Kecskenyál blogja

Platform: PC

1993-ban mutatták be a mozik Steven Spielbeg Michael Chrichton „Őslénypark” című könyve alapján készült Jurassic Park névre hallgató filmjét. Addigi legrealisztikusabb, leglátványosabb, s minden idők egyik legjobb dinoszauruszos filmjét, ami szinte azonnal a klasszikusok közé emelkedett amellett, hogy a beleölt 63 millió dolláros gyártási költségnek több, mint az ötszörösét, azaz 365 millió dollárt termelte vissza a stúdiónak. A legendás első epizódot még két rész követte, ami sajnálatos módon rajongói visszajelzés és bevételek szempontjából sem nőtt fel a klasszikus első epizódhoz.
Természetesen egy ilyen nagy bevételeket produkáló kalandfilmhez illik valamiféle játékadaptációt is szolgálni. Rengeteg játék született. A köztudatban a  Jurassic Park: Trespasser és a Jurassic Park: Operation Genesis maradt meg leginkább, hisz leginkább ezek az alkotások voltak azok, amik valamilyen szinten szórakoztatóak voltak, s kicsit szájat húzva ugyan, de rámondhatjuk, hogy minőségiek is. 2001-ben debütált a mozikban a film harmadik része, ami mind rajongói, mind bevételek szempontjából sajnos igencsak csalódást keltő volt. A harmadik epizódhoz kapcsolódó játékok (többségük játéktermi gépek voltak) pedig kritikán aluliak voltak. Közel kilenc év telt el, amikor is a TellTalle Games játékstúdió bejelentette, hogy egy Jurassic Park játékon dolgozik. Rengeteg, a filmet kedvelő játékosnak megdobbant a szíve, hiszen 2010-2011-ben már igazán minőségi játékokat lehet gyártani mind grafikailag, mind történetileg. S sokakhoz hasonlóan én is felfigyeltem erre, s bizony vártam a megjelenést. Ugyan a kiadott képek, gameplay videók alapján látható volt, hogy grafikai nem lesz eget rengető (egyesek szerint egyenesen pocsék kategóriába tartozik), de mégis elfogadhatónak tűnt részemről.

Az előzetes tervek szerint a játék 2011 áprilisában érkezett volna kizárólag letölthető formában. Négy epizódosra tervezték, s bizonyos időközönként kerültek volna elérhető és letölthető formában. Azonban az áprilisi megjelenés egyéb technikai problémákra, s további fejlesztésekre hivatkozva végül november közepére torlódott. Azonban a játékstúdió kiengesztelte a rajongóit, ugyanis nem csak egy gyűjtői kiadás kaphattak kézhez, hanem az előzetes tervekkel ellentétben a teljes játékot is magukévá tehették.
Aki nem követte figyelemmel a fejlesztők nyilatkozatait, s a fejlesztői videókat az minden bizonnyal keményen pofára esett (vagy fog esni), ugyanis az elvárásokkal ellentétben nem egy FPS-szerű akciójátékot kaptunk, hanem egy úgy nevezett point & click kalandjátékot, melynek története párhuzamosan folyik a filmben megismert cselekményekkel.

Kezdetben egy Nima nevű női karakter sorsát láthatjuk, aki az életéért küzd a rá támadó dinoszauruszokkal szemben. Még a játék elején kiderül, hogy ő az, akihez a filmbeli Dennis Nedry igyekezett, s mivel a férfi élete tragikus véget ért, így a Nima és segítőtársáé a feladat, hogy az embriókat épségben kijuttassák a szigetről. S innen indul a játék története párhuzamosan a filmbeli cselekményszállal, habár egyetlen egy eredeti karakterrel sem találkozunk, de róluk viszont hallani fogunk.
Természetesen emellett még jó pár karaktert „irányíthatunk”. Tekintélyes figyelmet igazából csak az Oscar nevű karakter érdemel, aki a játék alatt bizonyítja, hogy nem szívbajos, s igencsak tökös csávó a javából. A játék az első perctől kezdve egy interaktív mozivá változik, s innentől semmi más dolgunk nem lesz, mint a billentyűzetünkön a megfelelő iránygombokat lenyomni, illetve az egerünket a megfelelő pillanatban használni. Így, akinek ez a fajta játékstílus nem jön be az feltehetően az első öt perc után kukázni fogja az egészet, vagy ezen sorok olvasása közben dönt úgy, hogy inkább ki sem próbálja a játékot. Habár maga a stílus nem jött be maradéktalanul nekem se, de azért egy tisztességes végigjátszást mégis csak megér.

A játékmenet több részre oszthatjuk. Bizonyos történéseknél nyomoznunk kell: nyomokat kell felkutatnunk, sebesült társunknak kell különböző gyógyászati hatással rendelkező növényt kell keresnünk, vagy a bajbajutottak nyomát követni. Azonban akadnak kemény akció részek, amikor billentyűzetünk segítségével a megfelelő időben kell a megfelelő iránygombot lenyomnunk, hogy tovább juthassunk, vagy karaktereinket megmenthessük az őket üldöző húsevők elől. Emellett nagyobb számban logikai feladványok is találhatóak, s ezek egészen a játék végéig kitartanak, de az igazság az, hogy talán csak kettő említhető, ami valójában is nehéz, s bizony meg kell szenvedni, ha a játékos rá akar jönni, hogy hogyan is jusson tovább, vagy hogyan oldja meg a feladatot. Továbbá újabb információkat tudhatunk meg a szigetről, s a karakterekről, így gyakran hosszú percek telnek el azzal, hogy a megfelelő mondatok kiválasztásával beszélgetünk épp aktuális beszélgetőpartnerünkkel. De szerencsére esetek túlnyomó többségében ezek hozzájuttatnak minket a továbbjutáshoz is.

Az irányítás elég korlátozott számunkra. A karaktereket nem irányíthatjuk. Amiket tudunk tenni, hogy a kamerát mozgatjuk, így egy szűk körben fel tudjuk mérni a közelünkben lévő tárgyakat. Amik vizsgálatot igényelnek, azoknál egy nagyító jelenik meg, míg azok a tárgyak, amelyeket valójában fel is vehetünk, vagy használhatunk azoknál egy érdekesen kialakított kör alakú jel jelenik meg. Így szinte az első húsz perc után tudjuk, hogy bizonyos tárgyaknál leginkább mi fog történni, vagy inkább mire számíthatunk.
Maga a megvalósítás nem lenne rossz, azonban azt kell mondani, hogy hosszabb időtöltés után sajnos kitűnik, hogy nem a játéknak sajnos kevés pozitívuma akad. Rengeteg párbeszéddel találkozunk, s sokaknál nem mindegy, hogy milyen mondatot választunk a továbbjutás érdekében. Sajnos bő két óra játék után kitapasztalható, hogy a mondandónk kiválasztásánál igazából szinte majdnem lényegtelen mit választunk, hisz egy rosszul választott mondat után maximum kapunk némi morcos, vagy jelentéktelen visszajelzést, s esetleg két perccel később jutunk tovább. Így a rosszul megválasztott mondatok igazából csak hosszabbítják a játékmenetet. Így például nem történhet olyan, hogy másfajta befejezést kapunk, vagy másképp jutunk tovább.

Extra tartalmak minimálisak. Különböző leírásokat oldhatunk fel, ha jól teljesítünk. Minden egyes szakaszt értékel a játék. Ha sokat hibázunk akkor értékelésünk rosszabbodik, ellenben sorozatos elhalálozás után a játék megkönnyíti a továbbjutást. Amit egyébként lehetne negatívként is kezelni, hisz csökkenti a játékban fellelhető kihívásokat. Azonban sajnálatos módon a point & click rendszer sajnos eléggé rosszul sikerült megvalósítani, ugyanis sokszor azt vesszük észre, hogy hiába vagyunk éberek sajnálatos módon bizonyos időn belül nem sikerül lenyomni a képernyőn felvillanó billentyűket. Így sokadik elhalálozás után bizony nagyszerű dolog, hogy a játék könnyíti a továbbjutást.