Nem gondoltam volna még decemberben, vagy pedig január elején, hogy ennyire mozgalmasan fog majd telni a 2014-es év. Főleg, ami az első hónapjait illeti. Szórakozásból eddig sem volt hiány, viszont elmondható, hogy ha anyagi helyzetem is úgy kívánja (értsd nem jön be egy táppénz, melynek köszönhetően kevesebb fizetést kapok, vagy pedig nem jön közbe valami váratlan kiadás) akkor szeptemberig szinte biztosított az önfeledt szórakozás a pihenőidőmben. Talán elmondható, hogy elég jól indult ez az év, s egyelőre ez a minőségi szint tartja is magát, s bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet. Persze utóbbi mondatom nem arra értendő, hogy elégedetlen lennék, hisz jó pár évvel ezelőtt nem ment ennyire jól a sorom. Na ennyit arról, hogy majd visszasírom az iskolás éveket!
Elég sok tervem volt, hogy mit is kívánok megvásárolni miután befejeztem az iskolát. Azt kell mondanom, hogy azóta elég sok mindenre sikerült szert tennem talán olyanra is, amely nem volt betervezve. Utóbbira szoktam azt a jelzőt használni, hogy „impulzus” vásárlás, azaz valamit meglátok, s a kosaramba kerül, vagy pedig a neten szörfölgetve kapok kedved a vásárláshoz. Ezeknek az impulzus vásárlásokkal különösebb gond nincs feltéve, ha az embernek van elegendő anyagi kerete. S bizony nem egyszer hozta úgy a sors, hogy nagyobb kiadás után csak csorgattam a nyálamat bizonyos dolog, dolgok után, mert bizony nem fért bele a költségvetésbe. Decemberben leginkább úgy láttam, hogy már szinte mindenem megvan, ami tervbe volt véve, s a 2014-es év leginkább arról fog szólni, hogy elég komoly összeget fogok majd összegyűjteni a bankszámlámon, amelynek egyik részét ismételten a fogászati kezelésre fogom költeni. Ugyanis elhagyva az iskolapadot egy nagyon jó fogorvos elég drágán dolgozik, s én pedig mindenképp szeretnék címlapra illő mosolyt magamnak nem csak esztétikai szempontot alapul véve annak ellenére, hogy az emberek többségétől eltekintve nincsenek rothadó barna, sárga fogaim. De ez most nem lényeg.
Volt egy pár Playstation 3 exkluzív cím, amire nagyon fájt a fogam, de úgy voltam vele, hogy nem fogom a fizetésem java részét egy konzolra költeni, arról nem is beszélve, hogy eredeti játékokat lehet csak rajra futtatni (feltéve, ha megakarjuk tartani a garanciát), így az egészről lemondtam. Viszont figyelmembe került, hogy a szóban forgó konzol Blu-ray lemezeket is lejátszik, ergo egy Blu-ray lejátszót simán tud helyettesíteni. Mivel az általam választott játékok száma elérte a négyet, illetve a neten belefutottam egy 12 gigás változatba 45 rugóért, amely annyira vonzó volt, hogy nem volt megállás, vásárlás gombra kattintottam. A vatera jó barát, így onnan kétezres áron elhoztam három Uncharted játékot, amelyek olyannyira megtetszettek, hogy csöppet csippentettem az alvásidőmből, hogy tudjak velük játszani. Három hét alatt vittem ki a három részt, de igazából két nap elég volt egy részre, csak ugyebár dolgozni kell, illetve vannak más programok is, így aztán eléggé szűkössé vált a szabadidő. Mindezek mellett pedig a Tomb Raider Legend hibáinak köszönhetően beruháztam a The Tomb Raider Trilogy-ra, ami három epizód tartalmaz. De ha már megvettem, akkor mindhármat végigviszem. Mindezek mellett mivel leárazva volt a The Last Of Us,így azt is megrendeltem. Szóval játékok terén most nem lesz hiány, ami a márciusra lett tervezve. És akkor még nem is beszéltem a konzol exkluzív Silent Hill epizódról sem.
A fentiek fényében pedig elég szűkösre sikerült a szabadidő. Így hát nem is csoda, hogy például a sorozatokkal, amiket nézek elég jól sikerült lemaradni. Ezt pedig úgy mondom, hogy nagyjából van hét, amit nyomon követek, s ebből csak öt olyan, ami jelenleg is fut, s nincs szüneten. Persze emellett párat még bepróbáltam, illetve egy-kettő amely annak idején halálra lett ítélve részemről ismét visszakerült a nézős listára. Szóval az itthoni vizuális szórakozással nem lesz probléma az biztos. Abban pedig bízom, hogy a márciusban ténylegesen elkezdődik a tavasz.
Azt hiszem itthon minimum júniusig tökéletesen elleszek, persze ezt befolyásolhatja a munkahely is, pontosabban az ott lévő légkör, fáradtság, illetve szabadnapok, vagy azoknak a hiánya. Ugyan egy hónapnál előrébb nagyjából soha nem tudom mi várható, hogy pontosan mi lesz, mikor leszek itthon, mikor nem, de azért már most elkezdtem tervezni a dolgokat, melyeket itthon is megosztottam.
Amint ténylegesen kijön a jó idő, s immáron vasparipán is száguldhatok mindenképp kevés, illetve kevesebb időt akarok a négy fal közt tölteni. Nem mondom, hogy nem szórakozok jól, de azért jó időben nagyobb kedvem van bárhová menni. Ebből fakadóan például már be lett jelentve itthon, hogy áprilisban ismét célpont Budapest lesz, ahol első körben ismét tiszteletemet teszem az állatkertben, s ha marad idő, akkor viszont lehet csavarogni. Mindezek mellett ismételten számításba vettem, hogy ha már nagyon szeretek pancsolni, akkor ideje megtanulni rendesen úszni, ugyanis a nyarat mindenképp strandon, vagy az mellett akarom tölteni. Persze a hűvös pláza sem elhanyagolható, ahol egyelőre három biztos alkalom van, hisz idén három olyan film is mozivászonra kerül, amely engem nagyon érdekel. Tehát, akkor….
Amit viszont megpróbáltam mindenképp megtenni, hogy mindezek mellett is tudjak rendesen pihenni. Sajnos a műszakok váltakozása sokszor nem tette lehetővé ezt, így sokszor adódtak olyan esetek, amikor munkaidő előtt leemeltem a polcról egy-egy energiaitalt, s azt „betankolva” indultam útnak. Pedig sokszor megfogadtam, hogy nem iszok többé ilyeneket, főleg azért, mert érettségi környékén eléggé rászoktam, amelynek meg is lett az eredménye. Sokat gondolkoztam azon, hogy szeretek zenét hallgatni, s milyen lenne, ha arra is aludnék el. Az egyik félelmem leginkább az volt, hogy nem fogom hallani majd az ébresztőt, de szerencsére ez a félelmem alaptalannak bizonyult. Így ahelyett, hogy a TV menne, vagy pedig a csöndes szobában forgolódnék, miközben azon jár az agyam, hogy már rég aludni kellene, helyette kedvenc zeneszámaim szólnak a fülembe. Ez is kipipálva.
Az időjárás viszont teljesen kikészített. Egyik pillanatban még téli nagykabát kellett, másik pillanatban pedig egy szál ingben flangáltam lent. Mondjuk utóbbinak köszönhetően még nem „sikerült” megfáznom, s bízom benne, hogy ez a francos nátha el is fog majd engem kerülni. Viszont kicsit gáznak éreztem, amikor reggel még kabátban kellett mennem dolgozni, délutánra meg már alig volt rajtam valami. Vagy épp fordítva, mikor szépen lenge öltözetbe bementem, majd mikor végeztem este, akkor meg majd meg fagytam. Érdekes.
