Ritka az a fajta animációs film/film, amelynek második, harmadik része is olyan jó, mint az első. Az pedig még ritkább, amikor a következő epizódok felülmúlják az előző részeket. Maguk a kritikák, s bevételek is ezt támasztják alá a Toy Story harmadik epizódjával kapcsolatban, s nekem is ez a benyomásom.
A Pixar stúdió nem tud rossz animációs filmet csinálni? Úgy néz ki nem, mert eddig egyetlen egy olyan alkotással sem találkoztam részükről, ami csalódást keltett volna. A készítők tudják mit akar a célközönség, s meg is adják nekik.
A harmadik részben kevés dolog kifogásolható. Ráadásul nem igen találkozhatunk üres jelenetekkel, s nem is mondhatjuk, hogy a harmadik rész már lerágott csont. Ugyanis a harmadik részbe is sikerült megannyi újdonságot belecsempészni, mint az előző részbe. Ugyanazzal az újdonsággal szembesülhet az ember, mint az első vagy a második rész esetében. Ráadásul nem szükséges ismernünk az előzményeket sem. Bár utóbbi mondat kifogásolható, hisz ki az, aki megnézné a harmadik részt anélkül, hogy látta volna az első kettőt?
A történet középpontjában most is az elnyűhetetlen játékok állnak. Ahogyan a második részben, úgy a harmadik részben is újabb játék karaktereket tettek bele a készítők, s ezt úgy sikerült megoldani, hogy az előző epizódokban érkezettek egyáltalán nem váltak feleslegessé. De ugye minden játék rémálma válik valóra egyszer: „gazdájuk” felnő…
Már a második epizódban is elhintették a készítők a játékok felé, hogy vajon mi fog történni akkor, ha Andy felnő. Nos, a harmadik epizódban ez be is következett. Azonban a játékoknak kicsivel nagyobb szerencséjük van, ugyanis Andy inkább a padlásra tenné őket, mint a kukába. Azonban Andy anyja véletlenül a szemétbe veti őket, így ismét Woody-ra marad a feladat, hogy segítsen a barátain.
A harmadik résznek persze kellett újat is nyújtani. Így kellett új karaktereket bevonni a történetbe, valamint szükségszerű volt egy új környezet bemutatásának. Végül megkapjuk új helyszínként a az óvodát, ami kezdetben mennyországként hat a játékok számára. Hisz egy játéknak az a feladata, hogy szórakoztassa a gazdáját. Azonban hamar rá kell jönniük, hogy bizony nem fenékig tejfel az óvodai élet, hisz jó néhány gyermek nem úgy bánik a játékaival, mint kellene. Ráadásul menekülni sem tudnak, hisz itt van egy rózsaszín medve, mely gyakorlatilag főgóréként tengve napjait uralkodik az ottani játékok felett.
A történet sokkal összetettebb, fordulatosabb, mint az előző két epizódé. Simán ráfoghatjuk, hogy szinte kiszámíthatatlan – persze a „happy end” végződéstől – történetnek köszönhetően válik sokkal, de sokkal izgalmassá még így felnőtt fejjel is.
Azért az előző részek színvonalához mértan is kapunk jó pár hatalmas beszólást, illetve jó néhány vicces jelenetet. Az előző részektől eltérően a harmadik részben kicsit több szerepet kapott barbie, akitől több beszólást is kaptunk. A célközönség korát előtérbe helyezve fontos, hogy mennyire is legyen erőszakos egy ilyen animációs film. Természetesen minél kevesebb ilyen jelenetre kell szorítkozni, így ezt a harmadik rész sikeresen be is tartotta. Amely jelenetnél fel lehetett szisszenni, ott akadt egy-két poén.
Összességében bátran ajánlható bárkinek még úgy is, hogy esetleg nem látta az előző epizódokat.