Őszinte leszek. Annak ellenére, hogy nagy filmrajongó vagyok az utóbbi évek mozis felhozatalát nem igazán követtem nyomon, s nem is nagyon vártam egyetlen egy alkotást sem. Tény, hogy idén háromszor is sikerült eljutnom, s ebből szerencsére csak eggyel kapcsolatban ért csalódás. Az év legjobban várt filmje az új Batman trilógia, a The Dark Knight Rises volt sokak által. Az eddig elkészült összes filmet láttam a témában, de igazából egyik sem kápráztatott el. Így a várakozásom gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Hamarosan megjelenik digitális adathordozón is a film, így nem volt kétség, hogy közvetlenül a megjelenés előtt kikerülnek majd a nézhető kópiák, melyet a gyakorlott internetező sávszélességétől függően könnyen megszerezhet. Így tettem én is. A megtekintés után pedig kijelentem, hogy nálam az „év filmje” díjra továbbra is a The Amazing Spider-man és a Silent Hill: Revelation illeti.
Az új filmmel nekem legalábbis az volt a legnagyobb problémám, hogy túlságosan hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak olyan részek, amelyeknél azt vártam mikor lesz vége, de voltak olyanok, amikor úgy éreztem felpörög az egész, s utána elégedetten kelhetek fel az ágyamból azzal, hogy ez jó volt. Sajnos az összképem leginkább a semleges szintjén mozog, aminek örülök, mert eléggé mérges lettem volna, ha majdnem három óra után csalódottság lesz rajtam úrrá. Bár, ha az előző részek nagy hatást gyakoroltak volna rám, akkor lehet sokkal negatívabb lenne a véleményem.
Lehet jobban jártam volna, ha megnézem az előző részeket, mert nagyon sok mindennel kapcsolatban nem emlékeztem az előzményeket illetően. Ebből fakadóan pedig kicsit zavaros volt a kezdés számomra. Történet szempontjából nagyon jó alapkoncepciót vázoltak fel, miszerint a The Dark Knight történései miatt Bruce Wayne szögre akasztotta Batman jelmezét, s fél rokkantan, elszigetelve már-már remeteként él saját luxusvillájában. Méghozzá úgy, hogy alteregójáról mindenki azt hiszi, hogy kegyetlen gyilkos. A film lényegi részét leginkább az adja, de valahol úgy éreztem a szufla elfogyott a film felénél. Vártam volna némi epikus csatákat, látványos jeleneteket, melyben Batman tisztára mossa a nevét, de sajnos ez elmaradt. Talán a legnagyobb csalódás a filmmel kapcsolatban, hogy Wayne jó, ha húsz percben magára ölti fekete jelmezét.
A szereplőgárdával különösebb gondom nem volt. Nem akadt olyan, aki ne tudta volna hitelesen életre kelteni saját karakterét. Anne Hathaway viszont kellemes meglepetés volt. Mint ahogyan fentebb említettem nem igazán vártam a filmet, s így nem is voltam naprakész az épp friss hírekkel, így teljesen meglepett, amikor megláttam a képernyőn. Modern macskanőként fantasztikusat alakított, s bevallom tökéletesnek tartottam a színre lépését, s az ő hátterét. Azt hiszem negatívumként értékeltem volna, ha karakterét képregénystílusban hozták volna be, azaz halála után mágia segítségével új személyiséggel jelenik meg. Ebből a szempontból viszont nem csak a The Dark Knight Rises, hanem az előző két epizód is zseniális, ugyanis a karakterek nem rendelkeznek semmilyen emberfeletti tulajdonsággal. Viszont Bane karakterénél magasra tették a lécet, s emiatt egysíkúságot éreztem nála, s nem gondoltam azt, hogy igazi ellenfele lehetne bárkinek is. Testi erejét pedig elnagyoltnak, s feleslegesnek éreztem végig a film alatt.
Mindenképp piros pont jár a készítőknek Gotham város lerombolásáért, mert az valami eszméletlen jó lett. Addig a jelenetig kicsit untam az egészet, de innentől kezdett igazán érdekelni a dolog. Az alaphelyzetet ezzel sikerült is remekül megteremteni, s itt kezdett el igazán szórakoztatni a film. Jó pár jelenet után pedig egyre inkább rájöttem arra, hogy a figyelemfelkeltés felém úgy működik, mint egy idősödő nőnél a hőhullám. Valami érdekes történéssel felkeltik az érdeklődésem, majd pedig jön egy vágás, s kapok egy olyan jelenetsort, mely halálra untat. Személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy a filmnek túlságosan rosszat tett, hogy átlagtól eltérően bő 164 percen át akart szórakoztatni minket melyből állítom majdnem 45 perc felesleges töltelékjelenetek tömkelege. Megtekintés után is leginkább ez maradt bennem, hogy ha kicsit megvágták volna a filmet sokkal tömörebbre sikerült volna, s ezáltal pörgősebb, élvezhetőbb alkotást sikerült volna bemutatni.
Ilyen húzócímtől látványosabb megoldásokat vártam volna. A látványos jelzőt pedig inkább harcjeleneteknél láttam volna szívesen, melyből egyébként roppant kevés van a filmben. Nekem leginkább az az érzésem támadt, hogy ez Bruce Wayne sajátos drámáját kell néznem, nem pedig egy Batman filmet. Nem várható el, hogy minden percben robbantgassanak, vagy épp valami jó kis akciójelenettel keltse fel a néző figyelmét, de a felesleges szenvedésektől, különböző mélynek szánt mondandókkal, lelki problémákkal nem sokra mentek nálam. Ugyan akadtak olyan dolgok, amik kiszámíthatóak voltak, de ennek ellenére szerencsére tudtak meglepetést hozni a készítők, s ebből a szempontból jó pár csorbát sikerült kiküszöbölniük nálam.
Mire ismét elkezdtem volna élvezni a filmet már azon kaptam, hogy vége is lett. Valahol a második óra környékén azért már megmozdult bennem, hogy jó lenne, ha vége lenne már, mert ez így sok. Akadtak olyan dolgok azonban, ami mellett nem tudtam elmenni, s húztam kicsit a szám rajta. Fentebb már említettem, hogy az új trilógia azért volt szimpatikus, mert a karakterek emberiek, s nem rendelkeznek semmiféle különleges képességgel. Ennek ellenére főhősünk az elején még bicegős, mankós karakter, aki rövid időn belül felépül annak ellenére, hogy rengeteg sérülése van. A film közepénél szó szerint fizikailag elintézik, de ő rövid időn belül ebből is maradéktalanul, mindenféle szövődmény nélkül túlél. És, ami ezzel kapcsolatban még leginkább irritáló volt számomra az a megvalósítás, aminél úgy éreztem, mintha engem hülyének akarnának nézni a készítők. Elsősorban, ha emlékeim nem csalnak hősünkön egy páncél van, amit egyébként lazán átszúrnak egy késsel. Remek. Ennél a jelenetnél éreztem azt, hogy talán kár volt az eddigi megtekintett idő, amit a filmre szántam.
Ezek leginkább vizuális és realitással kapcsolatos dolgok voltak, de amik legjobban zavartak azok a logikai bukfencek voltak, amik egy ilyen nagy költségvetésű filmnél személy szerint én gáznak éreztem. Leginkább az zavart, hogy itt van hősünk Wayne, aki majdnem nyolc évig remeteként él úgy, hogy közben alteregója is eltűnt a városból. Majd egyszer csak partikra jár, megjelenik saját cégénél, majd pedig ezzel egy időben feltűnik Batman. És senkinek nem lett gyanús, hogy a két férfi gyakorlatilag egy és ugyanaz a személy?
Amire viszont nem lehet panasz, az a vizuális megjelenés. A film ebből a szempontból toppon van, tényleg odafigyeltek rendesen. HD minőségben valami borzasztóan szép a film. Azt is kijelenthetem, hogy referencia minőségű, s aki új tévét vesz, annak érdemes ezzel az alkotással tesztelnie, hogy mit is tud a készüléke. Nálam egy bizonyos idő után viszont ezt elkezdett zavarni, ugyanis a Blu-ray lemezek két felbontással jelennek meg. A film alapjáraton szélesvásznú, de vannak benne IMAX jelenetek. Ami alatt azt kell érteni leginkább, hogy legalább 40 percnyi olyan jelenet van össze-vissza pár perc erejéig, amikor a szélesvásznú filmből teljes képernyős lesz. Az előző résznél annyira nem zavart, mint itt. Komolyabban nem vettem szívemre, hisz mint ahogyan az előző részeket ezt is egyszer tekintettem meg. Egyszeri megtekintésre pedig jó volt.