Platform: PC
Ha a helyzet úgy hozza, hogy valami okból kifolyólag a négy fal között kell keresnem a szórakozási lehetőséget, akkor minden bizonnyal az esetek többségében inkább egy filmre, vagy épp kedvenc sorozatom épp aktuális epizódjára esik a választásom. Ez leginkább azért van, mert ugyan vannak kedvenc játékaim, s olyanok is akadnak az új megjelenések között, melyek felkeltik az érdeklődésem, de vizuális szórakozás keretein belül valahogy csak a filmek, s sorozatok voltak teljesen kielégítőek ebből a szempontból számomra.
Jó pár évvel ezelőtt egy nyári délutánon, amikor épp eső áztatta a szikkadt talajt, úgy hozta a sors, hogy unalmamban elkezdtem az internet bugyrait kutatni, hogy vajon mi legyen a következő film, amit épp megnéznék aznap délután. Így találtam rá egy hangzatos címre: Silent Hill. Meglesve kedvenc videómegosztó portálunkon az előzetesét úgy döntöttem teszek vele egy próbát. Nem bizonyult rossz döntésnek a választás, mert a film tetszett olyannyira, hogy utána többször is megnéztem. A történet, zenei aláfestés, s befejezés olyannyira hatással volt rám, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon milyen is lehet tulajdonképpen maga a játék, ami az alapja volt a filmnek. Általában a játékokból készült filmek gyengébbek szoktak lenni az eredeti „forrásnál”, ezért végül úgy döntöttem, hogy mégis teszek vele egy próbát ennek ellenére. Az első rész 1999 elején látott napvilágot, s sajnálatos módon PC-re nem jelent meg, ellenben leleményes rajongóknak köszönhetően egy emulátor segítségével játszhatóvá vált mindenki számára, bár emiatt az irányítás hagyott némi kívánnivalót maga után, de szerencsére akadt egy-két virtuális ismerős, akik hatalmas rajongója volt – és minden bizonnyal jelenleg is az – a szériának, így lelket öntöttek belém, ami elszántsággá vált, hogy az irányíthatatlanság ellenére is végére akarok érni a játéknak. Végül pozitív kicsengése lett a dolognak, s bizonyossá vált, hogy amint szabadidőm engedi „magamévá” kell tennem a második részt is, amiről ódákat zengtek, s zengenek játékos berkeken belül, miszerint teljesen sikerült felülmúlnia elődjét. Ami pedig nagy szó, hisz kevés olyan alkotás van, amelynek folytatása magasan veri az elődjét.
1999-ben az első epizód hatalmas sikert ért el annak ellenére, hogy konzol exkluzivitást élvezett, s máig nem jelent meg hivatalosan PC-re. Közel három évet kellett várniuk a rajongók, hogy kezükbe vehessék a Silent Hill 2-őt, mely új történettel, új főhőssel a középpontban jelent meg 2001-ben. A játék hatalmas siker lett olyannyira, hogy az utána következő epizódoknak még megközelíteniük sem sikerült azt a pozitív kritikai visszhangot, eladási mutatókat, amit a második rész produkált. Elmondható ennyi év távlatából is, hogy nem csak a Silent Hill sorozat legjobbjával állunk szemben, hanem a túlélő horror műfaján belül is igazi gyöngyszemről van szó, amire simán ráaggathatjuk a minőségi jelzőt.
Ezúttal is férfi főhősünk lett, James  aki egy nap kap egy levelet feleségétől, melyben közli vele, hogy egy korábbi helyükön várja őt, ami Silent Hill-ben található, ami azóta inkább egy szellemváros, mint egy kellemes üdülőközpont az ott történt rendhagyó események óta. Szerelmes hősünk természetesen útra kel, s meg sem áll a városig. Azonban a célja nem az, hogy újra lássa feleségét, hanem kiderítse az igazságot. Ugyanis a levél a felesége kézírásával íródott, amivel egyébként nem lenne baj, ha a nő nem lenne halott egy ideje…
„In my restless dreams I see that town: Silent Hill. You promised you’d take me there again someday. But you never did.  Well I’m alone there now, in our special space. Waiting for you….”
Tovább… →