…és akkor megérkezett a nyár egyetlen legjobban várt sorozata, a The Strain. Olyannyira nem voltam képben a sorozatokkal kapcsolatban, hogy nem is tudtam, hogy eme széria épp érkezni fog. Egy nap azonban belebotlottam egy plakátba, mely elég érdekesre sikerült, ahogyan egy női szemből lóg ki egy kukacféreg. Ebből fakadóan pedig úgy gondoltam, hogy ez mindenképp nekem való, s legalább az első részt be kell próbálnom, mert lehet, hogy pont ez az a sorozat, amire nekem most jelen pillanatban szükségem van.
Az igazság az, hogy lényegében minden egyes alkotásnál három tényező az, ami számomra eldönti, hogy meg akarom-e nézni. Az egyik a szereplők, a másik az alaptörténet. Ami viszont tényleg eldönti az viszont többségében az előzetes. Igazából itt semmi ilyen nem volt, s csupán egyetlen egy plakát elég volt arra, hogy erre én is benevezzek. Guillermo del Toro neve kapcsán igazából egyetlen egy alkotás ugrott be elsőre, az pedig a Penge II volt, ami nem fogott meg, de ellenben iszonyatosan gusztustalanul volt megalkotva, már ami a képi világot illeti. Így valahol fel is voltam készülve arra, hogy majd itt mi is fog majd rám várni.
Szinte rögtön a közepébe csapunk, ugyanis megérkezik egy repülőgép, mellyel semmiféle kapcsolat nincs. Mindenki kimegy, majd az épp aktuális emberek bemerészkednek, s egy csomó halott embert találnak. Innen indul a dolog, ugyanis itt is szemlélve van egy rejtély, melynek megoldására különböző emberek érkeznek. Persze kliséktől nem volt mentes a sorozat, így nem is lepődtem meg, amikor egy-két „muszáj” karakter nem tűnt fel időközben. Ilyen volt például a „mindent tudok” karakter, aki most egy öreg régiségkereskedő bőrébe bújt. Kicsit azért zavart, mert nem fogott meg így elsőre, illetve pár horror klisét még az ember lenyel ugyan, de valahogy itt úgy éreztem, hogy semmi egyediség nincs benne, továbbá pedig próbálnak a készítők arra menni, hogy minél gusztustalanabb jeleneteket hozzanak össze. Bevallom, sikerült nekik. Csak ugyebár a látvány csak az egyik dolog, ha mögötte nincs elég minőségi tartalom akkor engem nem nagyon tudnak ilyesmivel megfogni.
Hozzáteszem abszolút semmit nem láttam, olvastam a szériával kapcsolatban, így szinte minden új volt nekem. Persze igyekeztem kikerülni minden olyan hozzászólást, mely ezzel kapcsolatban van, hogy a legkisebb problémát is elkerüljem annak érdekében, hogy ne romoljon a befogadó képességem bármely spoiler kapcsán. A problémám itt leginkább megint csak az volt, hogy volt ugyan egy jól összerakott bevezető epizód, de csak ennyi. Már maga az indulás is kicsit nevetősre sikerült nálam. Hisz legyünk őszinték ennél nagyobb klisé nem kell egy ilyen sorozatba, ahol a repülőn szólnak, hogy van valami az utastérben. Persze nem elzárjuk, kinyitjuk! Ehhhhh…
Vizuális megközelítésből természetesen nem volt rossz ez az egész. De nekem ennyi eléggé kevés. Mondjuk arra már számoltam, hogy valamiféle zombis megoldással fognak majd a készítők „kedveskedni” így az utolsó percekre, így ez nem is ért engem meglepetésként. Kicsit azért morbid volt, de azért ennél több érzelmet belőlem nem tudott kiváltani. Mindezek mellett dobáltak be némi elindított történet szál olyan rejtély jelleggel, de engem nem igazán tudtak ezzel megfogni. Nem mondom azt, hogy untatott, de én azért nem dobtak tőle hátast, sőt!
Az igazság az, hogy így a végénél nem taglóztam le, s nem is éreztem semmit. Igazából már valahonnan hiányzik az az érzés nekem, ami régen volt. Megnéztem egy adott epizódot, s már vártam a következőt. Ha esetleg többet néztem, akkor olykor – olykor az alvás rovására ment. Sajnos itt ezt nem tudom megerősíteni, mert leginkább gondot az okozott, hogy vajon megnézzem-e a következő részt. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor jelen pillanatban is azon gondolkozom, hogy megnézzem-e, de minden bizonnyal majd elfelejtődik, s semmi nem lesz belőle.
Pedig kár érte.