Kecskenyál blogja

Magyar cím: Poltergeist – A kopogó szellem

…és íme még egy olyan film, amelynek eredeti változatát nem láttam, s feltehetően nem is fogom.
Ha őszinte szeretnék lenni, akkor bizonyos szinten nekem már elegem van a folytatások, s a remake-kek áradatából, ami a tengeren túlról érkeznek. Kicsit hiányolom is az egyediséget, újat. Valahol pont emiatt is ültem neki a 2015-ös változatnak, hiszen az eredetit nem láttam, s ugyan kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg olyan szörnyű-e, mint ahogyan annak lefestik.

Én nagyon szeretem a misztikus témával foglalkozó alkotásokat. Ámbár nem tudom eldönteni, hogy vajon most én nőttem fel, vagy csak egyszerűen a minőség süllyedt le. Kicsit félve ültem le a 2015-ös remake-hez, ámbár azt kaptam, amire számítottam is, így csalódást végül nem ért.
De miről is van szó? Adva van egy család, amelyik beköltözik egy frissen vásárolt házba, ahol már az első nap elkezdődnek furcsa dolgok. Ezeket persze senki nem veszi komolyan egészen addig, míg ki nem derül, hogy az egész lakópark-szerűség egy temetőre épült, s nem kezdődnek el a paranormális jelenségek. Az ilyenre vevő vagyok mindig, s bíztam is a készítőkben, hogy ha minőséget nem is kapunk, de legalább a látványért megéri végignézni.

Mi is a probléma a 2015-ös filmmel? Leginkább az, hogy olyan dolgokkal próbál dobálózni, ami feltehetően az eredetinek ment (mert miért is lenne kultfilm?), de ennek nem. Engem nem ijeszt meg, ha a fa ág csikorgatja az ablakot, vagy pedig épp megjelenik egy árnyék a falon, vagy épp egy kéz nyom a TV képernyőjén. Ugyan működött, s valamilyen szinten még elfogadható volt, de azért én szeretnék egy horror filmnél valamilyen szinten félni. Vagy, ha nem is félne, de legalább megijedni.

Az első fél óra kissé unalmas volt, de hát kell a felvezetés, nincs mese. Azt viszont egyáltalán nem értettem, hogy miért is kellett kihangsúlyozni a szülők pénztelenségét, hiszen a történet előmenetelében ez nem sokat számít.
Ami pozitív volt legalább a filmmel kapcsolatban, hogy legalább nem kellett az első órát átszenvedni, hogy végre valami akció dúsabb jelenetet lássunk. Az mellett azonban nem lehet elmenni szó nélkül, hogy sajnos látványvilágban erősebb csak az idei alkotás, hiszen mindenfajta horror elemet felvonultat, ami már más filmekből ismerhetünk. Mint már említettem nem tudom, hogy a filmek lettek sokkal rosszabbak, vagy pedig egyszerűen már kinőttem ebből a műfajból, de már szeretnék egy olyan alkotást látni, amin komolyan félek, vagy pedig pár éjszakát nem merek sötétben tölteni, s csak lámpa mellett aludni. Sajnos ez nem az.

Nem mondom feltétlenül, hogy rossz. Sajnos felnőtt fejjel nagyon sok olyan klisébe futottam bele, ami rányomta a bélyegét az összképre. Én ugyebár nem láttam az eredeti alkotást, így kissé gáznak éreztem, hogy jó pár fordulatot már jó előre ki tudtam találni magam is, s ebből fakadóan semmiféle meglepetés nem ért a film végén. Egyszerűen csak fogtam magam, s felkeltem azzal az érzéssel, hogy „jól nézett ki”. S, ez kevés.

Összegezve nekem ez nem volt más, mint egy kellemes popcorn mozi, amitől nem kell minőséget várni, mert az sajnos nincs már ebben. A látvány is olyan, hogy csak egyszer üt, de akkor sem akkorát, mint egy százas szög.
Tény viszont, hogy legalább nem foglalja tovább a helyet a merevlemezemen.