És ennyi volt! Vége az XP egyeduralkodásának a gépemen. Már a korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, hogy nemes egyszerűséggel elegem lett az operációs rendszerből örökre.
Persze rengeteg fórumon folynak az acsarkodások, amit én nem igen tudok mire vélni, hisz mindenki el tudja dönteni, hogy milyen operációs rendszert is használjon, továbbá, hogy mire is jó ez a szükségtelen agymosás, ami leginkább a Linux vs. Windows vitában szokott menni – és amit itthon is alkalmaz a drága jó édesapám -, nem tudom. Egyet biztosan: én nem kérek sem a Linuxból, sem a Windows korábbi változataiból.
Bizony, a Windows 3.1-től kezdve az összes operációs rendszerrel találkoztam már, s mindegyikből akad egy-egy kósza példány itthon. Mégis az XP volt egyeduralkodó sokáig két okból is: egyrészt hardverigényessége kevesebb, továbbá a legutolsó, igénytelen szutyok játék is minimum megkövetelte ezt az operációs rendszert, így amikor váltani kellett, nehezen, de váltottunk. Azóta természetesen sikeresen beszerváltunk egy eredeti példányt is, a költői kérdés csak az, hogy mégis minek? Mert bizony semmi hasznát nem láttam, csak hátrányát, kezdve a folyamatos aktiválástól át a Service Packokó felrakásáig. És ez mind mind olyan időigényes folyamat volt, amit a hátam közepére kívántam. Igaz, ki az, aki szereti az operációs rendszerét újrarakni, főleg, ha előtte gigányi mennyiséget kell kimentenie, főleg ha nincs hova.
A sokat szidott Windows Vistát csak egy kis ideig tudtam használni, de azalatt az idő alatt nem volt vele különösebb probléma. A kisebbik gépen csak netezni tudtam, így annak megfelelő volt. Játékokra azonban nem, s egy hardverigényesebb játék bizony eléggé megroppant Vista alatt, főleg a Tomb Raider Underworld, melynek rendszerigényének még a minimumát is csak alulról súrolja a gépem valós hardveres felszereltsége. Már akkor is meglepődtem, hogy 20-25 perc alatt fent van a Vista, s után telepítés még rövidebb lett, de ettől el kellett búcsúznom, jött vissza az XP, amivel az utóbbi fél évben eléggé megjártam.
Idén jött ugyebár a Windows 7 tesztelhető változatai szépen sorban egymás után, s nekem is volt olyan időszakom, amikor tudtam, hogy semmiféle játékkal nem akarok játszani, így úgy döntöttem kipróbálom. És bevált! Telepítési idő 13-15 perc között volt, utántelepítés (értsd az általam használt programok) sem volt több 15 percnél több. Ezzel már nyert ügye volt, de ugye még mindig ott volt a probléma: a számítógépem elavultsága, melynek köszönhetően az elmúlt fél évben XP és 7 felváltva váltogatták egymást. De egyszerűen annyival könyebb, egyszerűbb, felhasználó barátabb lett az új rendszer, hogy egyszerűen úgy döntöttem így, egy hónappal a magyar megjelenés előtt váltok, végleg, még ha RC verzióról is van szó, ami természetesen immáron magyar nyelven is elérhető.
Rendszerkövetelmény szempontjából elég jó PC-vel rendelkezem, hisz a Windows 7 1 GB ramot, 1 Ghz-es processzort valamint 16 gigányi szabad helyet „követel” magának. Persze az már necessebb, hogy jó pár játék, mely XP esetében 1 GB ramot követelt, az Windows 7 esetében már 2-őt kér minimum, ami eléggé gáz nekem, mert bizony költségtakarékossági szempontból az új gépben is csak 1 GB ram pihen. Persze kérdés az, hogy olyan esetben, amikor szinte minden tönkrement körülöttem, áldozok-e pár ezrest egy újabb memóriára. Kérdés majd eldől. De először lássuk mivel is bizonyult jobbnak az XP-hez képest részemről.
1., Telepítési idő
Elsődleges szempont nálam, hogy ez ne raboljon el túl sok időt. XP-vel a meghajtó formázása majd húsz percet vesz igénybe, a rendszer telepítése majdnem negyvenet, utána való programot felpakolása meg körülbelül másfél órát. Ellenben a Windows 7 pillanatok alatt tisztára formázza a meghajtót, habár én kétszer is neki lendülök biztos ami biztos alapon. Miután kész a rendszer természetesen nem marad más, mint hogy az általam használt programokat felpakoljak. Ezek közül természetesen prioritást élveznek azok, amik nem követelnek meg újraindítást.
2., Kompatibilitás
Legtöbb programmal teljesen kompatibilis. Nekem legalábbis egy időben a Daemon Tools-szal volt problémám, de ugye azt felváltotta a Virtual Clone Drive, de természetesen az RC megérkezésével a Daemon Tools csapata is elkészítette a teljesen kompatibilis programot.
3., Játékok
Ez egy érdekes kérdés. Tekintve, hogy nincs megfelelő PC-m, ennek ellenére lehet jó pár játékot futtatni rajta. Természetesen akadnak olyanok, amelyek csak nagy hezitálásra hajlandóak elindulni, illetve olyanok, melyek ki is fagynak, de gondolom amikor megkínálom majd őket +1 GB rammal és egy kétmagos procival, máris hajlandóak lesznek „szóbaállni” velem.
4., Helykihasználás
Telepítés után kb. 8-10 gigát foglal le a rendszer. Ebben szinte minden benne van ami kell. Egy 74 gigás vinyónál a maradék hely 65-66 között szokott lenni. Automatikus frissítések természetesen szépen kilőve, így megakadályozva azt, hogy a rendszer folyamatos frissítésekkel növelje a méretét. Pozitívum, hogy a beépített eszközöket, programokat is egyből ki lehet lőni.
5., Kinézet
Talán a leglényegtelenebb dolog, de mégis érdemes szót ejteni róla.
Szinte teljesen személyre szabhatjuk a kinézetet. A tálcát is átalakíthatjuk, továbbá különböző gadget-teket tehetünk ki az asztalra. Ezen felül érdekes megvalósítást eszközöltek háttérképek terén is. Aki egyszerre több olyan képet talál, melyet szívesen kitenne, de nem tud dönteni, ki teheti az összeset. Természetesen ehhez be kell állítania, hogy milyen időközönként váltakozzon a háttérkép, s asztalunk olyan lesz, mint egy diavetítés.