Kecskenyál blogja

Magyar cím: Kamuzsaruk

Ha úgy alakul, akkor én inkább jobban preferálom a vígjátékot, mint egy másik műfajt. Ezeken a műfaj nevéből fakadóan jól lehet szórakozni. Legalábbis ezt kellene, hogy jelentse. Egy fáradt nap végén pedig inkább egy ilyen műfajú filmet választok. Kérdés adott, hogy másnapra milyen programom is van. Szabad vagyok teljesen, vagy pedig van valamilyen dolgom, esetleg dolgoznom kell-e. Mert utóbbi esetében inkább vállalok be egy már látott filmet, mint egy látatlant. Utóbbi azért is fontos, mert nem szívesen kelek fel az ágyból azzal a tudattal, hogy bizony az adott játékidőt értelmesebben is el tudtam volna tölteni.
Nem tudom, hogy nagy dirrel-durral volt-e beharangozva a címben szereplő alkotás, vagy csak én futottam bele szinte mindenhol, s ezért tűnt nagynak a marketing kampány, ami körül lengte. De az igazság az, hogy kíváncsi voltam rá, s megvártam a megfelelő alkalmat, hogy meg is nézhessem. Hiba volt.

Egy vígjáték (vagy komédia, ahogy tetszik) akkor lesz igazán rossz, ha az ember nem tud rajta szórakozni. Nem kell feltétlen nevetés, de még egyszerű mosolyt sem csal ki az emberből, de még az az érzés sincs ott, hogy megérte megnézni, vagy pedig bármikor újra tudná nézni az ember. Én azzal a gondolattal keltem fel az ágyból, hogy szerencsém van, hogy egy három napos itthon lét alatt tekintettem meg, mert így nem érzem azt, hogy az időmet elpocsékoltam volna.
A probléma forrása nálam elsősorban ott volt, hogy gyakorlatilag tele van klissékkel, illetve innen-onnan összelopott ötletekkel. Talán már az első perctől számítani lehet arra, hogy végül mi is lesz a végkifejlet, így gyakorlatilag senkit sem lep meg, ha elmondom, hogy szinte minden megoldódik a játékidő végére. Jók elnyeri méltó jutalmukat, a rosszak pedig a méltó büntetésüket. Utóbbival nem is lenne baj, ha éppenséggel nem ilyen körítést kaptak volna.

Adva van két tökéletes lúzernek beállított férfi, aki egy nap úgy dönt elmegy egy osztálytalálkozóra. Félreértelmezett üzenetből az jön le számukra, hogy bizony ez egy maszkabál lesz. Ezért szépen beöltöznek rendőrnek, s így szépen pofára esnek. Hazafelé menet azonban rájönnek, hogy mindenki rendőrnek hiszi őket, így szépen elkezdenek úgy is viselkedni.
Persze itt rögtön jön mentálisan egy jó hideg vödör víz a nézőre, hisz nem álruhás jótékonykodásról lesz szó, hanem gyakorlatilag a jelvény kihasználásának a végtelenségéig. Például a főszereplőink, ha elvesznek egy kis marihuánát az adott karaktertől azt nem semmisítik meg, vagy dobják el, hanem szépen elszívják ők maguk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyenruhának köszönhetően mennyire megpróbálják kihasználni az embereket önös céljaik érdekében. Ebből fakadóan pedig azt kell mondanom, hogy ha mélyebb mondanivalót akarnánk keresni a filmben, akkor bizony jól pofára kell esnünk. Egy ilyen műfajnál viszont ki keresne ilyet? Én nem, de vártam azért rengeteg jelenetsort, amin jól tudok szórakozni. Nem kaptam.

Helyette viszont kaptam egy csomó olyan dolgot, ami egyébként kiszámítható,  és/vagy egy csomó filmben láttam már. Van itt előre látható jelenetek sora, illetve gusztustalanságok tömkelege, amin azért én jól szórakozni valahogy nem igen tudtam, de ez van, nincs mese. Ilyenkor tényleg megfordul a fejemben, hogy én nézek ebben a műfajban kevés filmet, vagy tényleg már kifogyott a kreativitás a készítőkből, már nem tudnak újat kitalálni?

Összegezve azt kell mondanom, hogy iszonyatos förtelmes másfél órát kaptam, amit már csak azért nem kapcsoltam ki a felénél, mert nagyon tudni akartam, hogy lesz-e ebből jobb valami, vagy végig ilyen erőltetett valamit kapok. Utóbbit kaptam.