Címke: The Last Of Us

The Next Generation…

Kecskenyál

A blog keretén belül már többször leírtam, hogy inkább leülök a TV elé, s vizuális tartalmak felé fordulok ahelyett, mint alkohol mámorban fetrengenék valamelyik házibuli vagy disco padlóján. Az elmúlt években ezen a téren nagyon sok vásárlás történt, így megszületett az az elhatározás, hogy nekem is ideje lenne beszereznem egy Playstation 4-et, hiszen felbontása, s tudása tökéletesen illene a jelenlegi televízióm tudásához. Az elhatározásból a mai napon tett lett:

Azt már korábban is leírtam, hogy véleményem szerint horrorisztikus ára van a gépnek, s a hozzá tartozó szoftvereknek is, továbbá abban az esetben is, ha használt változatot szeretnék magaménak tudni. Végül mind gép, mind pedig szoftver új állapotban lett megvásárolva.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok hajlandó kipengetni egy játékkonzolért 120 ezret, legalábbis fizetésemből végképp, hiszen legalább két hónapig kellene rá spórolnom. Így azt az utat választottam, hogy a meglévő Xbox 360-at a digitális profilommal együtt (persze minden személyes adat kitisztítása után), s a Playstation 3-at szépen feldobom a népszerű közösségi portálokra. Ugyan januárra terveztem ezt, ámbár úgy döntöttem, hogy karácsony előtt sikeresen el tudom majd adni. Így beszámítást megúszva hozzávetőleg 40 ezerrel több folyt be a két konzol eladásából, s így minden kedvezményt felhasználva az adott üzletben úgy lettem tulajdonosa a képen látható termékeknek, hogy a bankszámlámról pusztán 25 ezer forintot vont le a pénztár. Elégedett vagyok, hiszen egyrészről megvan a „karácsonyi ajándék” magamnak, illetve anyagilag is jól sikerült kijönnöm az egészből úgy, hogy nem kell két hónapig spórolnom.

Természetesen a beállításokkal, s a kötelező szoftver frissítésekkel (jelenleg is az folyik a háttérben) telt az idő, így a számomra elég nagy becsben tartott The Last Of Us nem került kipróbálásra. Bár arra roppant mód kíváncsi lennék, hogy azt a bitang nagy fehér címkét, ami a borítón díszeleg miért is nem lehet a fóliára ragasztani? Mondjuk tény, hogy nem a borítót fogom bámulni, s nem azzal fogok szórakozni, de azért frusztráló jelenség eléggé.

Egy leheletnyi tavasz!

Kecskenyál

A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.

Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt „ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a „feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.

A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a „párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.

Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi „bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek „gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.

Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet „levegőzni”.

Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.

Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.

Miért is nem tud az ember téli álmot aludni?

Kecskenyál

Azok az emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik a hideget. A köztes időjárás az, ami nekem kedvező. Ilyen a tavasz, s a korai ősz. Utóbbi az, ami sajnálatos módon már elmúlt. Látvány miatt szeretem a késő őszt, s a tél is gyönyörű valamilyen szinten, de sajnos a hideg idő iszonyatosan kivesz belőlem sok-sok energiát, aminek köszönhetően sokkal fáradtabb vagyok. Ez annyira még nem is jelentene gondot, de ugyebár év vége van, s a szabadságok száma megcsappant, s bizony indul az év egyik keményebb hónapja, amit az utolsó, s egyben tökszorítóbb fogja majd zárni. Igen, igen. Az a bizonyos karácsonyi és szilveszteri láz, ami majd igazán odacsap, ahová nem kéne. Legalábbis, ha a munkát vesszük figyelembe.
Aki rendszeres követője a blogomnak az tudja, hogy mennyire is vagyok Tomb Raider rajondó, melynek új epizódja (ha tényleg nem jön semmilyen csúszás) jövő hét pénteken debütál majd Európában, s jó pár online webáruház alapján itthon is. Előre láttam, hogy majd lesznek itt borzasztó beosztások, így úgy döntöttem, hogy egy kitalált indok alapján a játék megjelenésére datálom majd ebben az évben az utolsó szabadságomat. A probléma persze az, hogy azért előtte, s utána is lesz majd munka rendesen. Ráadásul persze az vagyok, aki szintén nem tud parancsolni olykor az impulzus vásárlásának (billentyűzet vásárlás ugyebár),s emellett az étkezésre szánt pénzt is remekül el tudom költeni olyanra, amire nem is terveztem. Úgy néz ki ismét kell majd némi kifulladás, hogy rájöjjek, hogy bizony nem energia itallal kell felturbóznom magam, s nem a pénzt kell szem előtt tartanom addig, míg nem éhezek, mert ez a hét rendesen szét fog csapatni lévén három napra is vállaltam túlórát. Csak kérdés, hogy minek, mert szombat estére örülni fogok, ha tudom, hogy merre vagyok arccal.

Az elmúlt hetekben az időjárás nem könnyítette meg a kikapcsolódási lehetőségeket, így legtöbbször sajnos itthon voltam kénytelen ülni, ami annyira nem elégített ki, hiszen sok programot voltam kénytelen lemondani. Eleinte az eső volt, ami megkeserítette az életem, utána pedig sajnálatos módon beállt a majdnem fagyponti hőmérséklet, ami még napközben sem volt hajlandó kicsit enyhülni. Én pedig ismert fázós vagyok, tehát nem is volt kedvem a friss levegőre se menni szinte. Szerencsére azért a hétvégére iszonyatosan jó idő volt, így bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó idei bringázás, amelynek semmilyen célja nem volt csupán „fejfrissítés”.
Meg vagyok én áldva a fotózással. Komolyabb fényképezőgépet nem akarok venni, lévén kevés az olyan előre tervezett alkalom, ahová elvinném, így viszonylag felesleges pénzkidobás lenne. Mobiltelefonok egyre inkább fejlődnek, s ez az az eszköz, ami viszont mindig nálam van. Így idén hosszú Sony barátság után beruháztam egy Huawei P8 Lite nevű csodába, mert beleszerettem a fényképező részébe elsősorban. Azóta is töretlen a szerelem eme csoda iránt, s szerencsére még mindig kifogástalan állapotban van. Mivel megérkezett egy jelentős frissítés, így ismét teszteltem, hogy mennyire kapott egy kis pluszt a fényképező része:


A tavaly vásárolt Xperia SP megmaradt egy ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy nincs maradása. Hiszen, ha olyan helyre megyek, ahol telefon törhet, vagy lopásra ösztönözhet másokat oda jó lesz egy gagyi 2400 forintos is. Így végül szépen fogtam, s eladtam. Kicsit sajnáltam, mert az eredeti ár töredékéért, de sajnos be kellett látnom, hogy rengeteg oldalon volt meghirdetve eme készülék, s azok is alacsony áron voltak belőve, még ha kártyafüggőek is voltak. Így részben sikerült elkerülnöm, hogy orrba-szájba kelljen túlórákat vállalnom, hogy ne látszódjon meg a hónap vége bankszámla egyenlegemen, hogy olyasmi is közbe jött, ami nem volt betervezve.

…és akkor kemény hét munkanap vár rám, míg el nem kezdődik számomra a megérdemelt szabadság. Nem hiszem, hogy unatkozni fognék. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy az Uncharted trilógia megérdemel még egy kijátszást, aminek nemrégiben értem a végére. Így végül ismét belemerültem Ellie és Joel kalandjaiba a The Last Of Us keretein belül, melynek jelen pillanatában nagyjából a felénél járok.

Utókarácsonyi ajándék lesz a Playstation 4?

Kecskenyál

Korábban már írtam róla, hogy elérkezett érzem azt az időt, hogy ismét legyen egy kis fejlesztés a számítógépen. Jelen esetben pedig nem más lenne, mint egy videokártya csere. Tegnap ellenben elgondolkodtam, s költségkímélőbb, s ésszerűbb lenne egy Playstation 4-re váltani, s lehetőleg az alábbi csomagot megszerezni, melyhez a The Nathan Drake Collection jár.

sonyps4ndc

Korábban már említettem, hogy érdekelnek az exkluzív címek, főleg azok után, hogy a régebbiek remaster változatban kiadásra kerültek ráadásul Full HD minőségben (tudom szőrszálhasogatás, de ilyen minőségben történő filmnézések után szemet szúró, ha valami alacsonyabb felbontású, mint 1920×1080). Drágának találom a konzol árát, mely 119 és 130 ezer forint között mozog. Olykor szoktam nézegetni, hogy hogyan is alakulnak a konzol árak, s így futottam bele abba, hogy akadnak olyan üzletek, ahol a korábbi játékokat, s már meglévő gépeket beszámítják. Mivel média boxként is használnám a gépet, így végül tökéletes lenne nekem a Sony új generációs masinája, melyen szintén lehetne Blu-ray filmeket nézni.

Sokat gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy a legjobb döntés, hogy ha mindként konzolt eladom, s a vele már meglévő játékokat, s így a generáció váltás számomra legalább 50%-al olcsóbb lenne.
A playstation 3-ra már nem lenne szükségem egyáltalán,s az Xbox 360 is csak exkluzív címek miatt kellett. A Rise Of The Tomb Raider pedig egyelőre ingatag terep számítógép szempontjából, hiszen nem tudni, hogy milyen is lesz majd a PC-s port. Ha rosszul optimalizált, hibáktól hemzsegő lesz, akkor viszont lényegtelen milyen hardver fut alatta, így annak megjelenéséig mindenképp kellene várni. Bár nem hiszem, hogy akkora lenne az előre lépés, hogy játszhatatlan lenne. Mivel a kalkulált árakat megnéztem, így előre számolva becslésem szerint januári vásárlás lehet ebből.

Kihasználtság szempontjából mindenképp jobb lenne az új generációs Sony gép. A megvétele mindenképp elsődleges, hogy a jelenlegi konzoljaim, s a hozzá tartozó fizikai adathordozón lévő játékok ára elfogadható státuszban legyenek, hiszen így nagyjából a fentebb említett kiadványt saccolva 65 ezerért, tehát majdnem fél áron magaménak tudhatom.

Túlóra, ami sok óra!

Kecskenyál

És végre itt van: December. Nagyjából az a hónap, ami rengeteg embert érint így, vagy úgy. Nálam már évekkel ezelőtt lecsengett a karácsonyi láz, s nekem ez az ünnep az, ami gyakorlatilag itthon olyan, mint ha nem is lenne. Tehát nincs sütés, főzés, s nincs nagy takarítás, hogy a karácsonyfa jól mutasson majd a szoba egyik sarkában. Mindezek mellett nincsen nagy fejvakarás, hogy hogyan is jöjjünk ki a pénzből, hogy mindenkinek jusson valami a fa alá. Ez megszűnt. Leginkább annak köszönhető, hogy felnőttem, s mivel önálló keresettel rendelkezek, így megveszem magamnak azt, amit szeretnék. Persze akkor, ha futja rá. A szülők pedig már nem igazán erőltetik az ünnep dolgot. Inkább csak öröm van, hogy kettő, vagy három napig nincsen munka.
Természetesen másoknál ilyenkor kezdődnek a nagy bevásárlások, illetve indul meg a hatalmas ünnepi láz. A kereskedelemben pedig ez számít az egyik legkiemelkedőbb hónapnak szinte. Érzem, érezzük. Nem csak mint vásárló, hanem mint dolgozó is. Utóbbi azért is volt rizikós számomra, mert a felhalmozódott munkát túlórában próbálták, s jelenleg is próbálják orvosolni. Ahogyan előre gondoltam persze én is beleestem egy-két akcióba. A bankkártyámon (mint mindenki másnak) van hitelkeret, így amikor kicsit bele is estem igyekeztem, hogy a következő havi fizetés után is mindenképp pluszos legyen a számlám. Azonban még most is vannak, s voltak olyan akciók, amelyet szinte azonnal kellett megvásárolni, mert így sokkal gazdaságosabban jöttem ki. Ugyebár szeptemberben megvásároltam az első Xbox 360-at, aminek központi lelke ugyebár a live rendszer. Az érdeklődést fenn tartva pedig minden héten akadtak eddig eléggé jó árzuhanások. A héten például a Crysis első része potom ötszáz, míg a Need For Speed: Hot Pursuit került nyolcszáz forintért a letöltések közé. Nem beszélve az Xpress akcióinak köszönhetően, így a Harry Potter filmek váltak teljessé Blu-ray lemezen. Ebből fakadóan pedig a novemberi hónapomat elárasztották a túlórák.

A pénz eléggé motiváló tud lenni, főleg akkor, amikor az ember tudja, hogy többet kaphat a vártnál. Így hát belementem. Ennek köszönhetően a novemberem közepe gyakorlatilag megszűnt létezni olyannyira, hogy az alvás jóformán szórakozási formává lépett elő, ugyanis nem tudtam mit tenni elenne, de nem volt időm semmire. Mindenkinek ígértem mindent, így amikor itthon voltam három napot jóformán teljesen szétszórt voltam, s szinte semmit nem tudtam normálisan megcsinálni. Így hát tükörbe néztem, s eldöntöttem, hogy a decemberi hónapom tiszta lesz, s semmilyen túlórát nem vagyok hajlandó vállalni. Így a délutánjaim és/vagy a délelőttjeim szabadok lesznek.
Minden bizonnyal nehéz lesz, mert az első hétben feltehetően majd többször említésre kerülnek majd a túlórák, de megpróbálok mindenképp erős lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, aki úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle, annak ellenére, hogy mindig kifizetésre kerültek ezek. Az én véleményem, hogy inkább összehúzom magam erre a hónapra, s szépen a munka után megpróbálok mentálisan kikapcsolódni. Első sorban munka után vizuális szórakozásokat óhajtom igénybe venni. Mivel teljes a széria, így nekiálltam a Harry Potter Blu-ray-ek megtekintését elkezdeni, s minden napra van egy, s jelen pillanatban a második epizódnál járok. Az utolsó kettő meg marad a szabadnapomra, már ha tudom tartani a folytonosságot. Mindezek mellett utolértem magam sorozatok szempontjából is. Habár nem volt könnyű, s igazi kikapcsolódást nem jelentettek. Ugyanis sorozatnézés közben mást is csináltam: pakoltam, takarítottam, vasaltam stb. Így időt spóroltam meg. De azért szeretnék ezen változtatni. Játékok terén viszont meg vagyok lőve. A Tomb Raider került kipörgetésre Xbox 360-on, s ugyanezen a konzolon indultam neki a Silent Hill: Downpour-nak is, de még mindig egy helyben topogok. És akkor nem beszélve a Playstation 3-as The Last Of Us-ról sem, ami valóban mestermű, de másodjára csak pár órát tudtam vele foglalkozni időhiány miatt. És akkor még nem beszélve a személyes találkozókról sem.

…és miben reménykedem? Elsősorban abban, hogy valóban erős leszek, s nem fogja a munka elvinni a teljes szabadidőmet, s nem fogja az összes energiámat kiszívni, amire a pontot csak a rossz idő teszi fel. Mindezek mellett ugyebár meglesz a karácsony, illetve a szent este, aminek köszönhetően nagyjából három olyan nappal gazdálkodhatok, amikor a többség a családjával van, így nincs sértődés, ha nem megyek sehová, illetve nem találkozok senkivel. Persze bízom abban, hogy majd el tudok menni sétálni fél órára, egy órára, miközben ilyen idő lesz:

large_deep_freeze_spreads_across_europe_2012_030Csak mert szeretem a havat, s szép a havas táj.
És persze ott van a szilveszter. Mivel nem vagyok a részeges, dübörgően bulizós fajta, így ismét itthon töltöm majd, igaz délelőtt majd dolgoznom kell. De ugyebár legalább délután ismét megírom az éves értékelőmet, immáron hatodik alkalommal.

Ráncfelvarrás!

Kecskenyál

Gyerekként nem nagyon volt arra lehetőségem, hogy sok helyre elmenjek. Így többnyire itthon ültem, s bámultam a TV-t,  ha olyan műsor volt, ami engem igazán érdekelt. Amennyiben jó idő volt, akkor pedig szépen fogtam magam, s elmentem sétálni. Mindezek mellett miután az első számítógép tiszteletét tette nálunk immáron nem volt megállás, s mai napig a függőség minden tünete tapasztalható nálam.
Annak idején is unatkoztam rendesen olykor, de mivel szerettem volna valamilyen szinten megörökíteni az utókornak azt, hogy mi is történik velem, így vezettem naplót. Először csak iskolás füzet volt, majd később bőrkötésű határidő napló az alap. Amit nagyon sajnálok, hogy mivel eléggé személyes dolgok kerültek leírásra bele, így azt fogtam, s megsemmisítettem. Miután internet is lett itthon, s hogy kihasználjam teljes mértékben a tárhelyem kínált lehetőséget elkezdtem sokakhoz hasonlóan én is blogot vezetni. Ennek pedig több, mint öt éve lassan már. Ez nem kis idő semmiképp, s olykor azért visszaolvastam, hogy miket is írtam. Leginkább a „Helyzetjelentés” kategória bejegyzéseiből szemezgettem, melyből azért nekem teljesen lejön, hogy mennyit változtam ez idő alatt, s mennyire is nőttem fel a koromhoz. Mivel egyébként is szerettem szöszmötölni a blogommal (véleményem szerint ezzel sokkal értelmesebben ütöttem el az időmet, mint ha valamelyik kocsma, vagy disco padlóján feküdtem volna hulla részegen), így természetesen mindig törekedtem arra, hogy egyszerű kinézettel rendelkezzen, melyet megtöltök tartalommal. Mindezek mellett pedig igyekeztem, hogy naprakész legyek minden tekintetben. Már régóta tervezgettem, hogy kap egy kis ráncfelvarrást. Mivel nálam elsődleges a tartalom, így mellé egy egyszerű, de mégsem tömegsite-nak kinéző megjelenést szerettem volna. Időm nem volt, azonban a mostani szabadságom lehetővé tette, hogy ennek az elfoglaltságomnak is hódoljak. Jelzem, sikerült. S elégedett is vagyok az eredménnyel.

Ahogyan tavaly, s tavaly előtt is szabadság kivételénél mindenképp úgy döntöttem, hogy majd a nemzeti ünnepkor fogom kivenni. Főleg azért, mert az ünnepnapnak köszönhetően egy nap bónusz lesz, amin egyébként sem kellett volna dolgozni. Így végül sikerült kiszuszakolnom valamivel több, mint egy hét pihenőt, amiből jelen pillanatban öt nap van hátra, sajnos. Részben örülök neki, hogy gyorsan telik, mert olykor azért kicsit unatkozok, de azért próbálom magam elfoglalni. Ugyan mozdultam ki itthonról, s találkoztam másokkal is, de most jelen pillanatban egyedül pihenek. Ezt a döntést azért is hoztam meg, mert munkanapjaimon egyébként is találkozok másokkal, s máshova is szoktam járni, s úgy döntöttem, hogy mivel az anyagi keretem nem teszi lehetővé, hogy kint lógjak a strandon, ezért a hétnek az egyik részét a vizuális szórakozásoknak szentelem, másikat pedig a nagy sétáknak, bicajozásoknak, illetve kutya sétáltatásoknak. Leginkább azért gondoltam így, mert úgy érzem kicsit kell most az, hogy egyedül legyek, hogy mentálisan teljesen ki tudjam pihenni ahelyett, hogy más nyekergését hallgassam. Lehet kicsit önzőnek hangzik, de így érzem.
Ennek kapcsán persze eddig is mindent megtettem, hogy ne unatkozzak. Először is az időjárás ugyan beárnyékolta rendesen az itthonról  való eljövetelt. Azonban már korábban rengeteg letöltött tartalom várt rám, így azoknak hódoltam. Még januárban újítottam be a Playstation 3-at, melyre ugyan szerváltam be olcsón vateráról játékokat, de mindegyik csak egy végigjátszást élt meg a kezem alatt. Ugyan nekiálltam még jó másfél hónappal az Uncharted-nek, melynek a végére is értem, de a második rész is csak váratott magára, s szinte verébléptekkel haladtam csak előre. Mivel kedvem volt, időm volt, így múlt héten végigvittem másodjára is, majd tegnap a harmadik résznek is a végére értem. Ebből fakadóan már régen neki akartam ülni ismét, de holnapi programom feltehetően a The Last Of Us lesz. És minden bizonnyal a betervezett filmek mellett vége is lesz a hetemnek.

Jövő héttel pedig ismét indul a munka, s szinte nem is lesz időm semmire. Részben örülök neki, részben pedig nem. De mindenképp szeretném a héten kipihenni magam, hogy bírjam az iramot a többiekkel szemben. Szeptembert pedig várom, de legjobban a bevállalt túlórák után kapható pénzösszeg miatt.

Exkluzivitás felsőfokon, avagy mennyire jövedelmezőek az exkluzív címek?

Kecskenyál

Nemrégiben lezajlott a Gamescon, ami azért tartogatott nem kis meglepetéseket. Még nekem is. És mindezt mondom úgy, hogy továbbra is azt vallom, hogy akadnak olyan címek, amiket szeretek, és/vagy kijátszottam, de nagyjából itt véget is ér az én „szerelmem” a virtuális játékok irányába.
Körülbelül 7-8 évvel ezelőttig eléggé csúnya szemmel néztem a konzolokra. Első körben váltig megvoltam győződve arról, hogy a billentyűzet & egér kombináció olyan  kényelmi funkciót jelent, amit nem lehet sárba tiporni. Emellett persze sokakhoz hasonlóan én is beálltam a „csataárokba”, hogy értelmetlen virtuális harcomat megvívjam a konzolpártiakkal, esélytelenül. Persze ehhez az érzéseimhez azért javarészt hozzájárult egy negatív fórumos tapasztalat, melyben szembe kerültem a tulajdonosokkal, akik ugyebár nem nézték jó szemmel a felhasználók számítógépes hozzászólásait, hisz Sony imádatuk tagadhatatlan volt. A már nem létező oldal máig megmaradt tagjai még persze emlékeznek mekkora harcok folytak belül is, de a konkurenciával szemben is, de azóta érzelmi vonala gyakorlatilag megszűnt létezni. Én is idősebb lettem azóta, s konzol utálatom szinte megszűnt. Nem is véletlen, hogy beruháztam egyre, habár tény, hogy mind játékok, mind gépek tekintetében megvártam a leárazásokat, illetve szinte a konzol kifutását. Bár igaz, hogy a vásárlás mögött az exkluzív címek álltak. Ebből azért valamennyire sejthető, hogy mennyire is éri meg egyetlen egy platformra fejleszteni.

Tovább… →

The Last Of Us: Left Behind teszt

Kecskenyál

Platform: Playstation 3
Azt szokták mondani, hogy az ember élete folyamán sokat változik. Engem az ilyen bölcsességek nem nagyon fognak érdekeltek, s igazából most sem tartom olyannyira fontosnak őket, melyeknek hatással lennének az életemre. Azonban ahogyan telik az idő, s olykor nosztalgiaként visszagondolok dolgokra rájövök, hogy bizony igazuk volt ezeknek az embereknek. Emlékeim nem csalnak még az ezredfordulón köpködtem az akkor friss szórakoztató technika üdvöskéjeként megjelenő PC-t az otthonunkban, mert ennek a megvásárlásának köszönhetően nem kaphattam meg az általam nagy becsben tartott filmet VHS-en.
Időközben azonban olykor felvillant egy-egy olyan cím a közelemben, ami felkeltette a figyelmemet. Így hát a közellenségnek tartott számítógép manapság már a hétköznapi életem része, s elég sok olyan alkotás volt, amelyet már többször végigvittem. Hasonló hozzáállásom volt a konzolok iránt is, de a nagy hírversét kapó Uncharted és a The Last Of Us olyannyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy végül beruháztam egy Playstation3-ba. Innentől kezdve persze nem volt megállás, s eddig szerencsére az egyik legjobb vételek voltak az eddig felsorolt eszközök és szórakoztató címek.
Azt kell azonban mondjam, hogy az utóbbi cím viszont nem véletlenül kapott annyi elismerést, jelölést, melyeknek 80%-át bizony meg is nyerte. Tehát a Naughty Dog bezony tudhat valamit. Ezen sorok leírása közben is azon gondolkodom, hogy talán esti programként nem épp valami kis pörgős, és látványos filmet kellene választanom szórakozásként, hanem a főjátékot újra elkezdeni elölről. Mivel nem volt elegendő tárhelyem a konzolomban, így képes voltam azt merevlemezzel bővíteni, hogy az idén megjelent Left Behind alcímre hallgató kiegészítő részt is magaménak tudhassam.

Tovább… →

The Last Of Us teszt

Kecskenyál

Platform: Playstation 3
Van annak talán már hét éve is, amikor egy szép tavaszi napon egy általam nagy becsben tartott játék rajongói fórumán úgymond vitába keveredtem két szerkesztővel. A vita központjában leginkább az állt, hogy ők, mint konzol tulajdonosok nem igazán tűrik, ha egy árva szó esik is a PC-ről akár, mint problémaforrás, akár mint hétköznapi beszédtéma. Nem csak nem értettem, hogy mi ez a nagy konzol imádat, de még azt sem tudtam felfogni, hogy hogyan lehet úgy játszani, hogy egy konzerv doboznyi nagyságú műanyag valami van a kezünkben. Mondjuk annyira nem is izgatott a dolog, hisz a konzolok nem is érdekeltek mindamellett, hogy anyagi keretem sem tett volna lehetővé azt, hogy akár egynek is tulajdonosa legyek.
Ahogyan elhagytam az iskola padot azonnal beleöltem mindenbe a pénzem, amire vágytam, s számomra megvásárolható volt. Első körben így egy új TV vásárlása volt a cél, mely megvalósulása után egyre inkább kényelmetlenné vált a klaviatúra és egér használata játék közben, mint irányító eszköz. Ekkor fordultam a kontrollerekhez, s itt már nem volt megállás. Időközben az Uncharted széria már trilógiává bővült, s ugyan eléggé epekedtem irányába, de azért nem adtam arra a fejemet, hogy beruházzak egy konzolra. Azonban a tavaly megjelent The Last Of Us-nál viszont már egyértelművé vált, hogy annyira megvett a játék kilóra már a látottak, s olvasottak alapján, hogy idő kérdése egy Playstation 3 megvásárlásra. Ahogyan sejtettem végül mégis rászántam magam egy megvásárlására, s idén január végén már tulajdonosa is lehettem egynek. Innentől kezdve pedig szinte minden negatív érzésem elszállt a konzolokkal szemben. Persze mielőtt még a címbeli játékkal mehettem volna akár egy teszt kört is fontosnak tartottam a korábban megjelent címek kipörgetését. A The Last Of Us nagyon érdekelt, így végül valamikor február végén került megrendelésre, de csak nemrég tudtam nekiülni. Vártam rá, sokat. Nem hiába!

Tovább… →

The Last Of Us: Left Behind DLC előzetes

Kecskenyál

Igazából soha nem szerettem, ha valaminek is kiegészítő része készül. Persze ott van nagy dolog, hogy ami tetszett abból többet kapok, de valahogy mindig úgy éreztem, hogy ez egy rókabőr, semmi más. Tavaly évben rendkívül sok szó esett a Playstation 3 exkluzív címeként érkező The Last Of Us-ról, amely akkora sikert ért el, hogy én is havonta legalább egyszer megnéztem egy videót róla. Végeredmény pedig az lett, hogy idén januárjában beszereztem egy Playstation 3-at.
A játék végigjátszásával igazából bő három hetet vártam, mert sajnos a szabadidőm elég véges volt, s nem tette azt lehetővé, hogy napi szinten akár fél óránál többet is tudjak vele játszani. Arról nem is beszélve, hogy tartottam attól, hogy ha beránt, mint az Uncharted, akkor könnyen megeshet az, hogy feláldozok mást a szabadidőmből, mint például az alvást, mert nem fogom tudni letenni a kontrollert. És azért, ha másnap példának okáért munka van, akkor az bizony elég gáz. Okos döntés volt várni vele, mert jelen pillanat is elég nehéz volt letenni a kontrollert, hogy nem csak kimozduljak itthonról, hanem mást is csináljak. A játék meggyőzött, ugyan még csak 72%-át sikerült teljesítenem, de ez megvett annyira, hogy végül megvásároltam a kiegészítő részt is. Az más kérdés, hogy emiatt a meglévő konzolba merevlemezt kellett rendelnem, hogy le tudjam tölteni annak ellenére, hogy nem vagyok híve az online tartalomnak. De más lehetőség meg ugyebár nincs, ha valami nem jelenik meg fizikai adathordozón. Szó ami szó itt egy hangulatos előzetes: