Címke: Természet
Elpusztult Sanyi, a sztárkakas
A blog keretén belül többször kerültek ki képek Sanyiról, a sztárkakasról. De miért is kerültek ki fotók egy kakasról? Nagyjából 2020 környékén a békéscsabai piacról elszökött a kakas, mely nem sokkal később a közelben lévő számára hatalmas Munkácsy téren talált otthonra, ahonnan aztán nem mozdult tovább. Ámbár próbálták befogni, de minden kísérlet hiába való volt. A helyi lakótelep lakói hamar befogadták. Gondozták, etették, itatták, s nagyjából négy évet töltött a Munkácsy téren. A média hamar felkapta, hiszen elég szokatlan, hogy lakótelepen főleg a belvárosban egy baromfi találjon otthonra.
Idén azonban több hír is érkezett arról, hogy az állatot hajléktalanok bántalmazták, illetve gyakran odatévedt gyerekek kergették meg. A kedvenc fáján, ahol az éjszakát töltötte onnan is elűzték. Egy tanyára került, ahol a napokban elpusztult. A kérdés pedig adott, hogy amennyiben valóban a megosztott információk valósak, akkor sok várost érintő problémára miért nem születik megoldás. Gondolva itt az agresszív alkoholmámorban úszó hajléktalanoktól kezdve a neveletlen gyermekekig? És akkor egy kép Sanyiról:
Tavirózsa
Az erdő és a csend
Őszből nyár
Ha választanom kellene, hogy ebben az évben mely volt a legjobb napom minden bizonnyal a mait mondanám. Aki rendszeresen nyomon követi eme blog személyesebb jellegű bejegyzéseit azok tudják, hogy mennyire oda vagyok többek között a bringázásért, kirándulásért, illetve minden olyan kültéri tevékenységért, ami aminek központja a természet.
Ennek egyik alap pillére a jó idő, ami ma megvolt, hisz hét ágra sütött a nap. Persze fotózni is szeretek, így azonnal a zsebemben lévő mobilhoz nyúltam, s gondoltam lefotózom a napocskát. Igazából eme ötlet onnan jött, hogy kíváncsi voltam, hogy az 5 megapixeles fényképező vajon hogyan muzsikál ilyen fényforrásnál, amibe elég nehéz szabad szemmel hosszú távon belenézni… Nekem a végeredmény tetszett.
A szín dinamika miatt úgy döntöttem, hogy azért ellövök még pár sorozatot a hátsó kertben. Mondjuk ennek másik oka pedig az volt, hogy megörökítsem, hogy hogyan is reagál a természet a jó időre.
Az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy megpróbálok mindent percre pontosan megtervezni. Legyen az akár munka, pihenés, vagy szórakozás. Hihetetlen, hogy ez mennyire be tud pörgetni, s mennyire ki tud hozni a ritmusból.
Mondjuk tény, hogy a hosszú hétvégémre úgy terveztem, hogy felhozom magam majd a hetek óta itt álló filmekkel. Nem csak azért, mert ideje lenne már megnézni őket, hanem azért is, mert legalább további helyeket szabadíthatok fel a merevlemezemen. Ennek ellenére nem bírtam magammal, így a fél napomat nem itthon töltöttem.
Tudni illik, hogy ugyan városban lakom, de szerencsére a legszélén. Ez nekem pozitív, mert bicajjal minden elérhető negyed órán belül, gyalog pedig fél óra az egész. Mindezek mellett pedig pár perces gyaloglásra van a zöld zóna, ahol van élővíz csatorna, erdős rész, gát, s mindenféle jóság, ahová lehet egy rövid sétát tenni.
Kertes házban lakunk, így a kutya sétáltatás nem kötelező napi program, hisz bőven megvan a futáshoz elegendő területük. Mivel szívünk csücske (értsd kertes ház ellenére a lakásban él velünk), így ma úgy döntöttem, hogy nem csak sétálni megyek el, hanem őket is elviszem. Persze időközben azért készítettem pár képet, hogy merre is csavarogtunk.
Ugyan jelentősen felborította azt a tervet, amit mára akartam, de bevallom nem bántam meg végül. Ugyanis a szikrázó napsütés tett arról, hogy nagyon jól érezzem magam még akkor is, ha ez csak egy sima kutya sétáltatás volt. Habár tény, hogy a tervezett út kellős közepén már vissza kellett fordulni, melynek egyetlen egy nagy oka volt, hogy majdnem 25°c hőmérséklet volt majdnem, ami akár belépő strandidőnek megfelelne. Azért kapkodtam már a levegőért, illetve a pulóver is lekerült rólam. Mivel nem vittem magammal semmilyen folyadékot, így a nagyjából egy órásnak tervezett útból csak fél óra lett.
Ami viszont elgondolkodtatott, hogy nagyjából pár nappal ezelőtt majdnem lefagytam a bicajomról, amit ugyebár a munkahelyen bevállalt túlóra miatt vettem elő, hogy ezzel is időt tudjak spórolni. Viszont, ha most április elején ilyen meleg van, vajon mi lesz júniusban???
Az év utolsó kirándulása?
Mostanság igencsak rákaptam a fotózásra (elég csak az erre született kategóriát megnézni), ami leginkább abból fakad, hogy szeretek mindent megörökíteni, ami nekem tetszik, vagy vizuálisan értékelhetőbbé tudják tenni az általam megírt bejegyzéseket. Így nem is volt kérdés, hogy ma is fognak majd készülni, ugyanis a szép idő annyira vonzó volt, hogy nem tudtam tovább itthon ülni.
Mindegyik évszakban van olyan, amit szeretek. A hamisítatlan ősz már egyébként is itt van, bár azt nem szeretem, hogy kora reggel, illetve késő reggel gyakorlatilag a fagyhalál kerülget, s napközben pedig csak pár fok kellene ahhoz, hogy strandidő lehessen.
Előrejelzések alapján azonban ez az idő nem fog sokáig tartani, így bejön majd az az időszak, amikor nem mozdulok ki itthonról, vagy ha igen, akkor a helyszín egy másik épület lesz. Mindenesetre a mai napot mindenképp ki akartam használni, így most kutyasétáltatás, s zenehallgatás nélkül tettem egy elég nagy sétát délután, mely elég sokat javított a fáradtságból fakadó szúrós hangulatomon.
A képek alapján nem a legnagyobb, s leggyönyörűbb helyszín egy tópart, azonban zöld övezet, illetve a víz eléggé nyugtató hatású tud lenni. Valamennyire tudta ellensúlyozni a munkából rám ragadt negatívumokat, azonban ha megnézem az időjárás előrejelzést, s illetve a novemberi munkanapjaim számát akkor bizony sajnálom, hogy feltehetően eme kirándulás idén már az utolsó lesz ebben formában.