…és véget ért a második évad. Nézettségi adatokat tekintve iszonyú erős a The Walking Dead, melynek második évada épp a napokban ért véget. És valahogy azt kell mondanom, hogy hasonló érzések kavarognak bennem, mint egy évvel ezelőtt az első évad végénél.
Természetesen a nézettségi adatokat tekintve nem véletlen, hogy az anyacsatorna már régen berendelte a harmadik évadot. Míg az első évad hat, addig a második tizenhárom a következő évad pedig tizenhat epizódból fog állni. A kérdés persze az, hogy vajon olyan minőségi hullámvasút fogja jellemezni a következő évadot is, mint az épp aktuális évadot is?
Bevallom őszintén a második évadot nem követtem hétről hétre, s talán három részletben gyűrtem le az épp aktuális epizódokat. Valamilyen szinten, így élvezhető volt ugyan a sorozat második évada, de még így is éreztem azt, hogy valahogy az első évad sokkal jobban sikerült.
Ugyan az évad ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, de valahogy minimális várakozással ültem le a folytatás elé, lévén az első évad zárása nem hagyott bennem akkora nyomot, hogy falat kaparjam a következő szezonig. És sajnos azt kell mondanom, hogy a második évad sem hagyott bennem nyomot. Sőt azt kell mondanom hiába friss az élmény még így sem emlékszem sok mindenre.
A második évaddal a legnagyobb problémám leginkább az volt, hogy lassan folytak az események, ezáltal az az érzete támadt az embernek, hogy talán kevesebb epizóddal jobban jártak volna a készítők, s pörgősebb is lehetett volna a sorozat. És valójában előfordult az, hogy egy aktuális epizód alatt örülhettünk, ha két zombival összefutottunk. Talán számomra a legdühítőbb az egészben az, hogy amikor már úgy voltam vele, hogy az aktuális epizódot kikapcsolom és/vagy utána a sorozatot teljes mértékben elfelejtem mindig jött valami fordulat, ami arra késztetett, hogy továbbra is nézős maradjon a sorozat számomra.
Hiába vannak minőségi megnyilvánulások a sorozatban egyszerűen úgy érzem valahogy a kevesebb több lenne. S bevallom őszintén a következő évad epizódszámát nézve tartok tőle, hogy hasonló szituáció lesz, mint az épp aktuális évaddal is történt.
A legnagyobb negatívum számomra leginkább az volt, hogy rengeteg idő ment el azzal, hogy a történet, karakterek egy helyben topogtak. Amibe bevallom én belefáradtam, s így az évad elejére nem is emlékszem pontosan. Viszont a téli minifinálé rendkívül jó volt egészen annyira, hogy epekedve vártam a folytatást. Az évad első fele számomra teljesen homályba vész, hisz utána legalább három epizód ment el arra, hogy az egyik főszereplő leányát, Sophia eltűnését próbálták megoldani. Bevallom istenesen volt pár epizód, amit annyira untam, hogy inkább bele-bele nézegettem, majd pedig mentem tovább a dolgomra. Igazából elég súlytalannak éreztem a karaktereket, valahogy az az érzetem támadt, hogy mindent megúsznak. És akkor jött a hetedik epizód, melynek utolsó másodperceiben a pajtából előbotorkál az azóta már Zombistátuszban lévő Sophia. Monumentális jelenet volt az biztos, s ütött is rendesen.
Ezt a drámai fordulat tetszett leginkább, hisz rendkívül jól bizonyította, hogy egyik szereplő sincs biztonságban, még a legkisebb mértékig sem. Ebből adódóan pedig innentől kezdve lehetett találgatni, hogy vajon ki lesz az, aki majd fűbe harap. Jó magam nem követem nyomon a képregényeket, ami alapjául szolgált a sorozatnak, de sajnos így is akadt olyan dolog, hogy szépen belefutottam egy spoilerbe, bár ettől függetlenül sikerült valamennyire még fent tartani az érdeklődésemet a sorozat irányába.
A minifinálé után rendkívül vártam az új epizódot, de sajnos csalódnom kellett. Hasonlóan az évad elejéhez mérten itt is rendkívül lassan folytak az események, s bevallom istenesen már-már azon gondolkoztam, hogy ideje lenne véget vetni a sorozat nézésének. Ámbár kevés epizód volt hátra, így megkegyelmeztem neki. Bár igazából jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy vajon megérte-e.
Az évad utolsó két epizódja valamivel pörgősebb volt, mint az évadkezdés, s két epizódot végig is tudtam nézni anélkül, hogy akár egy percet is áttekertem volna belőle. Pozitívumnak éltem meg azt leginkább, hogy mertek főbb karakterekhez nyúlni, s őket szépen a Zombik martalékává tenni ezzel is jelezve, hogy bizony nem könnyű fennmaradni ilyen apokaliptikus környezetben, ahol szinte mindenki arra vár, hogy haraphasson belőlünk egy darabot. Maga a finálé igazán pörgősre sikerült, habár akadtak olyan mozzanatok, ami eléggé logikátlan lépésre vall. Az évad többsége eléggé unalmasnak hatott számomra, így a második évadban bekapcsolódott új karakterek közül igazából csak kettőt tudtam megjegyezni, így amikor a zombi horda jó pár mellékkaraktert elkapott, bevallom némelyikről azt sem tudtam, hogy kicsoda.
Természetesen az évad végén is vesztettünk el két főbb karaktert is, habár az egyik halálát már előre beharangozták, így sajnos az nem ért meglepetésként. Az utolsó két epizód alatt rendkívül kattogott az agyam, s viszont voltak érdekes meglepetések is, melyek arra sarkalnak, hogy a következő szezonba is belekezdjek.
A képregényrajongóknak köszönhetően sajnálatos módon jó pár függőben hagyott szálat, s rejtélyt sikerült előre lelőniük, így a harmadik évaddal kapcsolatban kevés olyan dolog lesz, ami engem meglepetésnek érhet. Mindenesetre a második évad vége valamilyen szinten jobb volt, mint az első, s talán csak egyetlen egy megdöbbentő momentuma volt, amire nem számítottam: méghozzá az, hogy tulajdonképpen mindenki fertőzött, s lényegtelen, hogy végül hogyan hal legyen az vég elgyengülés, vagy halálos kimenetelű baleset, de így vagy úgy mindenki élő holtként tér majd vissza.
Az évad felemásra sikerült, s bevallom rengeteg dologra nem is emlékszem. Bízom abban, hogy a harmadik évad valamilyen szinten orvosolja majd ezeket a problémákat, s további meglepetésekkel fog szolgálni kivéve, ha a képregényrajongó társadalom nem lövi le előre a meglepő fordulatokkal.