Magyar cím: Michael
Nagyon sok olyan közszereplő van, aki elég érdekes életúttal rendelkezik, amit érdemes figyelni és követni. Ez akkor tud leginkább érdekessé válni, amikor az adott illető halála bekövetkezik, s ekkor a siker nagyságának fényében elindulhatnak a dokumentumfilmek, s napvilágot láthatnak életrajzi művek. Ahogyan a Queen együttesnek sem voltam úgy Michael Jacksonnak sem voltam rajongója. Ellenben az előadók élete elég érdekes volt. Ebből fakadóan 8 évvel ezelőtt kellemes meglepetés volt a Bohemian Rhapsody, amely elsősorban nem a fent említett együttes, hanem Freddie Mercury életét próbálta elmesélni. Ilyenkor oda kell figyelni, hiszen nem mindegy a tálalás, ha sikert szeretne az ember. Mivel kellemes meglepetés volt az általam említett film, így nagy lelkesedéssel vártam a Michael-t, amiről sajnos keserű szájízzel jöttem ki.
Michael Jackson-nal kapcsolatban elég terjedelmes írásokat és dokumentumfilmeket lehet találni az interneten. Azt gondolom ő az az előadóművész, akiről mindenkinek megvan a véleménye, de igazából kinek mennyire objektív arra nem igazán tudjuk a választ. Tökéletesen példája a hányatatott sorsból való felemelkedésnek, ahol az őt érdemelt csillogásban vehet részt, s onnan erős bukás következik. Hiszen vele kapcsolatban nagyon sokaknak az állítólagos gyermekmolesztálási ügyei juthatnak az eszükbe, illetve az, hogy hogyan is változott meg a bőrszíne az évek múlásával.
Emlékszem, hogy már javában a popszakmában volt, amikor gyermekként először láttam az újságokban és a televízióban. Körülöttem nagyon sokáig téma volt az állítólagos bőrfehérítése és az, hogy drasztikusan megváltoztatta a külsejét, melynek köszönhetően inkább ijesztővé vált, mintsem vonzóvá. Az internet térhódításával viszont nagyon sok írott anyag rendelkezésre állt az embereknek, hogy megismerhessék őt. Ebből fakadóan pedig nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, de inkább egy félkész novellára emlékeztetett, s a film vége felé éreztem azt, hogy nem azzal a megelégedettséggel jövök ki a teremből, ahogyan a fent példaként felhozott filmmel kapcsolatban.
Nem követtem nyomon a filmmel kapcsolatos médiakampányt, így aztán váratlanul ért az, ahogyan megalkották végül. A rajongók minden bizonnyal elégedettek lehetnek vele, hiszen végigköveti a sztárt gyermekkorától egészen felnőttkoráig. Aki mélyreható életrajzi filmet akar látni, ahogyan én, annak meglepetés lehet, hogy a film konkrétan elkerüli az összes olyan kínos dolgot, amely a popsztárt érinti. Hiszen a harmincadik életévéig követi figyelemmel a film az énekest. Így kimaradnak a gyermekmolesztálási ügyek, botrányok, és az eladósodottság és az ehhez társuló dolgok. Kérdés adott, hogy mennyire is akarták az alkotók ezt elkerülni, hiszen a film végén egy folytatás feliratot kapunk. Tehát, ha megfelelő bevétel lesz minden bizonnyal érkezik majd a folytatás, de akkor mennyire is fognak belemenni ezekbe a dolgokba? Olyan dolgokba, amelyekre nem igazán tudja az igazat senki?
Ami viszont tény, hogy a film elég szirupos lett, ha a történetet nézzük. Aki olvasott az énekes hátterével kapcsolatban az sokkal brutálisabb megjelenítést várt volna. Ezzel kapcsolatban az édesapa emléke járt a legjobban, hiszen az énekes elmondása alapján a filmben sokkal lágyabb az agresszív megjelenése, mint amilyen a valóságban volt. Természetesen ezzel kapcsolatban megfelelő játékidőt kapunk, de nem bontakozik ki túl jól, s csak utal arra a film, hogy mik is történtek valójában. Abban mindenképpen egyetérthet bárki, hogy a sztár életének fele rendkívül sok lehetőséggel van tele, amellyel kapcsolatban filmet lehet készíteni, de ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy ezeket nem igazán használja jól, s olykor felemás érzésünk keringhet bennünk.
Nagyon sok olyan jelenet van, amelyben a néző úgy gondolhatja elindul valami egy adott dologgal kapcsolatban, de utána már csak csapong az adott szál. Ilyen például az, hogy hogyan is válhat fehérbőrűvé egy fekete énekes. Nagyon sok információ található erről az interneten, de a film ezt nagyon leegyszerűsíti. Az orrműtétnél erre kapunk is magyarázatot, majd később egy jelenetnél is láthatjuk milyen állapotban is van az énekes teste. Itt pedig befejeződik az egész. Ami mindenképpen meglepő, hogy mennyi találgatás, és bántalmazást kapott az énekes bőrszíne miatt miközben remek tápanyagként szolgálhatott volna az, hogy hogyan is próbálta annak idején a pigmenthiányos állapotot előidéző betegségét takarni a közönség elől. Itt természetesen egy sor hiba kerül elő a film második részében, mert elfelejtik az ikonikus kesztyűt, illetve nagyon sokszor lehet látni a színészt egészséges bőrrel.
Nagyon sokszor érezheti az ember, hogy a történet kezd felpörögni, s az énekes emberi oldalát is megláthatjuk. Ugyanis, ha levesszük a szemellenzőt, akkor megtekintve riportokat, interjúkat az énekessel egyértelművé válik, hogy felnőttként inkább egy gyermeki volt lelki, mintsem egy érett férfié. Ezt remekül tudta volna használni a film, de sajnos ez kimaradt bőven belőle. Mindezt úgy, hogy két órás játékidőről beszélhetünk. Függetlenül attól, hogy remek dalokat írt valahol azt éreztem a film alatt, hogy a sok zenei rész inkább kitöltötték a játékidőt, hogy a kényes részhez ne tudjon elérni végül.
Ahogyan fentebb is említettem én nem voltam az énekes rajongója. Ellenben az életútja érdekes volt, ezért sokat olvastam róla. Ezért nekem csalódás volt a film, hiszen a komoly dolgokról nem beszélt vagy csak érintette felületesen. Itt pedig a kérdés adott, hogy van-e értelme úgy filmet készíteni valakiről, hogy fontos dolgokat kihagyunk belőle? Véleményem szerint nincs. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ki is volt ő valójában, s csak filmként tekintünk az alkotásra akkor viszont szórakoztató, és érdekes.
A véleményem az, hogy a film akkor tud szórakoztató lenni, ha kellően elengedjük magunkat, s nem próbáljuk kitalálni mi lesz a következő jelenetben, ha tudjuk az énekes életútját, mert nagyon sokszor csalódást keltőek tudnak lenni ilyenkor a jelenetek. Nagyon sok remekül kihagyott rész nem került a bele a filmben. Igazán élvezetes pedig akkor tud lenni, ha elengedjük magunkat, s csak hagyjuk, hogy vigyen a film a hátán.