Tudni illik rólam, hogy nem vagyok túlságosan korán kelő típus. Az vagyok, aki fenn van legalább egy, de akár három óráig is, hogy utána késő délelőtti órákba kelljen fel (ezért is imádom többek között, amikor délutános vagyok).
Tegnap hasonlóan jártam el, de mivel nem tudtam tovább fenn lenni, így végül már egy órakor az igazak álmát aludtam. Ilyen ébredést szeretnék azért, hiszen reggel 8,15-kor csörgött a telefonom, hogy megérkezett a futár:
Roppant mód örültem neki, habár neki kell készülnöm a játéknak, s vissza kell térnem ebbe a dimenzióba, hogy éberen nézhessek a kalandok elé. Előtte persze némi koffein pótlás, s étel mindenképpen kell.
Ami viszont pozitívum, hogy megint sikerült eltakarnom a szekrényem valódi „énjét”, eme csodával, melyet a játékhoz kaptam:
Feltehetően bírja nagyjából egy évig, míg egy nagy rohanás közepette véletlenül bele nem „kapaszkodom” az oldalába, s nem tépem le.