Platform: PC
Idény nyáron valamivel több, mint tíz éves uralkodása után a Harry Potter széria mind könyvben, mind filmvásznon és persze játékplatformokon is véget ért. Természetesen a legtöbben inkább a filmadaptációra voltak kíváncsiak, hisz el kell ismernünk, hogy sajnos a könyv és film alapján készült virtuális alkotások bizony nem a legjobbak. Elég csak a Halál ereklyéi első részének játékadaptációjára gondolni, ami bőven kimerítette a a pofátlanul gusztustalan rossz kategória minden egyes jellemzőjét. Talán az is kijelenthető, hogy a Potter-játékok egyik legrosszabbikáról beszélhetünk. Ennél fogva természetesen fenntartásokkal fogadtam azt a tényt, hogy a második felvonás is fog kapni egy játékadaptációt. Gondoltam ugyanolyan „minőségben”, mint amilyen az első is volt. Azonban a gameplay videók alapján úgy tűnt a készítők azért leültek egy kicsit átgondolni a dolgokat, hogy azokat a baklövéseket ne kövessék el, mint amelyeket megtettek az első epizód esetében.
Aki az első epizód után ugyanolyan fanyar mosollyal várta a folytatást annak nyugodtan ajánlható a második etap játékadaptációja, hisz amelyek elsősorban bűn rosszá tették az előző epizódot azok ebből a részből hiányoznak. Tehát mindenképp jobban sikerült, mint az elődje.
Sajnos viszont a legelején le kell szögezni, hogy akármennyire is jobb, mint az elődje, sajnos a második rész sem váltotta meg a napvilágot, s aki járatos az előző játékokban mindenképpen tudna legalább két olyan címet előhúzni, ami simán lezúzza az utolsó Potter-játékot minőségileg. Persze ez közvetlenül nem jelenti azt, hogy a játék egy jó nagy rakás illatosan bűzölgő legyekkel körülvett trágyadomb, mert annál egy csipetnyivel még is jobb.
Az alaptörténetet gondolom nem kell bemutatni senkinek. Íme az utolsó etap, melyben ugye szemtanúja lehetünk a végső harcnak, amit már az első epizód óta várunk/vártunk könyv, film illetve játék formájában.
Az első epizód iszonyú baklövéseit a készítők igyekeztek kijavítani. Azt kell mondjam hellyel-közzel, de sikerrel jártak. Nehézség és az ellenfelek szempontjából a játék fejlődött az előző rész óta. A legkönnyebb nehézségi fokozaton is akadnak egy-egy nehéz szakasz, illetve az ellenfelek végre nem csak álldogálnak egymagukban, hanem támadnak is, s előfordul, hogy sikerül is meghalnunk. Míg az első rész alatt folyton az az érzésünk van, hogy folyton ugyanazt hajtjuk végre, s ezáltal egy idő után teljesen monoton játékmenetet kapunk, addig a második rész esetében ez az érzés csak ritkán tör elő. Amikor pedig azt érezzük, hogy kezd unalmassá válni a játék akkor jön egy új dolog, amitől azonnal elmúlik ez az érzés.
A közel és távol harc majdnem ugyanazzal a felépítéssel kaptuk meg, mint az előző részben. Ugyan finomításon átesett, s talán észrevételem szerint még két plusz varázslat is helyett kapott, de valahogy hiányérzetem támadt így is. Ugyan a játék java részét inkább a harcok teszik ki, de még így is úgy érzem, hogy ha több időt szánnak rá a készítők akkor bizony sokkal jobban sikerülhetett volna a záró epizód. Itt leginkább két alapvető probléma került elő: az egyik legdurvább, hogy hiába haladunk előre a játékban, s hiába kapunk újabb és újabb varázslatokat, valahogy egyetlen eggyel simán végigvihető az egész játék. Példának okáért a Stupedy igével szinte minimális megakadással kipörgethető a játék. Emellett a második legdurvább dolog számomra kizárásos alapon, hogy ugyan rengeteg varázslat visszaköszön a filmekből, ami akkor lehetne nevezhető pozitívumnak a játék részéről, ha az valóban olyan megvalósítást kapott volna, mint ahogyan azt láthattuk a mozivásznon. Nekem legtöbbször olyan érzésem volt ezek használata közben, hogy ha az általunk irányított karakter kezében lévő pálcát valamilyen kézi fegyverre cserélnék sokkal hihetőbb lenne. Mert olykor-olykor olyan érzésem volt, mintha pisztollyal lövöldöznék az ellenfelekre.
Feltehetően a negatív kritikákat olvasták a készítők is, így megpróbáltak mindent megtenni azért, hogy a játék kijavíthassa az előző epizód által elrontott dolgokat. Az eléggé látszódott, hogy itt is igyekeztek egy kitaposott sémát követni, ami tökéletes recept a monoton játékmenet előidézéséhez. Ennek kiküszöbölésére az a fajta megoldást választották a készítők, hogy szinte majdnem minden karaktert irányíthatunk, s nem csak a három főszereplőt. Példának okáért irányíthatunk diákokat, tanárokat egyaránt.
Grafikai szempontból mindenképp dicséretes, hogy az előző részhez képest ugyan minimális, de elfogadható változtatásokon esett át a játék. Voltak jó grafikai megoldások, s látványosnak is mondható a záróepizód. Viszont azt el kell ismerni, hogy grafikai szempontból ez megoldható lett volna sokkal jobban. De gyógyír a sebre a változatos helyszínek, amelyek kiválóan alkalmazkodnak végre a harcokhoz. Emellett pedig az irányítható karakterek széles skálája is igencsak előnyére vált a játéknak.
Akinek volt elég és elég erős idegzete átrágnia magát az előző részen annak minden bizonnyal nagy fellélegezés lehet az utolsó epizód. Viszont elmondható, hogy az előző epizód fényében szinte egy kiváló játékot kaptunk az EA Games-től azonban, ha egy pillanatra elfeledkezünk az első epizódról akkor bizony a játék erős jóindulattal nevezhető közepes minőségű alkotásnak.
Ahogyan a filmnél, úgy a játéknál is borzasztó megoldás volt az, hogy tulajdonképpen egy egésznek tekinthető epizódot két részre kellett szeletelni. Míg a filmes megoldásnál azt az eredmény kaptuk, hogy a felvezető epizódnál talán még a hajdani Mónika show is izgalmasabb és nézhetőbbnek bizonyult, addig a játékoknál leginkább a játékidőnél lehetett keserű szájízünk. Abban az esetben, ha számunkra egyetlen egy végigjátszást ér meg, illetve első belekóstolás után is időtöltésnek szánja az ember akkor mindenképp pozitívum lehet a rövid játékidő. Hisz akár egy délután alatt kipörgethető az utolsó két epizód akár együtt, akár külön-külön. Ami viszont eléggé nagy negatívum, ha az adott játékos arra készül, hogy egy huzamosabb ideig, hosszú órákig, napokig kíván a képernyő előtt ülni és játszani. Ebben az esetben viszont azt kell mondanom, hogy a Harry Potter And The Deathly Hallows bizony semmilyen formában nem lehet jó választás. S, ha a minőséget is nézzük akkor egyenesen rossz döntésnek is mondható.
Hiába irányítható karakterek sokasága, ha néha azt éreztem, hogy a készítők engem teljesen hülyének néznek. Az ellenfeleinket szinte mindig ugyanúgy és ugyanazzal a varázslattal kellett legyőznünk, ha sokadszor bukkantak fel. Arról nem is beszélve, hogy talán a teljes Harry Potter sorozatot szemügyre véve nem volt annyi ellenfelünk, mint ebben az egyetlen egy játékban, ami eléggé kiábrándító. És természetesen még nem esett szó a néha igencsak érdekes vagy éppen frusztráló feladatokról, amikor is égnek állt a hajam, vagy történetesen nem tudtam, hogy konkrétan mit is kéne csinálnom. És persze elmaradhatatlan jellemzője egy ilyen típusú játéknak a bugok tömkelege. Mert sajnos azt kell mondanom, hogy a második felvonás is bőven tartalmazott főleg grafikai hibákat az olykor-olykor szembetűnő játékmenetben eszközölt megvalósítás mellett. Sokszor előfordult nálam, hogy a játék az irányításra nem reagált, vagy pedig önálló életre kelt a karakterem. Legbosszantóbb hiba mindenképp az volt, amikor az ellenfél egyszerűen nem akart meghalni akárhogyan is próbálkoztam. Emellett szinte elhanyagolhatónak hat, ha az ember néha átsétál a tárgyakon, vagy a falon…
Összességében egy végigjátszásnak tökéletes volt a második rész játékadaptációja. Hang és zeneileg még rendben volt a játék, de ettől eltekintve azért akadt rengeteg hiba és rendkívül bosszantó hiba. Korábbi játékokkal is játszottam, így számomra hiányoztak a rejtvények. Enélkül pedig jóformán egy varázspálcás akciójátékot kaptunk. Aki viszont mégis a játék végére ér, annak viszont lesz egy meglepetés videó a készítőktől…
Pozitívumok:
> Irányítható karakterek sokasága;
> Hangulatos játékmenet;
> Sokféle varázslat használata.
Negatívumok:
> Bugok tömkelege;
> Rövid játékidő;
> Játékbefejezés.
A bejegyzés a következő oldalakon olvasható még: