Nagy az Isten állatkertje, aminek a kerítését már rég lebontották az állatok…
Múlt héthez képest elég jól vagyok, szinte vissza rázódtam a suliba. A nyár pedig olyan, mint ha egy hosszú hétvége lett volna, sajnálom, hogy a pihenésre szánt – s nem utolsó sorban utolsó – nyári szünet nem úgy telt el, ahogy terveztem, nem tudtam kiélvezni minden pillanatát.
Maga az órarend is tűrhető, már-már meglepő módon elfogadható, bár ezen szerintem még változtathatnak. A nagyobb negatívum megint csak a testnevelést érinti, amit személy szerint nagyon utálok. Nem a mozgást, hanem magát a tantárgyat kívánom a fenébe. Most pedig olyan jól megcsinálták az órarend beosztást, hogy két öltöző sem elég, ráadásul nem pont a jól nevelt osztály „férfi” tagjaival kell közösködni. Gondolom élmény lesz heti egyszer végig hallgatni, ahogy böfögve, szellentve csúsznak befelé az öltözőbe, miközben úgy ordibálnak, mint ha épp análisan erőszakolnák őket (és ebben az a vicc, hogy ez nem vicc!)
Én elhiszem, hogy az osztály létszáma nem épp a legnagyobb, de a „vérfrissítés” nem volt pozitív hatása az osztály közösségre nézve. Tavaly is megvolt már a két hisztérika, most kaptunk két újabbat, közülük az egyik teljesen elviselhetetlen. Buta, mint a föld, semmit nem tud, ráadásul ezt még méltósággal sem tudja viselni.
Én magasról teszek rá, hogy kinek milyen a kedve, mi áll a háttérben, ha ilyen módon nyilvánul meg. Tanulja meg elviselni, hogy ő sem tökéletes, és nem abban keresni a hibát, aki rá lát a dolgok mikéntjére. És legalább tanuljon meg alkalmazkodni, mert felőlem akár idegösszeroppanást is kaphat, de azért az mégis csak pofátlanság, hogy ezzel a hisztijével elrontja más napját is.
Az már csak hab a tortán, hogy az osztálykirándulás pont a hisztis p*csák miatt hiúsult meg, mert ugye győzőtt a lustaság meg a lógási kényszer. Ahhoz pedig csak gratulálni tudok, hogy az is baj, hogy nem megyünk sehová. Itt az alkalom, miért nem éltek vele?
Költői kérdés, persze. Ha nem olyan programról van szó, aminek keretein belül be lehet rúgni, akkor az már sz@rt se ér. Szomorú. De még az se mondható, hogy anyagilag megterhelő lett volna, hisz tanulmányi kirándulásként egy vasat se kellett volna befizetni.
Tegnap megint megtapasztaltam a tömegközlekedés „gyönyörűségeit”. Szóval ma fogtam magam, és szépen egy megállóval előbb szálltam fel. Igaz, ez nekem +15 perces utat jelentett, hazafelé pedig igencsak kellett koncentrálnom, hogy ösztönösen ne előbb szálljak le. Ráadásul reggel egy nő nagyon kereste a biciglijét, majd közölte velem, mint panaszt, hogy bizony ellopták. Mondom oké, és akkor nyugodt szívvel zárjam le az enyémet.
De a reggelem sem indult valami fényesen. Ugyanis a kutyák gondoskodtak róla, hogy egy órával a tervezettnél előbb felébredjek. Mondom, hurrá! Ráadásul arra az utolsó húsz percre bátorkodtam vissza aludni, hadd ne mondjam, hogy eme rövid idő alatt olyanokat álmodtam, s olyan töménytelen mennyiségben, hogy egy éjszakára is sok lett volna.
Egyelőre ennyi, remélem a jövő hetem is normálisan fog telni.