Nem tudom pontosan mi is van velem. Vagy meguntam a sorozatokat, vagy csak egyszerűen nem készülnek az ízlésemnek megfelelő címek. Vagy esetleg mindkettő egyszerre. A nyaramat annyira nem is akartam betáblázni ebből a szempontból, mondjuk tény, hogy nem is nagyon lett volna mivel. Hisz nagyjából minden néznivalóm elfogyott még májusban, azóta pedig a nagyon régóta hanyagolt szériák vannak toppon, vagy pedig nosztalgiázok. De már oda jutottam, hogy az általam elkaszált Falling Skies-t is gyorsan lementettem az aktuális évadig, mert már annyira nincs mit néznem, hogy már fáj. S amikor már a szabadidőm java része unatkozással telik, akkor viszont kell valamit tennem. Mese nincs.
Valahol pont ezért is örültem, hogy nyáron sem áll le a sorozatgyártás, s mivel egyébként is nagyon sok pozitív vélemény volt az Extant-ról nem volt kérdés, hogy nekem is be kell próbálnom. Nem mondom azt, hogy életem legrosszabb bevezető epizódját láttam, de hogy csalódás ért, s nem is kicsit, az biztos.
Mielőtt még nekiültem volna a bevezető epizódnak szétnéztem a virtuális világban, hogy vajon milyenek is a vélemények erről a sorozatról. Az csak egy dolog, ha adva van egy kerettörténet, mely nem emelkedik ki a többség közül, de a megvalósítás is fontos szempont, hisz már láttunk példát arra, hogy egy egyszerű sorozat miként is tudott felül emelkedni saját magán. Pont ezért is voltam kíváncsi a többség véleményére, melynél többség egyöntetűen hangoztatta, hogy a nyár egyik legjobb bevezető epizódját látta sorozat szempontjából. Véleményem szerint pedig nem. Egyszerűen egy közepest épp hogy elérő sorozat indítást láthattunk. Egyik szívfájdalmam ebből fakadóan leginkább az, hogy eme alkotáshoz nagyon is sok köze van Steven Spielberg-nek.
A sci-fi-be öltött nyomozgatós szálhoz úgy gondolták a készítők, hogy elég egy jól ismert nevet, azaz Halle Berry-t betenni, az minden bizonnyal elég lesz. Az egyik szempont, ami miatt leültem a sorozat elé pont ez volt, mert kíváncsi voltam, hogy a mozis korszakát lezáró színésznő vajon hogyan is fog majd domborítani a televízió képernyőjén. Annak ellenére, hogy ezzel a megoldással semmi probléma nem volt, de ahogyan telt a játékidő nekem egyre inkább kínosabb lett az egész. Egyszerűen annyira üres, s steril volt az alaptörténet, hogy arra szavak nincsenek. S legyünk őszinték rengeteg olyan film, sorozat van, mely elsősorban arról szól többek között, hogy a nem túl távoli jövőben járunk, ahol mindenféle speciális eszközök vannak, melyek hol megkönnyítik, hol pedig megnehezítik az életünket. Ugyan itt nem árulják el, hogy pontosan melyik évben járunk, de a látvány miatt bedobtak pár – véleményem szerint – elég olcsó grafikai megoldást, hogy aki egyébként is rá van állva erre a dologra tudjon alulról csorogni. Nálam ez nem jött be.
Nem kicsit untam az egészet, s egyre inkább az ugrott be a látottak alapján, hogy a történet nem túl acélos, épp hogy eléri a közepes szintet. Bevallom az elmúlt időszakban nem egy olyan sorozat volt, mely leginkább arra alapozott, hogy az első részben elindít valamilyen rejtélyt, s ahogyan halad előre a történet majd úgy oldja fel azokat. Megértem, hogy esetleg igény van erre, de a sokadik ilyennél már őszintén szólva kicsit lóg a belem, hogy nekiüljek-e egyáltalán. Talán itt is pont az volt a probléma, hogy ezt az oldalt nem nagyon tudtam, s akartam feldolgozni. Számoltam majd arra, hogy majd lesz valami csattanó, vagy olyan fordulat, melytől majd falnak megyek, de sajnos ez is elmaradt. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem innen, onnan „kölcsön vett” ötletektől ez nem lett jó. Sőt. Példának okáért nekem az A.I. – Mesterséges értelem-ből vett robot kisfiús szál ki is verte a biztosítékot.
Ami tudta volna vinni a hátán leginkább az volt, hogy majd hogyan fog főszereplőnk arra a tényre reagálni, mely szerint meddő, s tizenhárom hónapnyi űrséta után terhesen tér haza. Igazából az alapsztoriból ennyi maradt meg bennem, s pont emiatt is ültem le megint neki, hogy hátha tudnak majd kezdeni ezzel a készítők valamit. Sajnos azt kell mondanom,hogy egyáltalán nem tudtak mit csinálni ezzel a szállal. Ugyan rengeteg dolgot elindítottak ezzel kapcsolatban, melyre simán rá lehetne aggatni, hogy ez egy rejtély, de a megvalósítás jóformán olyan szörnyűre sikeredett, hogy sajnálatos módon úgy éreztem magam, mint aki egy általános nyomozós sorozatot néz, melyet elsősorban a nyugdíjasok a nézőköre.
Annak egyébiránt roppant mód örülök, hogy sokáig húztam a megtekintését, annak pedig végképp, hogy ez egy olyan szabadnapomon volt, amikor nem az suhant át az agyamon, hogy másnap dolgozni kellene mennem, s erre áldoztam az időmet. Mondjuk tény, hogy olyannyira lekötött, hogy közben vasaltam is már, s azt hiszem ezzel kapcsolatban elmondtam mindent. Nem mondom, hogy bűn rossz, de nálam sajnos felejtős.