Mostanság nagyon sokat nyekergek, ha a vizuális szórakozásról van szó. Filmekből is egyre kevesebb van, amely bejön, s esetleg többször is megnézném. Azonban munka, s magánélet mellett olykor maximum csak egy sorozat epizódot tudok beszuszakolni. Nekem viszont mindenképp fontos, hogy szórakoztató legyen.
Még diákkoromban rászoktam, hogy ha valamit elkezdek, akkor bizony végig is nézem. Mióta dolgozom azóta pedig arra szoktam rá, hogy ha valami évad, illetve sorozat közben elromlik, akkor abbahagyom a nézését. Mivel nagyon sokat befejeztem, illetve befejeződött, így elég kevés széria az, amit nyomon követek. Általában a munkába indulás előtt mindenképp valamit megtekintek, így fontos volt a nyitott szemmel járásnál a játékidő is. Több plakátjába botlottam a The Job Lot-nak, s végül úgy döntöttem, hogy húsz perc nem hosszú idő, bepróbálom.
Jóformán az amerikai sorozatokra specializálódtam, de egyre inkább kerülnek elém az angol sorozatok is, melyek hoznak olyan jó minőséget, mint a fent említett társaik. Aki nem jártas az angol sorozatokban, annak nyilván idegen lesz a környezet, s az is, hogy egyetlen egy ismert színészt sem fog felismerni benne.
Azonban a kerettörténet miatt mindenképp úgy éreztem, hogy ennek adnom kell egy esélyt. A középpontban egy munkaügyi központ van, s annak dolgozói. Ez a központi téma azért is remekül eltalált, mert szinte az összes olyan karaktert sikerült megvalósítaniuk, s azokat megfelelő színészekkel eljátszaniuk, akikkel mi magunk is találkozhattunk, vagy találkozunk, ah ilyen helyen fordulunk meg. Ugyan nem estem le a székről, mert annyira kellett röhögnöm, de mindenképpen volt legalább nettó húsz percnyi vizuális szórakozásom, melyre bőven azt mondhattam, hogy remekül lekötött, s kíváncsi vagyok a későbbi epizódokra is.
Mint ahogyan fentebb is említettem itt a zseniális megvalósítás leginkább abban rejtőzik, hogy minden egyes karaktert sikerült megalkotni. Van itt olyan, aki szívből rühelli a munkáját, s ezt azokon próbálja meg levezetni, akiken elméletileg segíteni kellene. De akad munkamániás, mindig mosolygós, illetve olyan is, aki megpróbál jelenlegi helyzetéből a legjobbat előhozni.
Világot természetesen nem vált meg a széria, de mindenképpen olyan környezetet tudott összehozni, mely ténylegesen szerethető.
Ha hasonló szériát kellene mondanom, akkor talán a The Office-hoz tudnám mérni. Nagyjából az volt az a széria, amelynél azt tudtam mondani, hogy nézés közben van valami gagyi érzés a torkomban, de pont ettől lesz jó. Itt nagyjából erre tudok fókuszálni.
Azt gondolom, aki nem idegenkedik az angol sorozatoktól annak mindenképpen kellene futnia vele egy kört, hisz nem veszít sokat. Az átlagos nettó húsz perc játékidő nem sok, s ha hozzávesszük, hogy az évadok hat epizódból állnak akkor már nem leszünk gondban. Egyelőre látok benne fantáziát, így mindenképp folytatni fogom.