Platform: PC
Tinédzserként beszippantott a számítástechnika világa és azon belül pedig elvarázsoltak a játékok. Nem véletlen, hogy amikor kiléptem a nagybetűs életbe elkezdtem a saját PC-met építeni, s több éven keresztül elég komoly összeget költöttem rá úgy, hogy igazából egy komolyabb cím mellett a többség maximum egyetlen egy végigjátszást tudott nálam elérni érdeklődés terén. Nem véletlen azonban, hogy a Playstation exkluzív címek felkeltették az érdeklődésemet. Akkortájt komoly elszántsággal gyűjtöttem Blu-ray formában a filmeket, s amikor megtudtam, hogy képes multimédiás lejátszóként is üzemelni azonnal beruháztam egy Playstation 3-ra majd később követte egy Playstation 4. Az első komolyabb cím az exkluzív tartalmak közül mely érdekelt az a The Last Of Us volt. Lehetőségem volt először a hagyományos kiadvánnyal játszani, s két évvel később pedig a Playstation 4-re érkező Remastered kiadással.
Maga a játék egy elég korrekt és komoly exkluzív cím volt, mely minden egyes játékos kívánságlistáján ott szerepelt, amennyiben elgondolkozott, hogy szeretne konzolt vásárolni. A minőség és a megalkotása összhangja valamint a látvány volt az, amely iszonyatosan gyorsan be tudta rántani az embert, s elég nehéz volt lerakni a kontrollert. Miután a konzoloktól megváltam sokszor én is elgondolkoztam, hogy újat kellene vásárolni, de igazából sajnáltam rá a pénzt. Továbbá úgy éreztem az életem olyan irányba változott, amelybe nem fog többet beleférni a játékok iránti szeretet szabadidő és pénz tekintetében sem. Időközben két évvel ezelőtt a játék megjelent PC-re is, amely után nagy sóvárgást éreztem. Idővel a számítógépet felváltotta a könnyen hordozható laptop is, mely nem tette lehetővé, hogy ismét élvezhessem a játékok világát. Végül úgy döntöttem, hogy ideje lenne visszatérni a játékok világába, s a hónap elején beszereztem egy gamer laptopot. Az első végigjátszott játékom természetesen nem más volt, mint a PC-s The Last Of Us.
A játék iránti fellendült vágyamat természetesen az is felerősítette, hogy időközben megjelent a játék alapján készített televíziós sorozat is. Az alapkoncepció minden bizonnyal mindenki számára ismert. A tökéletesnek hitt társadalom szinte az egyik pillanatról a másikra összeomlik miután egy gombafaj megfertőzi az embereket, akik aztán állati ösztönökkel rendelkező lelketlen lényekké válnak, akik más egészséges embereket tápláléknak tekintenek. Természetesen minél több ideig élnek fertőzöttként annál furcsább fizikai megjelenésük lesz. Teljes legyen a zombis rész nem elég őket elkerülni vagy levadászni, de nagyon kell vigyázni a fizikai kapcsolatra velük, hiszen egy harapás és máris fertőzöttek vagyunk. Ahogyan lenni szokott mindig van egy személy, aki immunis a fertőzésre. Ebben a helyzetben ismerhetjük meg a tinédzser Ellie-t, akit el kell juttatni egy orvosi központba, hogy megtudják hogyan is lehet immunis. Ez a feladat pedig Joel-re vár, s így ketten az évszakok váltakozását figyelembe véve nagyjából útjuk egy évet ölel fel.
Ha elgondolkozunk a történeten, akkor semmilyen komolyabban kimagasló ötletet nem láthatunk benne, hiszen temérdek zombis alkotások léteznek, s nagyjából mindennek van egy alapja, ami azonos. Abból a szempontból más azonban, hogy nagyjából fél óra kell, hogy megkedveljük a karaktereket, s a történetvezetésnek köszönhetően azonnal berántson minket, hogy alig tudjuk majd letenni azokat az eszközöket, amelyeket irányításra használunk.
Jelen pillanatban harmadjára tettem magamévá a játékot, s el kell mondanom, hogy megfigyelve elég sok átvezető animációt kapunk, s ezt akár negatívumként is lehet említeni, mert a játékidő azért nem túl acélos. Ezeknek az egy harmadát viszont az átvezető animációk teszik ki. Harmadik alkalommal sem éreztem azt, hogy át kellene ugranom ezeket a videókat, s nagy pozitívum az, hogy még mindig le tudott kötni a történet, s ugyanúgy be tudott rántani, mint első alkalommal. Annak ellenére, hogy ugyan megkopott a történettel a kapcsolattal az emlékeim, de még mindig tudtam a nagyját. Itt pedig pozitívumnak hozható fel a történet, hogy ennyire összhangba került a játékkal, hogy harmadik végigjátszás után sem unalmas. Az angol tudásom véleményem szerint elég korrekt ellenben bőven megtud akadni az adott játékos, ha nem ért egy szót vagy mondatot. A PC-s kiadvány egyik legnagyobb előnye, hogy az elég teljes tartalom mellett hivatalos magyar nyelvet is kaptunk, így a játék teljes egészében elérhető a nyelvünkön.
Ahogyan fentebb is említettem volt szerencsém a játék eredeti változatával játszani, s majd sort kerítettem a remastered kiadásra is. Ebből fakadóan megvoltak az élményeim a játékkal kapcsolatban mint látványilag, s mind pedig tartalmilag. Nagyon sok játékos szereti a kihívásokat, s arra törekszik, hogy mindent összegyűjtsön, s emellett pedig a lehető legnehezebb nehézségi szinten tegye magáévá az adott címet. Mindenképpen örültem neki, hogy nagyon sok nehézségi szint közül lehet választani. Mivel szabadidőm sokszor kevés volt, s nem vagyok itthon ülős személy sem, így régen, s most is meg kellett találnom az egyensúlyt a kikapcsolódás terén is. Nem véletlen, hogy itt a legkönnyebb nehézségi szintet választottam, hiszen ennek ellenére is bőven akadnak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz továbbjutni. A nehézségi fokozatok között nagyon sok különbség van. A legkönnyebb szinten szinte mindent elénk rak a játék, s amikor nem tudjuk merre van a továbbjutást segítő útvonal bizonyos idő után megmutatja nekünk azt. Előrehaladva a pályákon mindenhol találunk lőszereket, fegyvereket, s emellett pedig eszközöket, amikkel később a megfelelő helyen fejleszthetjük őket. Ebből fakadóan pedig bőven kijelenthető, hogy tartalom terén nincs gond, s emlékeim szerint a korábbi változatok ennél picivel szegényesebbek voltak.
Szinte minden helyen vannak eldugott elemek, s olyanok dolgok, amelyek gyűjthetünk. Ha nem elégszünk meg az átvezető animációkban kapott történettel, akkor ahogy haladunk előre az áldozatoknál és az elhagyott helyeken talált jegyzetekből nagyon sokat megtudhatunk, hogy hogyan is zajlott a fertőzés, s hogyan tudott elterjedni a világban. Mindezek mellett mellékküldetéseket is bezsákolhatunk, s így további érdekes dolgokat tudhatunk meg a mellékkarakterekről. Ennek köszönhetően a játékban különféle jutalmakat érhetünk el, s különféle oktatóanyagok válnak elérhetővé számunkra, melyben megtanulhatunk egy csomó dolgot, melynek köszönhetően sokkal könnyebben bánunk el a ránk támadó ellenfelekkel.
A helyszínek tele vannak számunkra elérhető elemekkel, s ha elég figyelmesek vagyunk, akkor még új fegyvereket is begyűjthetünk. Mindezek mellett pedig önmagunkat is tudjuk fejleszteni a begyűjtött gyógyszerek után. Utóbbi viszont annyira nem látványos. A legkönnyebb nehézségi szinten nincs jelentősége nagyon sok funkciónak, s belekukkantva a nehéz szintbe ott pedig elég kevés lehetőségünk van ezeknek a maximumra tételére. Kicsit érdekesnek hat azért, hogy mennyi mindent tudunk magunkkal vinni, de több dologgal kapcsolatban pedig eléggé minimalizálva van a mennyiségünk.
Annak idején is rendkívül beszippantott, hogy mennyire komplex a játék eme a téren. Legjobban a molotov koktélt szerettem, mert azzal elég nagy látványban lehetett részünk, amikor a ránk támadókat tulajdonképpen elégettük velük. Sok fegyver lehetőségünkre áll, s nagyon sokat tudunk még begyűjteni ahogyan halad a játék. Szerencsére változatosan tudjuk őket használni, s a karaktereket is felváltva tudjuk irányítani majd. Azért néha akadnak olyan részek, amelyek unalmasak voltak, de ezek száma szerencsére minimális. Mivel már kétszer magamévá tettem a játékot, így a játék során gyűjthető extra tartalmakra komolyabb időt nem fordítottam.
Nagyon sok extra tartalmak kapott a PC-s változat. Azonban az első alkalommal mindenképp végig kell vinnünk a játékot, hogy megkapjunk mindent, amit szeretnénk. Természetesen akkor lesz elérhető számunkra minden, ha elég körülményesek voltunk, s mindent begyűjtöttünk és megvalósítottunk, ami a játékban lehetőségünk volt. Ebből fakadóan a játékidő lehet viszonylag rövid, ha ezekkel nem foglalkozunk. Amennyiben össze akarunk szedni mindent, akkor pedig elég szépen megtolja a játékidőt. Mindenképpen érdekesnek bizonyultak részemről az extra tartalmak még akkor is, ha tisztában voltam vele, hogy jelentős részére csak rá fogok lesni, s többet nem fogok velük foglalkozni.
A játék előrehaladtával nagyon sok extra tartalmat kapunk, de párat csak akkor, amikor ténylegesen végigértünk rajta. Ez pedig egy újabb lehetőséget ad, hogy újra nekiüljünk a játéknak, s kipróbáljuk milyen, amikor eltérünk az alapoktól. Adva van az Új játék+ opció, melynek köszönhetően úgy indulunk neki, hogy már kezdetekkor minden felszerelést megkapunk. Ezekhez hozzájárul, hogy hivatalosan is csalhatunk. Tehát minden fegyver a miénk, s kifogyhatatlan lőszerrel fogunk rendelkezni, s emellett a legmagasabb fejlesztési szinten használhatjuk őket. Ha nem szeretnénk komolyabban harcolni, akkor pedig egyetlen egy lövéssel leteríthetjük az összes ránk támadó ellenfelet. Akkor jöhet nekünk jól, ha mondjuk szeretnénk nagyon gyorsan a játék végére érni ismét vagy egyszerűen szeretnénk körülnézni a remekül megalkotott környezeten, ahol mondjuk először nagyon kapkodni kellett, hiszen a továbbjutásunk függött tőle.
Ha a fentiék még nem lennének elegendőek számunkra, akkor még egy rendelés menüpont is vár ránk. Bevallom ez annyira nem fogott meg, mert semmi olyan extra tartalmat nem nyújtott nekem, ami miatt használnom kellett volna őket. A látványt nem teszi szebbé ellenben többféle kinézetben végigvihetjük ismét a játékot. A 8bites megjelenítés érdekes, de véleményem szerint teljesen használhatatlan, hiszen sok tárgy nem található meg amennyiben akarunk vele tenni egy próbát. Emellett a színekkel való játék sem túl erős, mert egyik sem ad olyan látványt, ami miatt érdekes lenne végigtolni vele az alaptörténetet. A karaktereket az első végig vitel után öltöztethetjük kedvünkre. Igaz a ruhatár szűkös, de elég érdekes ruházatot tudunk adni a fő karaktereinknek. A modell galéria sem túl acélos, hiszen annyiban kimerül az egész, hogy forgathatjuk a karaktereinket, és elolvashatjuk történetüket. A látványtervek már élvezetesebbek is, hogy hogyan is nézett ki a játék még a kezdeti fázisában, s hogyan jutott el a végső megjelenéséig. Az igazi csemegét véleményem szerint az így készült videó jelenti, amelyben megismerhetjük az alkotókat, és hogy hogyan is készült ténylegesen a játék.
Az én álláspontom viszont az, hogy számomra az igazi extrát a játék egykori kiegészítője a Left Behind jelentette. Komolyabb kihívást nem jelentett annak idején sem nekem, de kicsivel több, mint egy órányi játékidőt adott hozzá az alapjátékhoz. Elég nagyot tudtak volna ütni a fejlesztők, hogy ha beépítik az alapjátékba, s egy elég korrekt játékidőt kaptunk volna. Így sincs semmi probléma, hiszen korrekt az egész kiadvány, s nekem kicsit jobban hatott, mint annak idején. Játékélményben hatalmasat nem ad hozzá az alapjátékhoz, de történetileg mindenképp fontos, hogy magunkévá tegyünk.
Az egyik legfontosabb a fentiek mellett nem más, mint a látvány. Az első találkozásomkor is megemlítettem, hogy Playstation 3-as változat is tündökölt. Eszméletlen volt, ahogyan élt a környezet, s mennyire magával ragadóan voltak a helyszínek. A Playstation 4 remastered változata rápakolt elég jól, hogy tényleg csak arról szóljon a játék, hogy ha már játszottunk vele, hogy gyönyörködünk a tájban. A Játék+ azért is jó ötlet, hogy ha szeretnénk felfedezni egy számunkra szép helyszínt, amin gyorsan át kellett rohannunk, akkor ez a játékopció lehetővé teszi, hogy másodjára már több időnk legyen a játékkal foglalkozni. PC-s változat véleményem szerint rápakolt még a korábbi változatra, habár elég hardverigényes lett. Ennek ellenére elég korrekt módon tudtam futtatni, de kellett némi kompromisszum is. Mindenképpen jár a dicséret, hogy iszonyatosan sok beállítási lehetőséget kaptunk, s ebből fakadóan tényleg megtalálhatjuk azt, hogy mi az, amit a mi gépünk elbír. Én javarészt az Ultra beállítást használtam, de sok beállításnál levettem csak Magasra, mert nem éreztem azt, hogy többet adna hozzá a játékhoz az adott beállítás. Mindezek mellett képekkel példálózik a szoftver, hogy hogyan is fog festeni a játék, hogy ha egyes beállításokon módosítunk. A környezet elvarázsolt még úgy is, hogy ez volt a harmadik alkalom, amikor végigjátszottam a játékot. Továbbra is elbővült, hogy mit alkottak a készítők, s sokszor elég nehezen tettem le a kontrollert, mert annyira berántott.
Az viszont szomorú, hogy sajnos a PC-s változat nem a legjobban sikerült port. Szerencsére én már úgy mentem neki, hogy már jó pár javításon átesett, de ahogy néztem a videókat az első megjelenéskor hihetetlenül instabil volt, s tele volt hibákkal. Meg is lepett, hogy mennyire durván tele volt hibákkal. Olyanokra gondolok, mint a karakterek befagyására, levegőbe emelkedésére, kinézetük megváltozására valamint a körülöttük lévő helyszín szétesésére. Ezeket a videókat nézve azt gondolom elég korrekt módon szedték össze a játékot, habár a látványt nem érzem már olyan erősnek, hogy egy acélerőművet kellene építeni, de a videókártya memóriáját szépen elfogyasztja, s egy 8 GB-s változatot simán „megeszik”. Néha tapasztaltam lassulást, de ezeket figyelmen kívül hagyva elég stabil volt a játék.
Összességében remekül szórakoztam, s talán jól is jártam, hogy két évvel a megjelenés után gondoltam, hogy teszek vele ismét egy kört. Fantasztikusan éreztem magam, s mindenképpen úgy vagyok vele, hogy egy korrekt leárazás kapcsán mindenképpen megfogom vásárolni majd. Ugyan a sorozatról nem írtam, de a játék kapcsán azt is ismét megnéztem. A második részhez nem volt szerencsém, de mielőtt leültem volna vele mindenképp fel akartam idézni a történetet. Így ezután bátran nekiülök a folytatásnak is.
Pozitívumok
>Gyönyörű grafika;
>Minőségi történet;
>Hatalmas bejárható terek;
>Lebilincselő történetvezetés;
Negatívumok
>Optimalizálatlanság;
>Olykor előforduló grafikai bugok;
>Egyes helyeken monoton játékmenet