Egyetlen egy akciófilm/akciósorozat sem tudta felkelteni a kíváncsiságomat, egyetlen egy ilyen műfajú alkotás sem nyerte el a tetszésemet, amit unalmamban végig néztem. Igaz, legtöbbje iskolai filmnézés kereteiben történt a megtekintés.
Aztán egy nyáron láttam az Alias reklámját az RTL Klub jóvoltából, így hát a második évaddal kapcsolódtam be a sorozatba. A hosszú szünetek az évadok között (gondolok itt a második és harmadik közöttire) lehetővé tette, hogy egy ismétlés keretein belül megtekintsem az első évadot először, a másodikat pedig újra. A harmadikat is így kezdtem, de a net bevezetésének köszönhetően napok alatt végeztem a szériával, ami a Magyarországi harmadik évados premierjekor (amit bátorkodtak másfél évvel a második évad után műsorra tűzni) már rég kifutott.
Rendkívül összetett, s izgalmasan felépített széria ért véget a 105 epizóddal. Most tulajdonképpen véget ért, vagy csak simán megkapta a kaszát nézettség fényében nem tudom egészen pontosan. Az utóbbit tartom valószínűnek, hisz nézettségileg nem remekelt túlságosan, ráadásul négyszer kapott új időpontot a széria. Igazából lényegtelen, hisz van lezárás, azaz ha valóban elkapta a kasza éle a szériát, akkor a tévé társaság jó fej volt, s időben szólt, s így nem maradt lógva semmi.
Valahol örülök is, hogy öt évad alatt véget is ért, hisz nem láttam volna értelmét további évadoknak, s minden bizonnyal előbb vagy utóbb ellaposodott volna, mint sok más széria. Az ötödik évad nem csak arra bizonyíték, hogyan lehet egy szériát tökéletesen lezárni, hanem arra is, hogy bizony az íróknak is van sütni valójuk, így ha az adott karaktert alakító színész/színésznő valami oknál fogva nem tud úgy részt venni a forgatáson, mint ahogyan kellene, arra van megoldás. Jelen esetben a példa itt is él, csak ugye a részletek mögött.
Természetesen arról van szó, amikor az élet írja a forgatókönyvet. Ugyanis a fő karaktert alakító Jennifer Garner a negyedik évad forgatását követően esett teherbe. Attól függetlenül, hogy minden sorozat elméletben szórakoztatási jelleggel készül, a színfalak mögött bizony egy üzleti „folyamat” része, amelyik elfogadható nézettséggel vonza a reklámozókat, s minél jobban teljesít, annál több pénzt termel (ugye amelyik meg nem, azt kivégzik).
Ennek fényében ugye nem lehet csak úgy eltoltni a forgatást, vetítést. Így az írók a színésznő terhességét beleírták a szériába. Nekem tetszett a fordulat, habár én annak idején nem tudtam, hogy „kényszer helyzet” hatására alakult így az ötödik évad történet szempontból, de másodszori megtekintés után is azon a véleményem vagyok, hogy izgalmas fordulat volt ez a sorozat történelmében.
Ahogyan már említettem, az élet írta a forgatókönyvet, így az évad első felében aggódhatunk állapotos titkos ügynöknőnkért. Ismerve az előzményeket érdekes volt így megtekinteni az évadot. Egyértelműen kihívás elé kerültek az írók, akik igyekeztek a tőlük telhetőt megtenni. Ezáltal az első epizódban észrevehető, ahogyan a színésznő hasát próbálják leplezni.
Néhol dublőrrel, néhol táskával. Néhol meg ugye kilóg a lóláb, természetesen csak akkor, ha nagyon szemfülesek vagyunk. Ugye egy epizódot kötelező volt így leforgatni, hogy kötődjön az ötödik évadhoz, tehát ott folytatódjon a történet, ahol korábban véget ért. Így végül az első epizód után pár hónappal ugrunk, így már nem kell test dublőr, táska és egyéb kiegészítő.
Érdekesnek tartom még, ahogyan a háttérinformációkat olvasva mennyire is leleményesek voltak a készítők. Ugye a színésznő gyermekének születése előtt utolsó epizód a The Horizon volt, melyben úgy alakították a körülményeket, hogy a színésznőnek ne legyen megterhelő. Ugye ezután négy hónapos szünet volt odakint, ugye a fentebb említett indokok alapján. De miután kellően kiveséztem az ötödik évados kulisszatitkokat rátérek az érdemi dolgokra.
Az évad ott folytatódik, ahol az előző abba maradt. Karambol után Sydney menekül, epizód végén Vaughn meghal (amit évekkel ezelőtt a Blikk ügyesen megemlített egy cikkben, miközben itthon a harmadik évadra vártam). Nadia mesterséges kómában, hisz a negyedik évadban történt események hatására őrült zombiként létezik tovább, gyógymód nincs. Mivel fő karakterünk gyermek vár, így már nem tud szűk ruciba bújni, nem képes hátraszaltót kivitelezni, így azonnal kapunk három új karaktert: két úgynök és persze egy bérgyilkosnő. Kezdeti felállás kicsit zavaró, kusza, túlságosan furcsa a korábbi évadokhoz mérten, de az évad közepén ez a csorba kijavításra kerül.
Az ötödik évadban immáron az Ötös próféciát kapjuk meg ellenségként, őket kell előkeríteni és megsemmisíteni csak úgy, mint a második évadban az SD6-ot. Ahogyan haladnak az események egyre inkább fogyatkoznak a karakterek. Először Weiss karaktere távozik, később Reneé Rienne. Végül az évad egyik nagyobb meglepetése, amikor Sloane Rambaldi munkásságát választja lánya helyett, aki egy szép hátast dob a közelében lévő üvegasztalba, melynek üvegszilánkja a lány nyakába áll, s halálát okozza. Meglepő fordulat, azok után pedig főleg, hogy mennyi mindent megtett Sloane annak érdekében, hogy a Sovogda vízével fertőzőtt lányát meggyógyítsa. Az őt alakító színésznő azonban nem távozott véglegesen a szériából, hisz Sloane lelkiismerete megszólal, s lánya alakjában követi őt.
Az évad egyik zseniális húzása volt Vaughn megölése. Az évad baklövése volt pedig a vissza hozatala. Ugyan én örültem ennek a lépésnek, de így rontott az összképen, hisz a karakter kilépése jó pár epizódból drámai szempontból kitűnő volt. Talán elképzelhetőnek azt tartom, hogy kevés idő volt a befejezésre, s nem sikerült volna méltóan lezárni a szériát, ezért lépték meg a készítők ezt a megoldást.
Az évad második felében ismét előkerül a Hélix-project, mellyel Sydney duplikálódik, aki tulajdonképpen az előző évadokból ismert karakter. Ennek hatására kerül vissza a főbb szereplők közé Vaughn karaktere, aki visszatérésével elindítja végül a „gépezetet”.
Az utolsó évaddal méltóan akarták lezárni a teljes szériát, így főbb szereplőket is viszont láthatunk. Először Sydney egykori tanára (aki tulajdonképpen nem sok vizet zavart az első évadban sem), később Will, visszaemlékezések segítségével pedig Francie karaktere is visszaköszön kicsit másképp. És természetesen végre kiderül Rambaldi igazi célja, hagyatéka: maga a halhatatlanság. Korábban jó oldalra állt Sloane megszállottsága ismételten az ellenséges oldalra löki csak úgy, mint Sydney anyját. Kiszámítható, de ugye velük kell leszámolni.
És persze itt van nekünk az évad igazi gyöngyszeme Amy Acker is, aki meglepően hozta a formáját, habár az ő alakítása, karaktere egyáltalán nem rémlett. És természetesen elérkeztünk az utolsó négy epizódhoz, ami igazán felpörgeti az eseményeket.
Rambaldi jóslata beigazolódni látszik. Irina elsöprő csapást akar mérni a világra, s a nem titkolt cél: világhatalom. Ezért képes lenne saját lányát is megölni, s ezáltal végleg leegyszerűsítve a nézőben karakterének negatív mivoltát.
Mesterien kivitelezett széria finálét tudhat magáénak az Alias. Sloane végül megkapja azt, amit akar: a halhatatlanságot. Azonban egykori kollégájának köszönhetően ráomlik a barlang, s örökre annak a fogja marad. Lánya emléke is elhalványul. Mivel a törmelékeknek köszönhetően mozgásképtelen, így keserűbb sors vár rá, mint maga a halál.
Sydney kénytelen megakadályozni anyját világhatalmi terveinek elérésében, azonban hatalmi vágya okozza halálát. Végül az utolsó epizódban elköszönhetünk Tom Grace karakterétől is, akinek halála végképp értelmetlen és felesleges volt a készítőktől. Innentől már sima az út a boldog befejezésig: ugrunk pár évet, s láthatjuk a kirakóst, melyet Sydney lánya ugyanolyan gyorsasággal, s ügyeséggel rakja ki, mint annak idején anyja, ezzel is utalva azzal, hogy nagyszerű képeségeket örökölt anyjától.
Végül egy utolsó jelenet, melyben szereplőink levonulnak a tengerpartra, majd pedig jön az utolsó képsor, melyben a készítők megköszönik az elmúlt öt évet. S így néz ki egy minőségi befejezés!
