Platform: PC
Tíz évvel ezelőtt estem szerelembe, s a hölgy a Lara Croft nevet viseli. Sokaknak belopta a szívébe magát, s az eltelt tizenhét év alatt nagyon sok változáson ment át a sorozat, s maga a karakter egyaránt. Ugyan még az eladások elég stabilak ahhoz, hogy újabb epizódok jelenjenek meg, de már nagyon sokan hátat fordítottak a sorozatnak leginkább a fejlesztőcsapat váltás miatt. Egyetértve rengeteg rajongóval amikor ez megtörtént valóban lezárult az eredeti Tomb Raider – korszak. Szerencsére én azok közé tartozom, akikben bejött az irányváltás, s a teljes újraindítás a sorozatban, bár tény, hogy ami megvan az új epizódokban az hiányzik a régiekből, s ami megvolt a korábbi részekből az pedig hiányzik az újakból.
Az új epizód elnyerte tetszésemet, s maradéktalanul szívembe lopta magát, s valóban egy jól sikerült alkotásnak tartom, s ennek kapcsán ismét elkezdtem komolyabban foglalkozni a sorozattal olyannyira, hogy már azon kaptam, hogy régi cikkeket, leírásokat olvastam, s közkedvelt videómegosztó portálokon nézegettem videókat szinte minden epizódról. Ezek kapcsán lett egy elég merész elképzelésem, miszerint újra nekiülök a játékoknak, s a legelejétől újra végigjátszom az összes megjelent részt, ha már lehetőségem van mindegyiknek a futtatására a jelenlegi operációs rendszeremen. Sokáig kacérkodtam az ötlettel, de mivel a régi részek tele voltak rejtvényekkel, s fejtörőkkel, így sokáig húztam a dolgot egészen addig, míg el nem indítottam az első epizódot, amely olyannyira magával ragadott, hogy három nap alatt végére értem.
A régi epizódokhoz kapcsoló kiegészítő részek, pályákról elég későn szereztem tudomást, s azon kívül, hogy elkezdtem velük játszani igazából soha nem sikerült teljesíteni egyiket se. Ennek oka leginkább az időhiány volt mindazok mellett, hogy ekkor már sokkal inkább a magánélet, s a nagybetűs életbe való kilépés volt a legfontosabb dolog. Az első epizód kipörgetése után viszont úgy döntöttem, hogy a bónusz tartalmakat is górcső alá veszem. Az első az Unfinished Business, az első epizód kiegészítő volt.
A kiegészítő epizód összesen két helyszínt tartalmaz, s ehhez négy hatalmas pálya társul tele rejtvénnyel, s kihívással. Az én oldalamról az Unfinished Business nem más, mint kivágott pályák, amelyek elérhetővé váltak. Ugyanis tökéletesen beleillenek az alapjáték területei közé. Bár tény, hogy ha helyett kaptak volna az eredeti kópiában akkor felborult volna a helyszínek közötti egyensúly, már ami a türeletekhez köthető pályaszámot illeti.
Ugyan különösebb ok nincs rá, de valahogy engem nem tudott elvarázsolni az egyiptomi kultúra, s annak helyszíne. Sőt! Inkább irritál, s idegesít, s épp ezért halogattam sokáig az első rész újbóli végigjátszását tudván, hogy jó pár egyiptomi rész várna rám. Vívódásom végül egy újabb végigjátszásban manifesztálódott, mely után nem volt kérdés, hogy az egyiptomi helyszínnel nyitó Unfinished Business lesz a következő „célpont”. Szerencsére sikerült indításra bírni, bár volt némi alap félelmem, hogy vajon mennyire is lesz számomra nehéz, hisz míg az elődjénél játék közben folyamatosan ugrottak be az első végigjátszáskor megoldott továbbjutási problémák, addig a kiegészítő számomra teljesen egy szűz terület volt. Egyetlen egy dologgal kapcsolatban volt hiányérzetem, az pedig az átvezető animációk.
Elég rég volt már, amikor valamelyik régebbi epizóddal játszottam, s így a nehézkes továbbjutásról maradtak meg maradandóbb emlékeim. Így félve vetettem bele a számomra ismeretlen kalandba, s tartottam tőle, hogy akár hetekig el fogok tökölni. Végül a hetekig való tökölés tartott fél napig. Megvoltak a gondolkodtató pillanatok, fejtörők illetve azok a momentumok, amikor az általam irányított kalandornőm halálát lelte, s a képernyőn a választható mentéseim bukkantak fel.
A játékmenet teljes egészében ugyanaz, mint az alap epizód esetében. Oda kell figyelnünk mindenre, ugyanis elmehetünk a továbbjutáshoz szükséges megoldás előtt akár többször is. Az ugrásoknál is precíznek kell lenni, ugyanis hamar a mélyben köthetünk ki, mely drasztikus halált jelent számunkra, s elég nagy kockázatot az idegrendszerünkre, ha olyannyira belemerültünk a játékba, hogy elfelejtettünk menteni. A régi részekhez megszokottan nincs checkpoint alapú mentés, melyet a főmenüből, illetve az F5 megnyomásával érhetünk el. Persze óvatosan kell bánni ezzel is, nehogy rosszkor mentsük, mert utána bizony megeshet, hogy akár az addig elért teljesítmény bizony kárba vész.
Évekkel ezelőtt játszottam utoljára az első résszel, s a tizedik évfordulóra szánt felújított változat a 2006-ban megjelent Anniversary iszonyatosan nehéz, szívatós, s sokszor idegrohamot idéző egyiptomi pályáinak (is) köszönhetően halogattam a legendás első epizód újbóli végigjátszását, s ezek tartottak távol a kiegészítő résztől is. Azonban az első rész kijátszása után rájöttem, hogy az évfordulós kiadás sokkal nehezebbre készült, mint az eredeti epizód, s a kiegészítő rész sem egy nehéz falat. Az egyiptomi helyszín nehézségi szempontból elég könnyű volt számomra, s én is meglepődtem, hogy mennyire hamar végére is értem annak ellenére, hogy valóban komplexnek mondhatóak, s elég hosszú is ebből fakadóan. Az atlantiszi pályákról viszont ez nem mondható el, s az alapjátékban is itt szenvedtem a legtöbbet, s az Unfinished Business is itt volt a legszívatósabb. Sokszor akadtak olyan továbbjutások, amelyeket egyszerűen nem láttam előre, mert nem tudtam merre kell menni, mert egyszerűen nem láttam elérhető peremet, de közben elég jól megközelíthetőek voltak. Mindezek mellett pedig akadt jó pár nyakatekert ugrásom is, s csak lestem, hogy akkor ezt hogyan is sikerült kiviteleznem.
A legendás első rész esetében azért némileg érezhető volt, hogy nem tudták behatárolni a készítők mit is várnak a rajongók, így leginkább a játék második fele lett nehezebb. A kiegészítő rész viszont sokkal jobban lett komponálva, s a pályák is remekül lettek megalkotva. Itt azért már látszódott, hogy az alkotók tudják mi kell a rajongóknak, s mit is akarnak azok viszontlátni a képernyőn. Grafikai megoldások is remekül sikerültek. Tény, hogy szigorúan a megjelenéshez kell viszonyítani, s nem pedig a mai elvárásokhoz. Ennek ellenére is tetszett, s mindezt úgy mondom, hogy PC-n játszottam végig, mely rá volt kötve a jelenlegi tévére. Ugyan nagy felbontású textúrák nem voltak, de még így sem hagyott keserű szájízt full HD felbontáson a játék.
Kiegészítő mivoltából rövid, de szórakoztató epizóddal volt dolgom. Utólag sajnálom, hogy kimaradt az életemből, s örülök, hogy ezt a hiányosságomat pótoltam. Meglepő módon remekül tudtam előrejutni, s csak minimális volt a megakadás egyes pályákon. Összességében pozitív csalódás volt.