Egy hét sem kellett ahhoz, hogy korábbi kedvencem második évadát megtekintsem. Noha az utolsó két évadért nem rajongtam túlzottan, azért a korai évadok még mindig a kedvenceim. Egyrészt nem volt kedvem új szériába belekezdeni, de mégis akartam valamit nézni, így az Alias után döntöttem a Lost mellett, hogy az utolsó évadra felkészüljek, hisz rendkívül sok mindent felejtettem, amire egy összefoglaló rész nem lenne gyógyír.
Egyébként is jó lett volna újra elővenni, hisz a második évadot elég kuszán tettem magamévá. Az internet mentes korszakban egy közeli ismerősnek köszönhettem az évad első tizenkét epizódját, majd a közeli internetkávézóba indultam minden héten, hogy beszerezzem a heti Lost adagomat. Azonban ahelyett, hogy a kronológiai sorrendet követtem volna, logikátlanul a harmadik évadba kezdtem, ami természetesen azt jelentette, hogy jó pár érdekes kérdésem támad a szereplőkkel kapcsolatban. Persze fontos azt is megemlíteni, hogy amint kezembe vettem az első tizenkét epizódot (nem sokkal az RTL Klub-os befejezés után) azonnal neki estem, így egy nap alatt sikerült is megnézni az összes lemezen található epizódot. Azóta pedig itt pihent lemezen, megtekintetlenül, szóval ideje volt már elővenni.
A történetet nem kell külön leírnom, hisz az 1.évad kritikájánál mindent leírtam, amit tudni érdemes. Természetesen cselekmény szempontjából minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Az epizódok felépítése továbbra is az előző évadhoz hű: egy epizód egyetlen egy karakterre fókuszál, majd úgynevezett visszatekintésekben (flashback) ismerhetjük meg a karakter előéletét, mielőtt a szigetre került volna.
A második évad rendkívül sok dologban ráver az elődjére, ami talán a megnövekedett büdzsének tudható be. Ezen kívül pár kérdésre választ is kaphatok, persze ezzel egyetemben egy csomó nyílik meg. Az első évadban a készítők még csak bontogatták szárnyaikat, s ezáltal a karakterek sem voltak különösebben veszélyben. Az évad végeztével is csak egy karakter távozott az érdemlegesek közül (pár statiszta kíséretében ugyebár), addig a második évadban elkezdtek hullani.
Először is ahogyan írtam minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. A tutaj felrobbantása, a bunker ajtajának felnyitása két párhuzamos történetszálat indít el rögtön az évad elején: ugye a túlélők a szigeten a felnyitott bunkerajtóval, és persze a nyílt óceánon maradtak sodródva az árral.
Az első évad után nem igen adtam volna tippet arra, hogy új karakter kerülnek be a sorozatba, ezzel is gyarapítva a túlélők táborát. Ezt remekül megoldották a készítők, hisz a nyílt vizen hányódók partot érés után a farokrész túlélő fogjai lesznek ideiglenesen, egészen addig, amíg el nem indulnak a sziget túloldalára, hogy a két csoport egyesülhessen. Ezzel párhuzamosan ugye a bunkerbe való lejutás a cél, ahol egy újabb karakter, Desmond kerül be a képbe, aki az első pár rész után huzomasobb időre el is tűnik. Marad a feltárt bunker élelemmel, fürdőszobával, ággyakkal, mosógéppel, s persze egy számítógéppel, melybe 108 percenként be kell ütni a baljós számokat.
Új és a mellékstátuszba kerülő karakterek sem húzzák sokáig. Mint ahogyan írtam, a készítők ebben az évadban már bátrabbak voltak, s igencsak megváltoztatták a karakterek összetételét. Az első évadban egy fő karakter, Boone távozott. Meg is adták a módját, egy epizódnyit átszenvedett, mire kilehelte a lelkét, de a további epizódokban is központban volt karaktere.
Ezzel szemben a második évadban már nem cicóztak a készítők: rögtön az évad kezdés után Shannon kapott egy golyót a mellkasába, s rögtön ki is lehelte a lelkét. Az évad vége felé hasonló módon végezte Ana Lucia is, aki tulajdonképpen a kedvencemmé vált az évadban, ezért is háborogtam annak idején, s most is, de még itt van Libby karaktere is, akihez az évad legnagyobb kérdése kapcsolódik, így nem is értem, miért került „likvidálásra”. És persze vannak távozó karakterek is, amelyek tulajdonképpen nem halnak meg, hanem elhagyják a szigetet.
Az évadban közelebbről megismerkedhetünk a Dharma kezdeményezéssel, melynek többek között a bunkert is „köszönhetjük”. Az évad fő kérdése természetesen az, hogy vajon mi történik akkor, ha nem kerül beütésre a számítógépbe a bizonyos számsor. Erre természetesen választ kapunk az évad végén. Évad közben kapunk egy Henry Gale nevű karaktert, aki pár epizódon keresztül válltig állítja, hogy ő bizony egy szerencsétlenül járt világutazó, aki a szigeten zuhant le. Persze idővel kiderül ennek ellentetje, amihez köthető az új karaktere halála.
Az évadban több kérdés is megválaszolásra kerül. Első körben megkapjuk a választ, hogy mi történt Claire-rel az alatt az idő alatt, míg távol volt a többi túlélőtől. De megválaszolásra kerül a lezuhant nigériai gép és annak utasainak esete is. S persze nem utolsó sorban a titokzatos „többiekről” is többet tudunk meg, valamint Walt-kérdés is megoldódik az évad végére.
Már a második évad végén is látható, hogy a készítők merre akarnak menni. Akár látatlanból is meg lehetne mondani, hogy mi lesz a témája a harmadik évadnak, hisz két évadnyi találgatás után végre közelebbről is megismerhetjük a titokzatos „többieket”, habár egyelőre rejtve marad, hogyan tudnak a dzsungelben úgy járni, ahogyan eddig ábrázolták a készítők. Rendkívül ügyesen kerültek a második évados információk beépítése, csatolása az első évadbeli történésekhez. Már itt is megmutatkozik, hogy a készítők nem csak az adott évadra, hanem azon túlra is gondolkoztak, elég csak a farokrész túlélőire, vagy a titokzatos „többiekre” is.
Összegezve maga az évad erősen ráver az elsőre. Több kérdés megválaszolásra került. Igaz, ugyanennyi, vagy mégtöbb megnyitásra került. Tökéletesen passzol az első évadhoz, szinte hibátlannak mondható, emellett pedig lefektetésre kerül a harmadik évad egyik fő történetvonala is.
Ahogyan az első évadnál, itt is érdemes említést tenni a DVD megjelenésről. Az első évadhoz hasonlóan ez is másodpéldány, azaz nem eredeti, de ettől függetlenül pár szóban jellemezhető.
Ahogyan az évad, úgy a DVD kiadás is ráver az előzőre, hisz szinte az összes lemezen található extra, továbbá még hetedik extra lemezt is kaptunk, ahol lehet válogatni a bónusz tartalmak között. Valószínűleg rendkívül jó volt az első évad eladási rátája, ugyanis az előzőekhez képest immáron teljesen magyar nyelvű menüt kaptunk. Ehhez képest sajnos van az utolsó lemez hibás: négy epizód helyett ránézésre csak hármat találunk. Ennek oka, hogy a „Three Minutes” című epizód az évadfinálé címét kapta. Ezzel szemben az évadfinálé az előző évadhoz képest is két részben van. Azaz, a „Three Minutes” tulajdonképpen megkapta az évadfinálé címét, míg az évadfinálé pedig „1 rész, 2 rész” címet. Ami önmagában nem is lenne baj, ha így nem azt a látszatot keltené, mint ha három epizód lenne a hatodik lemezen.
A menü szerkezett teljes mértékben hasonlít az első évadéhoz. Ez alól csak az utolsó lemez a kivétel, melyen megannyi extrák közül válogathatunk kedvünkre, miközben az évadhoz köthető „kisfilm” pörög előttünk. Ahogyan az évad, úgy a DVD is nagyszerű eltekintve a fentebb írt hibától…