Folytatva a négy évvel ezelőtt elkezdett, s általam megteremtett „szilveszteri hagyományt” a blog keretén belül az év utolsó napján ismét jelentkezek egy személyes bejegyzéssel, ami egyben évértékelőben is funkcionál.

Ma kicsit megcsúsztam a bejegyzés megírásával, de szerencsére pótolt a délutáni, s esti itthoni vizuális szórakozások tömkelege, így nem panaszkodhatok, hogy az új év előtt két órával vagyok „kénytelen” megírni eme bejegyzést. Ugyan korábban is leírtam, de nálam nem kiemelt ünnep sem a karácsony, sem pedig a szilveszter. Főleg az utóbbi nem jelent számomra semmit, mert úgy érzem kinőttem belőle. Gyermekként vágytam arra, hogy ne itthon szórakozzak a szülőkkel. Később megvolt a lehetőség, de vagy betegség, pénzhiány, esetleg a szórakozási forma illetve a hozzá kapcsolódó társaság nem volt megfelelő. Ugyan már akkor sem volt nagy kedv elmenni szórakozni, de mégis megtettem hat évvel ezelőtt, de akkor rá kellett jönnöm, hogy ténylegesen nem jelent nekem semmit az szilveszter, amit én csak fogyasztás ünnepeként tartok számon. Egyrészről alapból nem vagyok az a típus, aki szeret „muszájból” szórakozni, másrészről pedig a szilveszter is ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egyetlen egy negatívum van, amit rendkívül utálok benne, az pedig az eszetlen petárdázók tömkelege, illetve a kulturált szórakozási forma, illetve hely hiányát. Arról nem is beszélve, hogy nem is merek kilépni az utcára, így amikor tavaly már este kellett haza pattyognom a munkából bizony igencsak remegtek a lábaim, hogy elkerüljek minden veszélyes szituációt. Ahhoz pedig nincs kedvem asszisztálni, hogy mások hogyan részegednek le, illetve jó arcot vágjak olyan dologhoz, amit nem élvezek. Végül pedig marad a hagyományos megoldás: sz*rni az egészre, s csinálni azt, amihez van kedvem itthon. Egy napot pedig kibírok, hogy nem megyek sehova.

Természetesen azért ne feledkezzünk meg az előző évek bejegyzéseiről sem: 2009, 2010, 2011, 2012.
Ugyan nem vagyok nagy játék rajongó, de azért akadnak olyan címek, amik elé szívesen leülök, s elütöm a szabadidőm velük. A billentyűzet & egér kombináció tökéletes volt számomra egészen addig, míg az első komolyabb munkámból nem vettem meg a hőn áhított TV-t, s nem jöttem rá, hogy monitorként is funkcionálhat, s kényelmesen, ágyból fekve is tudok jót szórakozni. Igaz, kényelmi funkciója ekkor a klaviatúrának. Volt pár vásárlás, melynek központjában a bizonyos gamepad-ek álltak. Sokat töprengtem, de a sok pozitív hozzászólásnak köszönhetően végül egy évvel ezelőtt megvásároltam az Xbox 360 számítógéppel is kompatibilis kontrollerét, melynek köszönhetően az év eleji tél vizuális szórakozások szempontjából elég kényelmesre sikeredtek.
Már korábban is szóba került, hogy a szülők TV-je már nem éppen a legjobb. LG készülékről van szó, mely lassan a tizenötödik születésnapját ünnepelte idén. Azonban már meglátszódott a kora, így felvetődött, hogy készüléket kellene venni. Ugyan bejelentették, hogy nekik olyan is jó, amellyel én rendelkezek. Ugyan nem volt betervezve, de végül úgy döntöttünk, hogy az enyém lesz az övéké, s én pedig újjal lepem meg magam. A készülék sokkal nagyobb, mint az előző, illetve LCD helyett LED lett, mely a 3D-s opciót is tudja. Nem ez volt eltervezve, de akció keretén belül esett az LG LM3400-as készülékére a választás, illetve fontos szempont volt számomra, hogy ha esetleg pénzre lenne szükség, akkor jobban tudok eladni egy ilyen készüléket, mely a 3D-s funkciót is tartalmazza, mint egy hagyományosat, még ha áron alul is kellene ezt meglépnem. Szerencsére egyelőre ilyen probléma nem áll fent, illetve azóta párszor teszteltem mire is képes a kicsike. Habár 3D-t ritkán használom rajta.

Valamivel el kellett ütnöm az időmet, s mivel sorozatok létszáma eléggé megkopott nálam, s nem is volt épp aktuális epizód, így végül úgy döntöttem, hogy ideje neki esni a Metro 2033-nak, mely végül kellemes szórakozásnak bizonyult. Mindezek mellett persze ismételten nekiültem a Jóbarátok-nak, miután megtaláltam őket a világhálónak köszönhetően HD minőségben is. Emellett pedig szabadidő kitöltésére tökéletesnek bizonyult a február végén napvilágot látó Crysis 3, mely új lépcsőfokra helyezte a játékok látványvilágát olyannyira, hogy vizuális orgazmusa valószínűleg megvolt jó pár játékosnak, köztük nekem is. 😀
Aki többször járt a blogon, vagy netán állandó olvasója írásaimnak annak nem kell ecsetelnem, hogy egyetlen egy töretlen szerelem létezik virtuális formában számomra, amelynek középpontjában az 1996-ban a számítógépek monitorján életre kelő Lara Croft irányában van jelen. Így hatalmas nagy öröm volt számomra, amikor fél éves csúszással végül idén márciusban megjelent az új rész, amely hatalmas lelkesedéssel töltött el, s szerencsére nem kellett csalódnom. Persze ez megtörtént pozitív értelemben, de mindenesetre nem bántam meg, hogy a megjelenéskor rögtön szert tettem rá, s fémdobozos, exkluzív kiadásnak lehettem a tulajdonosa. Persze rajongóként az volt az első, hogy még év elején leadtam igényemet szabadság tekintetében, ami természetesen tökéletesen lefedte a játék megjelenését, s a kipörgetésére szánt időt. Egyetlen negatívumot tudok felhozni erre az időszakra, hogy ezalatt megvásároltam az új bringámat, amit sajnos nem tudtam tesztelni jó ideig, ugyanis még március végén is röpködtek a mínuszok, s fehérben pompázott minden.

Április már szerencsére több mindent tartogatott számomra. Első körben végre megérkezett a tavasz, így már a kedvem is jobb lett, s sokkal több energiával rendelkeztem, mint előtte. Az már csak extrának számított, hogy végre az új bringát is lehetett tesztelni, így aztán voltak „túrák” rendesen. Amellett, hogy a szabadidőm java részét vagy munkahelyen, vagy pedig csavargással töltöttem jutott idő a vizuális szórakozásokra is. Jó pár sorozat letudta évad vagy sorozatzáróját már áprilisban, így ezáltal is szabadult fel némi időm. Szerencsére sokszor volt jó idő, így amikor nagyon untam magam csak elmentem itthon. Mindenképp érdemes még szót említeni, hogy ebben a hónapban ismét mozikba került a Jurassic Park, méghozzá 3D-ben, így azt volt lehetőségem megtekinteni széles vásznon is. Nem kell mondanom, hogy igazi élmény volt újra látni gyermekkori kedvencemet, így átélhettem azt, amit sokak megtapasztaltak még 1993-ban.
Nem akarok abba belemenni, hogy mi volt régen, s mi van most, de már május közepén bizony akadtak izzadós napjaim, hisz már akár akkor is megléphettem volna egy strandolást. Nagy terv volt idén nyárra is a strandra való kijutás, aminek mindig két feltétele volt: pénz, s a szabadidő. Iskolásként – főleg az utolsó években – hiába volt meg a szabadidő, ha a helyi strandra nem sikerült kijutni pénz hiányában. Ugyan volt szabad, ingyenes strand, de ahhoz legalább ötven percnyi kemény kerékpározás kellett, s tartós lubickolás után bizony nem kellemes még legalább húsz kilométernyi bicajozás. Így évente egy alkalommal sikerült meglépni egy ilyen szórakozási formát függetlenül attól, hogy mennyire „víz mániás” is vagyok. Idén persze minden feltétel adott volt, de ennek ellenére megint sikerült úgy összehozni, hogy simán megtapsikolhatom magam, hogy sikerült egyszer elmenni a strandra. De mindenképp pozitív, hogy ismét sikerült meglátogatni az budapesti állatkertet júliusban. A nyár eseménytelenül telt, jóformán igazi uborkaszezon volt. De azért megpróbáltam minden lehetőséget megragadni a pihenésre, vagy a szórakozásra. Persze ez nem mindig jött össze.

Az év utolsó harmada már azért szerencsére jobban telt. Július végén megfordult a fejemben, hogy ideje lenne a videokártyámat lecserélni. Így elkezdtem gyűjteni rá, de azért voltak kételyeim, mert az akkori kártyával semmi komolyabb problémám nem volt. Mondhatom azt is, hogy szerencsém volt, ugyanis a szeptemberi fizetésem előtt két nappal elfüstölt a régi kártyám, így kénytelen voltam újat venni. Akkor összetettem a kezem, hogy két hónappal előtte eldöntöttem, hogy cserélem, mert így legalább volt pénzem arra, hogy a gépbe egy igazán erős, GTX 760-as kerüljön. Ezután nem kell mondanom, hogy jó pár napos szobában gubbasztás volt. Ezek után különösebb dolgok nem történtek velem. A munka eléggé leterhelt, s munkahelyváltás sem jött össze, s végül úgy döntöttem, hogy bizonyos dolgok miatt jegelem is egy időre. Így maradok ott, ahol jelenleg is vagyok. Ugyan szellemileg, fizikailag leszív teljesen, s talán épp ezért kezdett el úgymond „honvágyam” lenni az általános iskolás évek iránt. Szerencsére ezt is sikerült legyűrnöm.
Mint ahogyan az első sorokban is említettem sem a karácsony, sem pedig a szilveszter nem érdekelt. Úgymond tojtam rá, így szinte megváltás volt az előbbi ünnep, amikor is végre itthon lehettem huzamosabb időt. Ugyan ez sem tartott sokáig, de nyugtat a tudat, hogy legalább pénzben ez jelent majd kicsit többet a januári fizetésemet illetően, illetve még szabadságot is kaptam a jövő hónapra, így legalább tudok majd pihenni. A vásárlási vágyamat is sikerült legyűrnöm, habár elég komoly érzésem támadt, hogy egy konzolt vegyek. Egyrészt sikeresen belebotlottam a Playstation 3 exkluzív Uncharted, s The Last Of Us tesztjébe, amelynek köszönhetően nagyon akartam az utóbbi két játékot, de amikor megláttam mennyibe kerülnek eredeti lemezen… hát letettem róla. Persze vásárolni azért eljártam, mert enni kell, így amikor belebotlottam egy igen jó áru Xbox 360-ba bizony elég nehéz volt otthagyni. De végül szerencsére jól döntöttem, hisz mint ahogyan mondtam nem vagyok nagy játékos, illetve tízezreket játékért kiadni úgy, hogy abból semmilyen játszható formátumot nem próbáltam… hát hülyeség. Sokat szemeztem vele, de végül mégis nekiültem a Metro: Last Light-nak, s ezzel is zárom majd az évet.

És mit is tervezek a következő évre?
Először is remélem, hogy jobb lesz, mint a mostani. Ha nem is, akkor ne legyen rosszabb. Mindenképp szeretném továbbra is fenntartani a tudatos vásárlást, spórolást, s mindenféle impulzus vásárlást kerülni. Leginkább azért, hogy egyrészről legyen spórolt pénzem, másrészről pedig úgy nekiindulni a következő évnek, hogy megvettem, megvalósítottam mindent, amit eddig akartam.
Mindezek mellett némi életmódváltást is tervezek beiktatni, ugyanis egyrészről kezdtek igencsak ellustulni, s mielőtt ez átesne ártó kategóriába mindenképp jó lenne megszüntetni. Így nem csak étkezés, de személet változásra is erősen szükség van, habár  első bejegyzéseimet olvasva sokat változtam már lassan öt év alatt, mióta ezt a blogot vezetem. Ugyan még nem döntöttem el végleg, de a mozgáshoz ugyan megvan a kerékpárom, de elképzelhető, hogy ha megfizethető áron lesz elérhető, akkor beruházok egy tartósabb, stabilabba. Aztán pedig indulhatnak a csavargások. Tavasszal ismét célpont lesz a fogorvosi rendelő, hisz most már csak esztétikai kezelések várnak rám. Ismét tervezek felutazni, s megnézni a budapesti állatkertet, mellyel nem tudok betelni. Igaz, sokan már unják, hogy nem tudok mást kitalálni. Nyárra pedig maradt egyetlen szórakozási forma: strand. Egyelőre úgy tervezek, hogy hetente egyszer mindenképp ki kell menni, ha a szabadidő, s az időjárás is úgy engedi.
…végezetül pedig mindenkinek Boldog új évet! 😉