Kórházsorozatnak bélyegezni az idehaza csak Dr. Addison nevet viselő szériát nem lenne helyén való, hisz maga a közeg, megközelítés nem indokolja eme kategóriát.
A sorozat karaktereit még a Grey’s Anatomy harmadik évadából ismerhettük meg, hisz spinoff sorozatról van szó, melynek központjában Addison Montgomery áll, aki ugye a korábbi munkahelyét cserélte a látszólag nyugalmasabb rendelőre. Az alap „konfigurációt”, mint a helyszín, karakterek már a Grey’s Anatomy harmadik évadában ellőtték, s mivel nézettség megvolt, így következő évben startolt a spinoff sorozat Private Practice néven.
Szóval aki nézte a Grey’s Anatomy-t, s bejött az a két epizód ami gyakorlatilag ennek a sorozatnak a felvezetése volt, az dönthetett. Mondjuk kezdetben elég kevesen döntöttek a sorozat mellett, csoda volt, hogy túlélő lett, de közeljövőben úgy néz ki, hogy nem fenyegeti a kaszás.
Nekem az a két említett rész nagyon bejött, hisz a harmadik évadában levő Grey’s anatomy épp akkor adta fel a férfi számára is befogadható minőséget, és csapott át valami nyálas vacakba. Kezdetnek nagyon bejött, hogy az általam csak No.1 sorozatnak kikiáltott Alias Francie-je, azaz Merrin Dungey kapta meg az egyik főszerepet. Továbbá volt itt még egy Prison Break-es Kellerman ügynök, valamint a kiemelt karaktert alakító Kate Walsh.
Ahogy illet, elstartolt a Private Practice, ami már az első részével csalódást okozott. Máig nem tudom felemészteni, hogy a Merrin Dungey-t mi a francért kellett lecserélni erre a gorilla képű Audra McDonald-ra. Pfff. De szerencsére a hollywood-i írói sztrájknak köszönhetően csak kilenc részt élt meg az első évad, s a második évad berendelésére is csodájára járnak.
A második évad ráerősített, nézettségileg is javult. Nem is csoda, hisz a második etap első két része még hozta az első évados színvonalat, aztán példát vett elődjétől, és megjelent a nyál, s fűvel-fával mindenkivel dolog. Ráadásul többszörösen szívott az, aki valamelyik sorozatot szépen jegelte. Én ezt tettem mindkettővel, meg is szívtam. Ugyanis a Private Practice nem tudott elszakadni a Grey’s Anatomy-tól, s ez nagy negatívum részemről.
Az Egyesült Államokban még oké, hogy egymás után következik, de ugye nálam parkoló pályára került, s egymás után néztem meg az említett szériákat. Addig oké, hogy két epizódot szenteltek a Grey’s Anatomy-ból, hogy egyfajta blackdoor pilot költségeit megspórolják, de utána illet volna elszakadni. Most gondolok itt arra, hogy Naomi újfent pasijának rejtélyes betegsége kerül központba. Rosszul lesz, és kész. Következő részben pedig már semmi baja. Persze, hisz a Grey’s Anatomy egyik epizódjában rendezték le az ügyet.
Jelzem, ez kint abszolút nem okozhatott kavarodást, aki letöltve nézi a sorozatokat, ergó illegálisan van naprakészen az adott szériából, annak jogosan kuss a neve, ne panaszkodjon. De azért abba érdemes lett volna belegondolni a készítőknek, hogy mi van akkor, ha más országokban máshogy kerülnek képernyőre a szériák. Mert egyébként semmi problémám nincs azzal, ha ugrálnak a szereplők ide, vagy oda, de azért a cselekmény szál már maradjon a ház keretein belül. Mert ugyebár, ha nem néztem volna tovább a Grey’s Anatomy-t, akkor soha nem tudtam volna meg, hogy Addison bátyjának nem rákja volt, hanem élősködő kukacok az agyában.
Magával az évaddal sem lett volna akkora baj, ha a szereplők Grey’s Anatomy módjára nem kezdenek el kurvulni. A férfi szereplők is jócskán rátesznek ugyan, de a női karakterek sem lógatják lábukat, fűvel-fával megy a dolog, és már csak egy apró köpés választja el őket, hogy homlokukra tehessék a hivatalos ribanc címkét. Mert ugyebár nem arról van szó, hogy két független ember áldoz az öröm oltárán. Hol egy barátnő akad a horogra, hol egy férj.
A nyáladzás és a túlfűtött jelenetek mennek, sikeresen. Személy szerint pont emiatt küldtem ezt (is) parkolópályára, mert egyszerűen nem volt kedvem iskola után ilyen tömény nyáladzást nézni. Persze arra épp elegendő a sorozat, hogy a nyári, hétvégi szabadidőmet kitöltse, amikor tényleg nem tudok magammal mit kezdeni.
Az évad vége gyakorlatilag ugyanaz lett, mint a Grey’s Anatomy-nak. Legalábbis rám gyakorolt hatása alapján. Itt csak egy fontos momentum történt, az is Violet-tel, ugye aki két pasit szédített, felcsinálta magát, de ugye nem tudja ki volt az a titán, aki gyerekének az apja. Mindennapi eset, én magasról le is pottyantanám. Ha nem jönne a képbe egy magzatát elvesztő őrült nőszemély, aki épp kivágni készül Violet gyermekét. És akkor jön a legsokkolóbb jelenet, amikor Violet közli, hogy azért jó volna, ha pár centire lejjebb vágna, mert meg fogja vágni a babát.
Véleményem ugyanaz, mint a Grey’s Anatomy-nál. Az első pár rész mindenképp nézős, amikor visszaáll a szint, azaz nyáladzás és szex fűvel-fával, a sorozat megy parkoló pályára, s majd az évad közepén egyben megnézem. Mert heti bontásban rémes, egy laza darában viszonylag elfogadható.