Miért is nem tud az ember téli álmot aludni?

Azok az emberek közé tartozom, akik nem nagyon szeretik a hideget. A köztes időjárás az, ami nekem kedvező. Ilyen a tavasz, s a korai ősz. Utóbbi az, ami sajnálatos módon már elmúlt. Látvány miatt szeretem a késő őszt, s a tél is gyönyörű valamilyen szinten, de sajnos a hideg idő iszonyatosan kivesz belőlem sok-sok energiát, aminek köszönhetően sokkal fáradtabb vagyok. Ez annyira még nem is jelentene gondot, de ugyebár év vége van, s a szabadságok száma megcsappant, s bizony indul az év egyik keményebb hónapja, amit az utolsó, s egyben tökszorítóbb fogja majd zárni. Igen, igen. Az a bizonyos karácsonyi és szilveszteri láz, ami majd igazán odacsap, ahová nem kéne. Legalábbis, ha a munkát vesszük figyelembe.
Aki rendszeres követője a blogomnak az tudja, hogy mennyire is vagyok Tomb Raider rajondó, melynek új epizódja (ha tényleg nem jön semmilyen csúszás) jövő hét pénteken debütál majd Európában, s jó pár online webáruház alapján itthon is. Előre láttam, hogy majd lesznek itt borzasztó beosztások, így úgy döntöttem, hogy egy kitalált indok alapján a játék megjelenésére datálom majd ebben az évben az utolsó szabadságomat. A probléma persze az, hogy azért előtte, s utána is lesz majd munka rendesen. Ráadásul persze az vagyok, aki szintén nem tud parancsolni olykor az impulzus vásárlásának (billentyűzet vásárlás ugyebár),s emellett az étkezésre szánt pénzt is remekül el tudom költeni olyanra, amire nem is terveztem. Úgy néz ki ismét kell majd némi kifulladás, hogy rájöjjek, hogy bizony nem energia itallal kell felturbóznom magam, s nem a pénzt kell szem előtt tartanom addig, míg nem éhezek, mert ez a hét rendesen szét fog csapatni lévén három napra is vállaltam túlórát. Csak kérdés, hogy minek, mert szombat estére örülni fogok, ha tudom, hogy merre vagyok arccal.

Az elmúlt hetekben az időjárás nem könnyítette meg a kikapcsolódási lehetőségeket, így legtöbbször sajnos itthon voltam kénytelen ülni, ami annyira nem elégített ki, hiszen sok programot voltam kénytelen lemondani. Eleinte az eső volt, ami megkeserítette az életem, utána pedig sajnálatos módon beállt a majdnem fagyponti hőmérséklet, ami még napközben sem volt hajlandó kicsit enyhülni. Én pedig ismert fázós vagyok, tehát nem is volt kedvem a friss levegőre se menni szinte. Szerencsére azért a hétvégére iszonyatosan jó idő volt, így bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó idei bringázás, amelynek semmilyen célja nem volt csupán „fejfrissítés”.
Meg vagyok én áldva a fotózással. Komolyabb fényképezőgépet nem akarok venni, lévén kevés az olyan előre tervezett alkalom, ahová elvinném, így viszonylag felesleges pénzkidobás lenne. Mobiltelefonok egyre inkább fejlődnek, s ez az az eszköz, ami viszont mindig nálam van. Így idén hosszú Sony barátság után beruháztam egy Huawei P8 Lite nevű csodába, mert beleszerettem a fényképező részébe elsősorban. Azóta is töretlen a szerelem eme csoda iránt, s szerencsére még mindig kifogástalan állapotban van. Mivel megérkezett egy jelentős frissítés, így ismét teszteltem, hogy mennyire kapott egy kis pluszt a fényképező része:


A tavaly vásárolt Xperia SP megmaradt egy ideig, de utána rá kellett jönnöm, hogy nincs maradása. Hiszen, ha olyan helyre megyek, ahol telefon törhet, vagy lopásra ösztönözhet másokat oda jó lesz egy gagyi 2400 forintos is. Így végül szépen fogtam, s eladtam. Kicsit sajnáltam, mert az eredeti ár töredékéért, de sajnos be kellett látnom, hogy rengeteg oldalon volt meghirdetve eme készülék, s azok is alacsony áron voltak belőve, még ha kártyafüggőek is voltak. Így részben sikerült elkerülnöm, hogy orrba-szájba kelljen túlórákat vállalnom, hogy ne látszódjon meg a hónap vége bankszámla egyenlegemen, hogy olyasmi is közbe jött, ami nem volt betervezve.

…és akkor kemény hét munkanap vár rám, míg el nem kezdődik számomra a megérdemelt szabadság. Nem hiszem, hogy unatkozni fognék. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy az Uncharted trilógia megérdemel még egy kijátszást, aminek nemrégiben értem a végére. Így végül ismét belemerültem Ellie és Joel kalandjaiba a The Last Of Us keretein belül, melynek jelen pillanatában nagyjából a felénél járok.