Gyermekként nagyon rajongtam a szuperhős filmekért, de ez felnőttkoromra jelentősen megváltozott. Ennek leginkább oka részemről az univerzum építés volt, melynek köszönhetően olyan alkotásokat is meg kellett volna tekintenem, amelyet nem tettem volna, ha a korábban tetszett karakter nem szerepel benne. Emellett azt gondolom a látványvilágra lett eltolva erőteljesen ezeknek a filmeknek a minősége, melynek köszönhetően a történetvezetés számomra erősen alacsony minőségűek lettek.
Nem nagyon járok moziba pont a filmek minősége miatt, emellett pedig számolnom kell a többi nézővel is. Tavaly nyáron azonban mégis tettem egy próbát, ahol megláttam a 2025-ös Superman film előzetesét. Sokáig gondolkoztam, hogy megnézzem-e, de szerencsém volt, hogy nem döntöttem a megtekintése mellett.
Mint ahogyan említettem részemről az az álláspontom a szuperhősös filmekkel kapcsolatban, hogy a történetvezetés, és minőségi történet helyett inkább a látványvilág felé mozdultak el az alkotók. Ez nem is lenne probléma, ha megfelelő kialakítása lenne az alapkoncepciónak. Tény, hogy Superman történetét többször feldolgozták, s nem hiszem, hogy kellett volna még egy olyan adaptáció, amelyben szépen felvezetik, hogy hogyan érkezik a földre, s végül hogyan jut el oda, hogy az emberek megmentője legyen.
Ebben a filmben én inkább úgy éreztem, hogy a készítők túl sok mindent akarnak elmesélni a nézőknek, de közben a legnagyobb ellenségük a játékidő. Ahogyan fentebb is említettem nem ültem neki a filmnek hatalmas elvárásokkal, s sajnos azt kell mondanom, hogy nem tudták megugrani azt, hogy másképp gondolkodjak a filmről. Véleményem szerint a koncepció volt az, amely hibásnak mondható, hiszen egy új rendező, új színész, s minden új volt az előző részekhez képest, így valahogy olyan érzete volt az embernek, mintha ez egy második része lenne egy adott alkotásnak, melynél kimaradt az első epizód.
Természetesen ahogyan haladt előre a történet egyre inkább látszódott az egyik legnagyobb problémám, amely nem volt más mint a látványvilág. Részemről eléggé műanyag hatásnak tűnt sok minden, s ámbár nekem például az állatok megjelenésével sem volt gondom, de azt nem tudom megérteni, hogy miért kellett egy kutyát is vizuálisan megalkotni ahelyett, hogy egy élő állatot használtak volna helyette.
Az jó pár jelenetnél látható, hogy minden bizonnyal a látvány köré volt építve a történet, s ennek hatására teljesen csapongónak hatott számomra az egész. Amikor történt valami, akkor azt éreztem, hogy jön a fordulópont, s felemelkedik a koncepció, de sajnos nem így lett. Többször éreztem azt, hogy ki szeretném kapcsolni a megtekintés közben, de valahogy szerettem volna hinni abban, hogy valami mégis más lesz.
A szereposztással problémám nem volt, de valahogy érződött számomra, hogy igyekeztek az alkotók modern köntösbe rázni Superman alakját úgy, hogy közben legyen némi kapcsolat a régi filmekkel, de mégis más legyen. Ez vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, s nem gondolom, hogy a legjobban sikerült. Mindenképpen elmondható, hogy a látványra épült történetnek köszönhetően az egész film egyfajta zsúfoltságot árasztott magából. Eközben pedig nagyon sok sablonos mozdulatot kaphattunk köszönhetően annak, hogy nem mertek kockáztatni, hogy valami újat hoznak majd be.
Emellett természetesen érdekesnek hat az az összkép, miszerint a többi filmmel ellentétben itt a szuperhősünk elég könnyen sebezhető továbbá nagyon sok olyan jelenetsor van, amelyen az ember elgondolkozik, hogy vajon tényleg egy szuperhős filmet néz-e. A játékidő elég hosszú, s ebből fakadóan szerettem volna hinni, hogy valami változás történik majd a film végére, vagy esetleg kapok egy meglepetést, s érezhetem azt, hogy megérte megtekinteni. De sajnos a katarzis elmaradt.
Részemről az új Superman film egyszer nézhető alkotás, amely inkább erős közepesnek mondható mintsem rossznak vagy jónak. Az előzetes alapján pedig bőven más filmet kaptam, mint amire vártam, s ez kicsit átverésnek érzem. A megtekintést nem bántam meg, de azért bőven vannak elgondolkodtató dolgok a filmmel kapcsolatban.