Lassan annyi szériát nézek, hogy egyre inkább esnek ki az aktuálisak. A korábbi epizódokra, szériákra már nincs is időm. Viszont erőt vettem magamon, s neki álltam egykori kedvencemnek, az Alias-nak. Ez bizony nem most volt, de egyre inkább közeledek a végéhez, hisz már csak két évad van hátra.
Több ok is szólt amellett, hogy elővegyem régi kedvencemet. Először is ez az utolsó évad, amit szinkronnal láttam, továbbá hétről hétre követtem. Mivel gyakorlatilag napok alatt néztem meg a negyedik, s az ötödik évadot, így nem árt újra nézni, hisz sok minden nem rémlik már belőle, mint a kezdeti három évadból.
Nem rajongok az akció műfajért sem filmben, sem sorozatban. Azonban az Alias csak tudott valamit, amivel megvett, ráadásul egy olyan briliáns cliffhanger-rel, mint amilyennel végződőtt a második évad nem volt kérdés, hogy maradok a következő évadra is, habár innen is üdvözlöm az RTL Klub nevet viselő förtelmet, hisz gyakorlatilag majdnem két évet kellett várnom a folytatásra még annak idején a netmentes időkben.
Természetesen rengetegszer megfordult a fejemben, hogy a széria DVD formájában visszakerül a polcra. Leginkább azért, mert a harmadik évad volt az, amit utoljára heti bontásban néztem, s az utolsó kettőt három évvel ezelőtt megnéztem pár nap alatt, így az utolsó két évadból már nem sok minden rémlett számomra, előtte pedig érdemesnek tartottam lepörgetni az előzményeket.
Tovább…
Hónap: 2010. január
Életem legcikibb randija
Imádom én a Gyakori kérdések nevű oldalt, mert valahogy mindig találok rajta egy-két olyan kérdést, amin gyakorlatilag kifekszek.
Természetesen már gyűjtik a megbotránkoztató, teljes IQ hiányról árulkodó kérdéseket kép formájában, azonban akadnak igazi csemegék, melyek többnyire törlés áldozatául esnek. Persze legtöbbször az ok, hogy a kérdést feltevője gyakorlatilag kamuzott. Önmagában valóban megérdemli, hogy a szóbanforgó kérdés törlés áldozatául essen, azonban akadnak olyan kérdések, melyeken aztán lehet igazán jót röhögni. Én is találkoztam nem is eggyel, ezekből csak kevés élte túl a moderátori intézkedést.
Tény és való, hogy a részletek mögött található kérdés feltehetően semmilyen valóságalappal nem rendelkezik, de ettől függetlenül rendkívül poénos az illusztrált képekkel. A magyar „verzió” itt érhető el, míg az angol itt képekkel illusztrálva. Természetesen utókornak ezt kötelező megőrizni, ezért a részletek mögött megtekinthető a „történet”.
Tovább…
Ünnepek után
Még kora délután szerettem volna egy bejegyzést megereszteni, de mivel az előző óta nem sok minden történt, így az év első bejegyzését átengedtem a Silent Hill: Homecoming kritikámnak, hisz az sokkal terjedelmesebb, s érdekesebb.
Először is vége az ünnepeknek. Szilveszter kicsit szájathúzva telt, ugyanis az akkori 10°c idő arra tökéletesen jó volt, hogy felébressze a vágyat, hogy valahová elmenjek. Ugye szilveszter van, egyedül táncikálós szórakozóhelyek voltak nyitva, ahol persze alkohol fulladásig, s jómagam ebből nem kértem. Inkább vágytam egy mezei sétára, ami az észnélküli durrogtatók miatt nem valósulhatott meg. Egyéb szórakozási lehetőség meg nem volt, ugyanis minden zárva volt.
Este Silent Hill-éjszakát terveztem, de végül másképp alakult, ugyanis felléptem MSN-re, s egynél több beszélgető partnerem akadt, így végül maradtam, s csak a korai hajnali órákban ültem neki a játéknak. Továbbá voltam olyan ügyes, hogy este benyakaltam egy doboz energiaitalt, ami gondoskodott róla, hogy reggelig ne is tudjak aludni. Mivel a játékot már kipörgettem alig egy órája, s az élmény fantasztikus volt, így ki is esett az álom a szememből. Valahogy majd kikecmergek az ágyamból lehetőleg dél előtt. Nehéz lesz, de majd remélem meg tudom oldani.
Maradt még pár nap, azt megpróbálom kihasználni. Először is az Alias harmadik évadát mindenképp le akarom gyűrni, s a negyedikbe is bele akarok kezdeni. Persze pár filmet is újra kellene nézni. Szűkös idő lesz, de tanulni nem fogok, az ráér később. Mindenképp az agyamra fog menni, s jobb ha későn…
Silent Hill: Homecoming (2008) Teszt
Platform: PC
Bejegyzéseket megtekintve viszonylag iszonyatos gyorsasággal tettem magamévá az utóbbi három Silent Hill epizódot, ami természetesen megjelent PC-re is. Nos a múltkori rettenet, azaz a Silent Hill 4: The Room után erősen megugrott az elvárásom az ötödik résszel kapcsolatban, ami a Homecoming alcímet viseli.
Tény és való rengetegszer megfordult a fejemben miközben a negyedik epizóddal bénáztam, hogy hagyom a fenébe, s folytatom az ötödik részt, ami elsőre nekem elnyerte a tetszésem. Végül győzedelmeskedett a kíváncsiságom, így az újabb epizódnak csak késve tudtam neki ülni.
Eredeti elképzelésemben az szerepelt, hogy mivel nem ünneplem a szilveszter semmilyen formában, s mivel a durrogtatók amúgy sem hagynának nyugodtan filmet nézni, így a Silent Hill: Homecoming épp megfelelő lesz az est eltöltésére. Végül másképp alakult az estém (erről majd később), így végül csak nem sokkal két óra után tudtam neki ülni, de nem sokáig jutottam. Így a tervem, miszerint az új év első napján magamévá teszem a játékot, s publikálom is róla az élményem elmaradt. Egészen pontosan két és fél órával.
Ugyanis valamikor késő délután ültem neki, s alig negyed órája fejeztem be. Az nem kérdés, hogy a második Silent Hill után ez ugrott a második helyre kedvencnek.
Tovább…