Lassan annyi szériát nézek, hogy egyre inkább esnek ki az aktuálisak. A korábbi epizódokra, szériákra már nincs is időm. Viszont erőt vettem magamon, s neki álltam egykori kedvencemnek, az Alias-nak. Ez bizony nem most volt, de egyre inkább közeledek a végéhez, hisz már csak két évad van hátra.
Több ok is szólt amellett, hogy elővegyem régi kedvencemet. Először is ez az utolsó évad, amit szinkronnal láttam, továbbá hétről hétre követtem. Mivel gyakorlatilag napok alatt néztem meg a negyedik, s az ötödik évadot, így nem árt újra nézni, hisz sok minden nem rémlik már belőle, mint a kezdeti három évadból.
Nem rajongok az akció műfajért sem filmben, sem sorozatban. Azonban az Alias csak tudott valamit, amivel megvett, ráadásul egy olyan briliáns cliffhanger-rel, mint amilyennel végződőtt a második évad nem volt kérdés, hogy maradok a következő évadra is, habár innen is üdvözlöm az RTL Klub nevet viselő förtelmet, hisz gyakorlatilag majdnem két évet kellett várnom a folytatásra még annak idején a netmentes időkben.
Természetesen rengetegszer megfordult a fejemben, hogy a széria DVD formájában visszakerül a polcra. Leginkább azért, mert a harmadik évad volt az, amit utoljára heti bontásban néztem, s az utolsó kettőt három évvel ezelőtt megnéztem pár nap alatt, így az utolsó két évadból már nem sok minden rémlett számomra, előtte pedig érdemesnek tartottam lepörgetni az előzményeket.
Tovább… →