Platform: PC
Minden bizonnyal kevés olyan ember van, aki ne látott volna legalább egy Star Wars filmet. A kultikus filmsorozat 1977-ben indult hódító útjára, s további két folytatás követte. A PC-k folyamatos fejlődésével egy időben kezdtek előkerülni a Star Wars játékok is, hisz ki ne akarna kedvenc filmjének főhősének bőrébe bújva újra és újra bejárni egyes helyszíneket.
Az 1990-es évek eléggé termékenyek bizonyultak a rajongók számára, hisz elsősorban George Lucas belefogott az eredet trilógiába, mely szintén három epizódot ölel fel, mely tökéletesen kapcsolódik a régi trilógiához. Ebben az időben egy talicskányi Star Wars játékot vehettünk kézbe. Volt amelyik kizárólag a film átirata volt, de akadt olyan, ami a film univerzumában kalauzolt el minket.
Jó pár játékot kipróbáltam ebben a témában, de igazából egyik sem nyűgözött le annyira, hogy esetleg a végére érjek. Egyszerűen untam. Míg a filmeket viszonylag kedvelem addig kifejezetten hadilábon álltam az ebben a témában piacra dobott virtuálisan játszható verziókkal. Nagy szívfájdalmam, hogy a harmadik epizód játékadaptációja kizárólag konzolra jelent meg pedig azt valóban vártam.
A fenti szempontok miatt nem is voltam naprakész a Star Wars témát feldolgozó játéknak. Mert hát nem kötöttek le a régiek, így az újak iránt sem éreztem semmi izgalmat. 2008 szeptemberében azonban befutott a The Force Unleashed alcímre hallgató játék, amely konzol exkluzivitást élvezet, mely eléggé felháborította a PC-s rajongókat. Felháborodásukat meghallotta a LucasArts is, aki úgy gondolta, hogy ideje lenne lehúzni még egy bőrt – az egyébként rendkívül jó eladási statisztikával – rendelkező játékról ezért szépen piacra dobta a játékot megtoldva egy Ultimate Sith Edition címmel, mely árulkodott arról, hogy egy kibővített verzióról van szó, amely PC-n kívül megjelent ismételten konzolokra is.
PC-s verzió természetesen nem sikerült hibamentesre. A legnagyobb problémát azt jelentette, hogy PC-re átportolták konzolról, s nem esett át a szükséges fejlesztéseken. Ennek köszönhetően példának okáért grafikai szinten kizárólag felbontást lehetett módosítani. Emellett különböző grafikus és hangproblémák jelentkeztek, amit különböző javító csomagok sem tudtak megoldani.
Ennek ellenére a gameplay videók engem maradéktalanul meggyőztek, hogy ezt bizony ki kell próbálni, hisz irreálisan nagy gépigénye miatt is már megért egy próbát, hogy az új PC-met teszteljem.
A játék fantasztikusra sikeredett véleményem szerint, melyről bővebben itt fejtettem ki a véleményemet. Nem sokkal később pedig megérkezett az első debut trailer is a folytatásról, mely a mai napon jelent meg. Mivel elég nagy húzócímről van szó, így természetesen idő előtt kikerült a netre az Xbox360-as verzió, s napokkal később követte a PC-s is. Természetesen én is éltem a lehetőséggel, így azonnal be is szereztem az egyik verziót. Összesen két napba telt mire a játéknak a végére értem.
Első körben mindenképp pozitívan értékelendő, hogy a játék nem konzolport, hanem a szükséges fejlesztéseken átesett PC-re készülő verzióval kerültünk szembe. Ugyan a gépigény változatlan maradt, ami persze még így is irreálisan magasnak hat, de meglepő módon a játék grafikailag és stabilitásilag is képes volt fejlődni, ami viszont rendkívül pozitívum az előző epizóddal szemben. Felbontás mellett különböző grafikai elemeket állíthatunk be annak érdekében, hogy a legtökéletesebb futtathassuk a játékot.
Nem lehet szó nélkül hagyni a grafikai fejlődést, mely nagy előrelépést jelent az előző résszel szemben. Természetesen a legtöbb karaktert szintén élő színészekről, színésznőkről mintázták, így ugyanolyan élethűre sikeredtek, mint amilyenek az előző részben voltak. Az átvezető animációkon is csiszoltak eleget a készítők. Ilyen munka után én szívesen befizetnék egy ilyen egész estés animációs mozira annyi szent. Látványilag sem lehet panasz, hisz a játékot inkább a monumentális csatajelenetek tarkítják. Ehhez viszont megvan vizuálisan minden, ami kell. A grafika ámulatba ejtő, amit ki is használtak a készítők rendesen. Abban az esetben is dicséretre méltó, ha PC-nkhez mérten mindent kikapcsolunk illetve alacsonyra veszünk. Az előző résszel szemben itt már nem jelentkeztek azok a problémák, amelyek a Sith Edition-nál az őrületbe kergettek volna, mint a sokszor előforduló hangprobléma. Az irányítás is kedvünkre szabható, habár azt nem figyeltem meg, hogy a játék támogatja-e a Gamepad/Kontroller irányítást-e.
A Force Unleashed a harmadik és negyedik mozifilm között játszódik, amikor még a lázadók csoportja csak megalakulóban van. Luke Skywalker is feltehetően még nevelőszüleinél él. Ebből a szempontból azért leszűrhető, hogy történetileg azért nem igen lesz lehetőségünk, hogy a régi trilógia fő gonoszát jól seggbe rúgjuk, hogy átszáguldjon a galaxison.
Az első epizód két befejezéssel bírt. Az egyik a Lightside vagy más néven a Jedi befejezés volt, melyben főhősünk Starkiller megküzd az uralkodóval és Vader-rel. Ennek a csata végén nem a sötét utat választja, s így szépen fűbe harap. Ellenben szíve szerelme és barátja valamint a szenátor el tud menekülni. Ugyanakkor volt egy Darkside azaz Sith befejezés is, melyben szépen hidegre tesszük a Vader-t, de barátunkat megölni már nem akarjuk ezért szembeszállunk az uralkodóval, aki ezt úgy jutalmazza, hogy ránk dob egy űrsiklót, melynek köszönhetően olyan súlyosan megsérülünk, hogy mi magunk is egy páncél foglyává válunk. Nos, mivel a játék történetileg a harmadik és negyedik mozifilm közé tehető, így a készítők a Lightside azaz a Jedi befejezést kívánták folytatni.
A játék elején a sötét nagyúr köszönt minket. Itt megtudjuk, hogy áldozatos munka eredményeként térünk vissza az életbe, hisz kivételes tehetségünk túlságosan is értékes volt Vader számára, aki halálunk után úgy döntött, hogy klónoz minket. A klónozási folyamat ugyan nem teljes, ezért Starkiller folyamatosan szenved az emlékfoszlányoktól. Megbízik egykori mentorában, ám miután visszatér egy emlékképe, melyben Darth Vader súlyosan megsebesíti ráébred, hogy nem bízhat benne. Ezek után rátámad, majd sikeresen elmenekül, s barátai után megy.
A készítők nem fukarkodtak. Az első epizód is kellően hangulatosra, s látványosra sikeredett, ami nem csak a grafikai megoldásokban, hanem a különböző kombókban és mozdulatokban bővelkedett. A második epizód elején rögtön beledobnak minket a mély vízbe, hisz menekülnünk kell arról a helyről, ahol klónoztak minket. Képességünk itt már elég sokat fejlődött, s rendkívül erősek lettünk. Ebből kiindulva minden gondolkodás nélkül a mélybe vetjük magunkat. Újdonságként hat, hogy miközben zuhanunk (?) az utunkba kerülő kiemelkedéseket kell a képességünket porrá zúznunk vagy pedig kikerülnünk. Természetesen ez még csak a jéghegy csúcsa. Persze képességeink segítségével sérülésmentesen érünk talajt, azaz indulhat a küldetés. Az előző résztől eltérően itt kezdésként kapunk két piros fénykardot is, mellyel még hatékonyabban tudjuk a ránk törő ellenséget lekaszabolni. Ráadásul különböző feladatoknál rendkívül nagy segítség lesz a két fénykard. Azt enyhe negatívumként lehet felfogni, hogy mindkét kardot el tudjuk hajítani. A tárgyaktól függően előfordulhat, hogy nem egyszerre érkezik vissza a két kard. S hiába fogjuk egyiket a kezünkben, ha az ellenség támad nem tudjuk magunkat megvédeni. Ez főleg a játék vége felé jelent nekünk hátrányt.
A játék elején is rendkívül erősek vagyunk. Természetesen ahogyan haladunk előre úgy erősödnek is az ellenfelek, s kénytelenek vagyunk fejleszteni a képességeinket. Az előző részhez képest lényegesen leegyszerűsödött ez a része a játéknak. Hasonló módon az ellenségek lekaszabolása után kapunk pontokat. Minél látványosabb kombóval terítjük le őket annál nagyobb pontszámot kapunk. Ami azért fontos leginkább, mert így gyorsabban össze tudjuk gyűjteni a megjelölt pontszámot, mellyel képességeket tudunk fejleszteni. Persze fontos megemlíteni, hogy bizonyos tárgyak szétzúzásáért is kaphatunk némi pontot. Tehát érdemes körülnézni a környezetben, hogy milyen tárgyakban tudunk kárt okozni. Fejleszthető képességek között ismét fellelhető a villámokat szóró kéz, fénykard forgatás, valamint az „energianyaláb” és a „lökés hullám”. Viszont helyett kapott az elmetrükk is, amit ugyan én fejlesztettem, de utólag számomra kiderült, hogy a továbbjutásban természetesen ennek semmi hasznát nem vettem, s utólag az egész játékot figyelembe véve sehol nem is tudtam volna érdemben használni, így ezt beletenni részemről teljesen felesleges volt.
A fenti képességek mindegyike három szintig fejleszthető. Ami igazán érdekes, hogy immáron kombinálható fénykardunkkal is. Ezáltal egy suhintással egyúttal el is lökhetjük az ellenfeleinket vagy akár elektromos kardcsapásban részesíthetjük a ránk támadó ellenségeinket. A grafikai lehetővé teszi, hogy egyfajta vizuális orgazmust élhessünk át. Hisz rendkívül látványos kombókat hozhatunk össze, mellyel apró darabkákra téphetjük szét a közelben lévő ellenségeket, s velük együtt a környezetünket is. Itt is megemlíthető negatívumként, hogy a lemészárolt rohamosztagosok, élőlények maguktól eltűnnek. Így egy kiadós csata után csak a lerombolt környezet maradt számunkra, amiben kellően tudunk gyönyörködni. De persze gyógyír a sebre, hogy látványosan apríthatjuk a népet. Legyen ez egy sima erőlökés vagy egy hatalmas energianyaláb, mely felperzseli az összes ellenséget. Emellett természetesen válogathatunk is, hogy képességeinket milyen formában használjuk fel. Így például képesek vagyunk egy teljes energianyalábbal elpusztítani környezetünket és a közelében lévő ellenségeinket, de akár egy-egy távolban lévő rohamosztagost is megkínálhatunk ennek kisebbik változatával.
Az előző résztől eltérően itt két darab fénykarddal a kezünkben szökhetünk meg a bolygóról, ahol klónoztak minket. A pályákon hol szem előtt, hol eldugva különböző színű lebegő kockákat tudunk begyűjteni. Ezek különböző extrákat nyitnak meg. Ilyen például az, hogy a menübe kilépve – ha elég ügyesen gyűjtögettünk – megváltoztathatjuk a fénykardunk színét. Ami azért érdemes, mert észrevételem szerint bizonyos fénykardokkal sokkal hatékonyabban tudunk kaszabolni. Ilyen például a lila fénykard. Amennyiben első végigjátszás, így minden bizonnyal fontosnak tartjuk, hogy hamar a játék végére érjünk, így előfordulhat (sőt elő is fog), hogy nem tudunk minden extra tartalmat összegyűjteni, illetve nem tudjuk az összes választható fénykardot elérhetővé tenni. De nem kell aggódni, hisz megoldható az is, hogy kezünkben lévő egyik fénykard piros, másik pedig zöld legyen. Bár ez abból a szempontból lényeges, hogy az adott játékos mennyire megy esztétikára.
Ha már esztétikánál tartunk akkor mindenképp fontos megemlíteni azt, hogy a készítők remek érzékkel alkották meg a karakterek ruhatárát. Az előző részhez hűen itt is megváltoztathatjuk Starkiller öltözékét. Észrevételem szerint extra ruhát nem igen kapunk, de minden külön fejezethez többnyire kapunk új ruhát, amit a menübe kilépve meg is változtathatunk. Ennek egyik negatívuma, hogy sajnos ekkor az utolsó ellenőrzőponthoz ugrik vissza a játék, így érdemes megvárni a következő checkpoint-on, amit egyébként egy kék kockaszerű kép fog nekünk jelezni a képernyő jobb alsó sarkában. Ezen felül kilépve a menübe a Challenge opciót választva különböző apróbb küldetéseket, kihívásokat gyűrhetünk le. Emellett még a játék előre haladtával szépen oldjuk fel az extra tartalmakat. Ilyenek a ruhák, fénykardok színei, concept artok, átvezető videók. S ezzel ki is végeztük az extra tartalmakat, amit a játék nyújthat.
A játék kilenc fejezetből áll. Látványos helyszíneken játszódik a történet, melyre rátesz még egy lapáttal a szinte hibátlan grafika. Igazán nyílt terepen, mint ami volt az első részben sajnos ennél az epizódnál nem lesz lehetőségünk megmutatni képességünket, de ez igazából nem sokat nyom a latba, hisz ettől függetlenül a játékélmény még megmarad.
Játékidőt tekintve a második epizód rövidebb, mint az első. A rövid játékidőért szerencsére kárpótol a minőség, amivel még az első epizódot is lazán felülmúlja a játék. Főhősünk tehát elindul megkeresni barátait. Természetesen megannyi ellenségeikkel kell szembenéznie, akiket kegyetlenül le kell aprítani ahhoz, hogy tovább jusson. A játék kezdésekor négy nehézségi szintet áll módunkban választani. A legkönnyebbtől egészen a brutális verzióig bármelyik választható. Starkiller eléggé megerősödött, így sokkal könnyebben tudjuk hidegre tenni az ellenfeleket. A repülő TIE-ket lazán összeroppanthatjuk. Persze a birodalmi lépegetőkkel továbbra is meggyűlhet a bajunk. Új „harcmodorral” is fejlődtek a gépi ellenfeleink, hisz immáron rakétákat is lövöldözhetnek ránk. Természetesen ezeket egy jó mozdulattal vissza is verhetünk, ezáltal hatékonyabban győzhetjük le őket. Leküzdhető ellenfelek között egy rakat rohamosztagos szerepel, akik a „szárazföldről” és levegőből egyaránt támadnak. Természetesen őket lehet legkönnyebben legyőzni. Mellettük egy jó néhány gép is életünkre tőr nem beszélve a fénykardos harcosokról sem. Nagyobb ellenségek között találhatjuk a Gorog nevű hatalmas fenevadat, akinek nagyságán nekem is tátva maradt a szám, de hamar jobb létre lehetett szenderíteni minden nagyobb erőmegfeszítés nélkül. Talán ez a monstrum az egyetlen olyan nagy teremtmény, amit érdemes megemlíteni, mint főbb ellenség. Emellett még kapunk jó pár pókszerű robotot is. Köztük lesz egy kiemelkedő nagysággal bíró. Az ő legyőzése sem a legegyszerűbb. Ellenfelek tömkelege vár ránk a küldetésünk előrehaladtával. Közülük nem igen van olyan, akinek legyőzése komoly gondot okozna nekünk.
Nagyobb harcoknál az első részből megismert irányítás köszön vissza. Azaz amikor az ellenség kellően meggyengül a képernyőn felvillannak azok a grafikus segítségek, melyek megmutatják, hogy egy bizonyos reakció időn melyik gombot kell megnyomnunk ahhoz, hogy az ellenségünket földre küldjük. Amennyiben sikerül időben a megfelelő gombot megnyomni egy látványos animációban a földre terítjük az ellenséget. Remekül lett megoldva, azonban akad egy kis szépséghibája, amit felfoghatunk negatívumként is. A játék párbeszédeinek és egyéb kiírásainak a megoldása eléggé rosszul lett megoldva. Ugyanis a képernyő alsó sarkában egy elég vastag kék csíkban jelenik meg a szöveg. Amivel nem lenne különösebb probléma, ha csak esztétikai szempontból lenne zavaró. Azonban az ilyen harcoknál előfordult, hogy a kék csík mögött jelent meg a segítséget nyújtó ikon, így szinte olyan hatást keltett, mint ha meg sem jelent volna semmi. Ebbe a hibába lényegében kevésszer futottam bele, de még azon kevés alkalmakkor is rendkívüli nagy bosszúságot okozott nekem.
Az mindenképp pozitívumnak ítélem meg, hogy ebben a játékban nem jelent meg olyan nehéz kihívás, mint ami elődjében. Itt elsősorban gondolok a hatalmas anyahajóra, ami szinte minden játékost az őrületbe kergetett annak idején. Szerencsére ehhez hasonló sem fordult elő a játékban. Természetesen kell fő gonosz is. Az uralkodó sajnálatos módon ebből a részből kimaradt ellenben itt van Vader, akivel megint meg kell majd vívnunk a csatánkat. A játék negyedétől kb. ötvenszer hangzik el, hogy Jedi-t nem lehet klónozni. Ebből kifolyólag, mint játékost engem is elbizonytalanítottak a készítők, így vártam, hogy kiderüljön valami turpisság. Klónjaink tucatjával kell megvívnunk, miközben az egykori Anakin Skywalker-rel kell küzdenünk. Küzdelmünk végén persze megint választhatunk, hogy megöljük-e a nagyurat, vagy megkegyelmezünk neki. Amennyiben megkegyelmezünk a Lightside azaz a Jedi véget választjuk. Ezzel Vader fogságba kerül, mi meg elsirathatnánk szívszerelmünket, ha az éppenséggel nem térne magához. Sajnos ez a végződés sem árulja el, hogy kinek van igaza: valóban klónok vagyunk, vagy túléltük azt a halálosnak hitt vereséget, amit az első epizód végén szenvedtünk el.
Ugyanakkor dönthetünk úgy is, hogy megöljük a nagy urat. Persze, ha ezt választjuk akkor megkapjuk a Darkside azaz a Sith végződést. Amennyiben ezt az utat választjuk akkor – hűen az eredeti trilógiához -, a nagyúr nem esik el, ugyanis hátulról szépen hátba támadnak, s saját klónunk öl meg. Ami eléggé sokkoló, másfelől pedig eléggé rossz befejezés abban a tekintetben, hogy Starkiller mekkora képességek birtokában van, s elesik ilyen egyszerű módon.
Összességében azt hiszem egy remek folytatást kaptunk. Ugyan rövidebb, de sokkal akció dúsabb, s irányíthatóbb, testre szabhatóbb, mint elődje. Mindkét befejezés magában hordozza a folytatás lehetőségét, ami minden bizonnyal az eladásoktól fog függni. A készítők igyekeznek hűek maradni az eredeti trilógiához, így lehet tanakodni, hogy vajon melyik befejezést választják folytatásnak, ha a játéknak készülni fog egy harmadik része.
A bejegyzés olvasható még: