlagosan (!) 1-2 esetleg 3-4 biztosítást tudnak nyélbe ütni havonta. S azok se biztos, hogy akkora összegűek, hogy kaszálni lehetne vele rendesen.
Lényeg, hogy volt időm gondolkodni. Még azon a hétvégén megtaláltam, hogy vállalkozói igazolvány kiváltásával szépen kiütném a Start kártyára való jogosultságomat, azaz havi x összeget kellene befizetni az Apeh-nak (azért a biztosítónál ezzel jó fel akartak ültetni). Emellett ugye szükség lenne könyvelőre is… Arról már nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan esetek is, amikor – miután teljesítmény bér lenne teljesen – nem lenne miből fizetni. Az utolsó lökést pedig a Munkahelyi Terror Blog néhány  biztosítós  bejegyzései – és persze a hozzájuk érkezett hozzászólások – adták meg számomra. Így még azon a hétvégén felhívtam a főnököt és közöltem, hogy inkább nem élnék a lehetőséggel. Nem kell mondanom, hogy eléggé lebeszéltem a kártyámat. Pedig megérdemelte volna, hogy egyszerűen lecsapjam a telefont, s nem hallgatni a győzködést tíz percen keresztül.

Így most még mindig aktuális munkakeresés van napirenden. Tehát ismételten 24 órából 24 áll a rendelkezésemre. Igyekszem hasznosan tölteni az időmet – főleg a szabadban -, de ugye egyre inkább jön a rosszabb idő, tehát ismételten a négy fal közé szorulok. Persze személyes találkozókat is össze tudok hozni csak nem sűrűn. A legnagyobb gáz, hogy a legtöbben messze laknak. Tanulnak, dolgoznak, vagy pályakezdők, mint én.
Ebből a szempontból pedig itthoni szórakozásnak kell eleget tenni. Pár nappal ezelőtt örültem, amikor megjelent a Star Wars: The Force Unleashed második javítása is, ami eléggé pozitív visszhangokat keltett játékos körökben. Így rögtön feltettem a játékot, azonban a második javításnak már nem maradt hely… Helyszűke miatt pedig a Windows 7-ről visszaváltottam Windows XP-re, hisz az csak 1 gigányi helyet foglal, míg az előbbi 20-at. Persze nem sokat javított a javítás. Így kezdtem volna dühöngeni, hogy megint hiába formáztam le a gépet, amikor Isteni szikra kapcsán feltettem a klasszikus Tomb Raider-t, amit sikerült elindítanom. Ami nagy öröm lévén, hogy a kiegészítőkkel nem játszottam. Kihasználva azt, hogy több hellyel rendelkezem, hogy XP-re visszaváltottam (persze addig, míg nagyobb merevlemezt nem szerzek be) így azonnal kijelöltem azokat a játékokat, amelyeket szeretnék ismét magamévá tenni. Ilyenek közt szerepel a Tomb Raider teljes széria, Star Wars: The Force Unleashed 2(ami olyan jó, hogy már harmadjára ülök neki), Prince Of Persia: The Forgotten Sands, Peter Jackson’s King Kong The Official Game Of The Movie valamint a Silent Hill Homecoming vár kipörgetésre.

Emellett tovább folytattam a Pokémon nézését. Ám a 14. epizódnál is elkapott a röhögőgörcs akárhányszor Pikachu tűnt fel a képernyőn, így az ment a kukába. Helyette visszatértem a Lost-hoz, amit a harmadik évaddal folytattam. Ezután – az aktuálisok mellett, természetesen – elkezdem a Smallville-t is.
Természetesen a legkézenfekvőbb az lenne, ha fenti tervek meghiúsulnának, mert találtam munkát. 🙂

Egy tökéletes hétvége

Péntek délután is akartam már írni egy kis szösszenetet, de kicsit fáradt voltam, aztán estére annyira felélénkültem, hogy teljesen meg is feledkeztem arról, hogy bejegyzést akartam írni. Mire észbe kaptam, már erősen szédelegtem lefele a székről, szóval inkább lefeküdtem.

Csütörtökön eléggé siettem haza, ugyanis még előző nap letöltöttem a District 9-et, amiben ugye Peter Jackson keze is benne volt, s a King Kong óta mélységesen tisztelek. Azonban rá kellett ébrednem, hogy két órát elvesztegettem az életemből. Gyógyír a sebre a Sanctuary volt, amit még az utolsó héten próbáltam be, de szintén lemez és helyhiány miatt félretettem.
A csütörtököm hamar eltelt, este kicsit tovább maradtam fent egy órával, mert úgy voltam vele, hogy másnap úgy se olyan nehéz, továbbá délután majd ledőlök pár órára.
Pénteken a vártnál korábban elengedtek minket, aminek én nagyon örültem. Ugyan a buszt lekéstem, de csak 20 percet kellett várnom a következőre! A buszon kissé kényelmetlen helyzetbe kerültem, ugyanis pont egy férőhelyes ülőhelyet választottam, ami ráadásul úgy helyezkedett el, hogy épp kristály tisztán rá lehetett látni egy nőre, aki az út során többször előkapta a mellét, hogy megszoptassa a gyerekét. Nem akartam, hogy a férj/vagy más perverznek tartson, aki csak ilyen esetekben lát női mellett, így kénytelen voltam roppant kényelmetlen ülő pozíciót felvenni, ami 5 perc után enyhe fájdalommal járt. De szerencsére a következő megállónál szálltak fel, s nem is kevesen, így a nő takarásba került, én pedig ismét felvehettem a kényelmes pózt.
Már elég korán hazaértem, amikor is megláttam, hogy a Supernatural új évadának első részéhez már magyar felirat is elérhető. Kíváncsi voltam, így hát neki álltam letölteni. Ugyan csalódás volt, de annak jó volt, hogy kissé felébresszen, s délután négykor már nem akartam lefeküdni egyet aludni.

Délutánom pedig azzal telt, hogy neki feküdtem a Silent Hill játéknak, amit egyrészt a film pozitív hatása miatt (kritikát írtam róla, időzítve van a bejegyzés) kezdtem el, s majdnem feladtam, amikor a hangulat eléggé berántott. Lényegében már a játék felén túl vagyok, nagyon élvezetes, sőt a második részt is letöltöttem, amibe délután belekukkantottam, s máris találtam két zeneszámot, ami bejött, így leszedtem a zenei albumot, melyen megtaláltam pár számot, ami elhangzott filmben is. Szóval játékok terén most a Silent Hill-t nyomom (kritika lesz róla, ha kipörgettem), utána pedig a második résznek esek neki (kritika erről is lesz).

Hétvégére nem terveztem semmilyen programot, így teljes egészében itthon töltöttem, többnyire egyedül. Tegnap délután anyámmal elmentem bevásárolni a Tesco-ba, majd később elmentem a MediaMarkt-ba DVD-ért, ahol sikerül megint beégnem a számla – blokk kérdésnek köszönhetően.
Mivel DVD hiányban küszködtem, ezért rögtön két csomagot vettem, hisz szeptember végén érkezik a Terminator: The Sarah Connor Chronicles 2. évada DVD-n, ami alapból 6 lemez, de ugye feltétlenül kellenek majd a rippek is, ami +2 lemezt fog „felemészteni”. Este is megvolt a program: mozgó vidámpark.

Ma egész nap töltögettem, nem sokkal ezelőtt adtam fel. Ugyanis olyan helyről töltök, ahol iszonyúan belassult a letöltést, s nem akartam már szenvedni, hisz a sávszélességem egy ötödével jön a kiválasztott anyag. Majd holnap délután.
Minden „mozdíthatót” leszedtem a másodlagos vinyóról, erre kiderül, hogy két nyári sorozatnak is csak jövő héten lesz a fináléja. Remek.

Bő egy évvel ezelőtt lestem bele a három részes Fallen című sorozatba, ami az akkori hiányos angol tudásomnak, s magyar felirat hiányának köszönhetően csak az első részt tudtam megnézni. Gondoltam azóta fejlődtem nyelv terén, be tudom fejezni, amikor egy noname oldalon ráakadtam az utolsó két rész feliratára. Az első részt úgy is régen láttam, szóval az esti program ez lesz.

Jövő hét is ígéretesnek néz ki, ugyanis egy iskola rendezvény miatt (amin természetesen nem fogok megjelenni) kapásból 5 órám elmarad, így ki tudom pihenni magam. Egyetlen negatívum, hogy a születésnapom pont arra a legrosszabb napra esik. Nem elég, hogy a legrosszabb óráim vannak aznap, de még testnevelés is lesz sok gyökér társaságában… hát nagyszerű.