Gyermekként mikor meglett az első számítógép egyből tudtam azt, hogy egy tökéletes otthoni kikapcsolódás lehet számomra majd. Későbbiekben korlátozott számban találtam olyan játékokat, amelyeket megszerettem, de ennek ellenére lelkesen építgettem újra az adott gépet otthon. A munka világába lépve viszont komolyabb összegek álltak számomra rendelkezésre, így nem volt véletlen, hogy idővel a konzol is kipróbálásra került. Így ismerkedhettem meg a méltán népszerű The Last Of Us nevet viselő játékkal, amely személyes kedvencem lett.
A blog kisebb szünetelése miatt a premierkor nem született írás a játékon alapuló sorozattal kapcsolatban. A gamer laptop vásárlásra ellenben arra késztetett, hogy a pc-s változatot is magaménak tegyem, amely egyértelműen magával hozta azt, hogy ismét fussak egy kört a sorozattal is. Mivel a játék második részével nem játszottam, s halványan él bennem a sorozat folytatása is, így egyértelmű volt, hogy szigorúan az első évadot tekintem meg ismét.
A sorozat bejelentésekor iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy hogyan is fogják megvalósítani majd azt. Tényleges kérdés inkább az volt, hogy vajon mennyire is tud működni az, hogy ha teljes egészében átemelik a játék történetét. Az HBO által készített széria alacsony epizódszámának köszönhetően kevés unalmas részt tartalmazott, ellenben nagyon jól megalkották. Akkor is, amikor nem értettem egyet egyes kreatív döntéssel. Az alapkoncepció ugyanaz. Egy gombafaj megfertőzi az emberiséget, akik lelketlen ösztönlényekké változva az emberek válnak az első számú prédájukká, s emellett pedig harapásukkal fertőznek. Központi elem pedig egy karakter, aki harapás után nem változik át, s ezáltal ő lehet a világ megmentője. A megoldáshoz pedig szükség van ugyebár megfelelő emberekre, s emiatt a fél világot át kell kelniük.
Akármennyire is akartam nem tudtam nem elvonatkoztatni attól, hogy hogyan is volt a játékban. Mivel szeretem, így mindig felhúztam a szemöldökömet, ha valami nem úgy történt. A levegőben lévő spórák kivételét nem értettem, de viszont behozták helyette a föld alatt lévő gombafonalakat, amelyek összekapcsolódnak a fertőzöttek, akik ezáltal megtudhatják merre vagy amennyiben rálépsz egy ilyen szálra. Természetesen akadtak olyan karakterek, akik hasonlóan végezték mint a játékban, de a főbb történetük megváltozott. Ez részemről negatív volt.
A játékot nagyjából sikerült átültetnie a sorozatnak, de nagyon sok új dolgot is hozott be. Ezeknek a többsége véleményem szerint jól sikerült, s ahogyan haladtunk előre nekem egyre inkább tetszett úgy, hogy az első részektől azért nem voltam elájulva. Mindenképpen pozitívumnak mondanám a látványt. Ez a játéknál is iszonyatosan remek volt, sorozatban pedig végképp. A fertőzötteket tökéletesen sikerült megalkotni, s tényleg valóságosak lettek. A drámák, amelyek nyomon követték a két főszereplőt elég jól ki lettek emelve. Nem rémlik, hogy hetiben nézve mennyire tudott berántani a sorozat, de egyben megnézve a részeket azt gondolom korrekt lett minden szempontból. Még akkor is, ha több ponton változtattak a történeten.
A szereposztás viszonylag korrektnek mondható, habár Ellie megformálója nekem is nyerte el a tetszésemet, de az évad végére megbékültem vele. Szerencsére minőségi szereposztással volt dolgunk. Ezáltal pedig egyetlen egy olyan részt sem tudok kiemelni, amikor nem működtek volna a színészi képességek az adott jelenetnél. Emellett pedig pár érdekes dolgot is láthattunk a sorozat végén. Számomra nem volt meglepetés hova fut majd ki a játék, de viszonylag korrekten sikerült megvalósítani a történetet.
Összegezve azt gondolom korrekt iparosmunka lett a The Last Of Us sorozat még akkor is, ha a játékosoknak a történet nem tartogatott nagy meglepetéseket. Ellenben jó pár fordulópontot érdekes volt látni sorozatként. A második évadot is ismét magamévá teszem, amikor a játék második részét is sikerült letudnom.