A szőkeség elsősorban belülről fakad. S ez bizony igaz rám, mint férfire is. Főleg azért, mert ugyan összerittyentettem magamnak egy őszi szabadságot, ámbár annak előzményei nem épp úgy alakultak, hogy gondtalanul neki tudtam volna szaladni ennek a bámulatos hat napnak, mely távol fog esni a munka zajától.
Előszóként fontosnak tartom megemlíteni, hogy annak idején elég komoly gondot jelentett tartani másokkal a kapcsolatot telefonon. Előfizetőként minden bizonnyal iszonyatosan nagy számlát tudtam volna csinálni minden hónapban. Ezt leginkább abból szűröm le, hogy feltöltőkártyásként az egyenlegem nagyjából tartott pár napig. Az internet és a közösségi oldalak térhódításának köszönhetően a telefon, s a számítógép kapcsolattartás szempontjából egy virtuális postaláda és chat felület lett végül. Nekem azonban a legkényelmesebb mégis az, amikor a számítógép előtt vagyok. Ehhez pedig elengedhetetlen egy számomra kényelmes billentyűzet is. Szombat óta nagyjából naponta többször is eszembe jut, hogy kellene már valaki, aki olykor jól fejbe vág, hiszen ismét sikerült nagyjából 7500 forintot úgy kidobnom az ablakon, hogy annak tulajdonképpen semmi értelme nem volt.
Olyan billentyűzetet még nem találtam, ami ténylegesen megfelelt volna nekem. Így aztán ez a periféria nagyon sokszor volt nekem cserélve az elmúlt időszakban. Egészen addig, míg egy napon a MediaMarkt-ban nem akadtam rá arra a bizonyos billentyűzetre, mely a hama márka égisze alatt készült, s a casano márkanevet nem birtokolta. Elegáns, s laptopszerű lapos billentyűi azonnal meggyőztek, hogy vásárlás foganjon meg részemről főleg úgy, hogy a termék nagyjából 3500 forintos áron volt akkor elérhető. Csendes, kényelmes. Minden, amit elvárnék egy klaviatúrától. Mivel sokat írok, így egyértelmű, hogy mint minden ez is idővel elhasználódik. De sajnos be kell látni, hogy tetszik, vagy nem, eléggé olcsó kivitelezés, s bizony nagyjából 3-4 hónapnyi használat után van egy olyan dolog, amit nem szeretek: a zaj.
Mivel előfordul, hogy akár 2-3 órán keresztül aktívan használom a számítógép ezen részét azért roppant zavaró, főleg zenehallgatás közben, amikor hallom, ahogyan leütöm a billentyűket. Az csak ráadás, hogy a webes tevékenység miatt iszonyatosan gyorsan tudok írni, így aztán nem igazán kedvelt „ritmus” párosult olykor a zenei részhez. A második billentyűzetet sikerült még offline helyen beszereznem, viszont a harmadikat már rendelnem kellett. Továbbra is zavart a nagyjából 3-4 hónapnyi élettartam, ami után nekem nem tetszett a klaviatúra zaja. Ámbár tény, hogy gyors írásnál egy idő után (főleg ide történő bejegyzések megalkotásánál) zavaró. Nagyon. Először próbáltam megolajozni, majd némi testápolót belecsempészni a billentyűzet közé (és most nagyon nem röhög!), de ezek a megoldások csak átmeneti megoldást jelentettek. Végül úgy döntöttem, hogy ideje ismét rendelnem egyet, de meguntam, hogy a hetedik napon is a rendelésem mellett a „feldolgozás alatt” plecsni díszeleg, így lemondtam az egészet, s elpattyogtam a MediaMarkt-ba. Ismét.
A cél nem volt más, mint egy halk, de laptopszerű lapos billentyűzet megvásárlása. Sajnálatos módon az általam szeretett nem volt, így viszont kénytelen voltam az adott választék közül választani. Nem szerettem volna vezeték nélküli változatot venni, de végül mégis egy Rapoo szettet sikerült beszerezni. Ámbár rosszul emlékeztem, s nem 9400 hanem 7400 forint volt, de a végeredményen ez nem változtat.
A billentyűzet kezdetben jól működött, igaz csak az usb 3.0-ás aljzatban. Majd ismét elkezdte azt múlt héten szombaton, hogy nyolc leütésből egyet minimum nem érzékel. Persze nem szaladtam vissza az üzletben, hiszen ilyenkor megtanultam, hogy érdemes szétnézni a vezérlőpultban, illetve driver után keresni. Ami ugyebár nincs. Egyetlen egy szoftvert találtam, aminek funkciója nem más, mint hogy párosítsa a vevőt a perifériával. Na ezt szerettem volna megcsinálni, ám sajnos a „párosítás nem sikerült” felirat után a terméket ugyan észlelte a gépem, de nem volt hajlandó kommunikálni vele. Ekkor jött az, hogy ugyan vissza kellene vinni az áruházba, de ugye blokk hiányában ezt nem tudom megjátszani. Hiszen úgy voltam vele, hogy egy billentyűzet csak nem romlik el, ami kezdetben jól működik. Így végül két napnyi nyűglődés után szépen fogtam magam, s megrendeltem az én kis szeretett billentyűzetemet a Hama Casano-t (tényleg jó minőségű. Ajánlom bárkinek!). Igazából máshonnan való rendelést azért nem is próbáltam, mert nagyjából 2100 és 3500 forint között mozog a termék ára, s nem akartam még pluszban 1400-2000 forintot ráfizetni szállítási költségként. Helyette a fenti az eredménye. Egyrészt a spórolás miatt vásároltam olyat, ami később nem vált be, másrészről pedig okos húzás volt nem megőrizni a nyugtát. Bizonyos szemszögből nagy anyagi károm nem lett, mert az előző telefonomat eladtam, így plusz kiadásként nem tudom elkönyvelni egyik klaviatúrát sem, de azért frusztrál, hogy itt áll a szekrényben egy 7400 forintos szett, amit nem tudok használni. Próbálgatni persze próbálgatom a programmal, de majd ha esetleg jön egy újabb szoftver akkor lehet teszek vele egy próbakört, hátha még tudok majd életet lehelni bele. Viszont tény, hogy ez minden szempontból jó tanulságos eset volt a későbbiekre nézve.
Mint ahogyan fentebb említett nem ért nagy anyagi kár, s nem is fulladok bele a kölcsönökbe, de még egy ezer forintos pénzügyi „bukta” is fel tud bosszantani. Így ez remekül beárnyékolta ezt a hetemet, ami már iszonyatosan kezdődött a múlt hét fényében.
Sok kritika ér engem (leginkább itthon), hogy túlságosan is pénz orientált vagyok. Ez alatt nem azt kell természetesen érteni, hogy anyagias vagyok, s kizárólag ez éltet engem. Ha őszinte akarok lenni, akkor bizony még mielőtt munkába álltam volna nagyon kevés lehetőségem volt, hogy megvásárolhassam azt, vagy költhessek arra, amire szeretnék. És itt elsősorban nem milliós luxuscikkekre, dolgokra gondolok. Viszont tény, hogy szeretek magamnak dolgokat venni, s a legdrágább tulajdonom sem lépi túl a 130 ezer forintos értékhatárt (ugyebár a TV-m). Úgy állok az alábbi dologhoz, hogy senki nem szólhat meg, hiszen megdolgozok érte. S, ha nem hónapokig akarok gyűjtögetni, akkor bizony mindent megteszek, hogy minél több pénz üsse a markomat. Igen. Ezek a túlórák. Ezekkel részemről komolyabb problémáim vannak, hiszen nem kötelezőek, s nincs is harag, ha nem tudom bevállalni őket, de képtelen vagyok nemet mondani rájuk. Ebből fakadóan hiába tudom, hogy 4-5 napon keresztül nem fogok tudni bevásárolni, elmenni szórakozni, vagy találkozni másokkal, illetve 6-7 óránál több alvásom nem lesz, de mégis bevállalom ezeket. A múlt hónap végén már odáig jutottam, hogy már pihenő napomon is bementem dolgozni. Ennek „gyönyörű” hatása az lett, hogy pihenni nem tudtam, kikapcsolódni nem tudtam, de ellenben rászoktam ismét az energiaitalra, s már napi három volt az adag. Eme egy hetes pihenés részemről egy fajta rehabilitáció is, hogy kicsit visszafogjam magam a munka terén, illetve az energiaitalt végleg letegyem, s helyette a sokkal egészségesebb zöld teát fogyasszam a jövőben.
Kirándulni, s elsősorban bicajozni iszonyatosan imádok. Ez megmaradt a gyerekkoromból, s részben ennek is köszönhetően, hogy még mindig fitt vagyok, s nem valami elhízott pc-függő egyén vagyok. Sajnálatos módon az elmúlt időben iszonyatosan rossz idő volt. Köd, fagy, eső. Minden, amit nem szeretek. Viszont egy valamivel meglepett engem az ősz, s mégpedig azzal, hogy az elmúlt két napban iszonyatosan kellemes jó idő volt. Így ki is használtam, s szépen elmentem egyet „levegőzni”.
Megyeszékhelyen élek, így sajnos kevés zöld terület van itt. Persze ki lehet menni a ligetbe, de az mégsem olyan. Bevallom az elmúlt hetekben már lett egy kis ember undorom is, így végül úgy döntöttem, hogy a mai napot arra használom, hogy elmenjek egyet fordulni, miközben kitisztítom a fejem. Annak ellenére, hogy itt élek már elég régóta, még mindig vannak olyan helyek, ahol nem jártam, nem fedeztem fel. Így a mai napot erre szenteltem, hogy megtudjam, hogy az egyik gáti rész vajon hova is vezet. Okosabb nem is lettem, de viszont mindennél jobban kárpótolt a látványvilág, még akkor is, ha a fenti képek nem is adják át a vizuális orgazmust, melyet ezek nyújtottak számomra élőben. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a civilizáció miatt kevés ilyen hely van. Főleg azért, mert imádok nagyokat sétálni egyedül, vagy a kutyáimmal, miközben senki nem szól hozzám, s közben ki is tudom szellőztetni a fejemet.
Jelen helyzetben van még egészen pontosan négy napom még a szabadságomból, amit minden bizonnyal az Európában holnap hivatalosan megjelenő Tomb Raider fog kitölteni. Legalábbis a délelőtti, s délutáni órákban. Bízom benne, hogy holnapi napom hamar kezem ügyébe vehetem az új játékot. Főleg azért, mert a mai napon értem végig a The Last Of Us-ban, s már elfogyott az újrajátszható cím.
