Még mindig nyári gyakorlaton vagyok, egészen jövő hét péntekig. Lényegében nem történik túl sok minden a helyen ahol vagyok, csak pár apróság, ami szóra se érdemes, de viszont ma történt velem (megint) egy dolog, amiért azért már kezdek berágni.
Múlt héten történt, hogy az egyik vásárló kegyesen bátorkodott odajönni hozzám jönni és bemutatkozni, mert gondolta én vagyok az új munkaerő. Nem tudtam hova tenni, szóval hagytam a fenébe. Erre ma épp rakodok a polcon, alattam pedig egy sörös rekesz annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjak fent pakolászni. Erre gyanútlanul rendezgetem az árut, amikor valaki szándékozik kegyesen megpaskolni a combonat. Na vajon ki volt… És így jelezte, hogy vigyázzak, nehogy leessek. Hát kössz, nem győztem kapkodni a levegőt, úgy megijedtem, ráadásul arról nem is beszélve azzal, hogy megcsapkodta a combonat egy pillanat erejéig elvesztettem az egyensúly érzékemet is. Szóval a “bájos” figyelmeztetéséből majdnem baleset lett. Nem akartam elküldeni a fenébe, mert mégis a vásárló az első. Inkább csak zavarodottan mosolyogtam és mondtam magamban a kellemes jelzőket.
Az előző bejegyzésemtől eltelt napokban semmi említésre méltó nem történt, ezt kivéve. Szóval a gyakorlat megyeket. Az, hogy mi lesz, ha vége lesz, fogalmam sincs. Lehet itthon fogok poshadni.
Ha jönnél talira, gyakszi után sem kéne unatkoznod 😛
Az sajnos nem rajtam múlik. 🙁