Áramszünet

A vizsgák végeztével szép lassan kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba. Természetesen akadnak olyanok, akik egy nap helyett egy teljes hónapos szabadságot vettek ki. Vájjék egészségükre, év végén minden bizonnyal nagy kaszálások (és természetesen emiatt rendkívül cifra szitkozódások) lesznek.
Az időjárás sem kedvez nekem. A napokban erős havazások voltak, s mivel házon kívüli teendőim voltak, így keményen fáztam, ráadásul a réteges felöltözködés ellenére is sikerült kissé megfáznom, ami egyelőre csak torokfájásban nyilvánult meg. Természetesen azonnal gondoskodtam a kezelésről, tea minden mennyiségben. Valahogy nem érdekelt, hogy másnap iskola, azért jó kis hagymás dolgokat ettem, hisz köztudottan ilyenkor ez segít.

Kezdődik újra a hajtás, így viszonylag elég nehéz beosztani a szabadidőm. Egyrészt még nincs tanulás, így viszonylag csak „pihenés van”, másodsorban nosztalgiázok, így elég nehéz dönteni, hogy a PC előtt görnyedve kínlódjak a Tomb Raider szériával (melynek egyébként az összes eddigi elkészült epizódját felraktam), vagy épp Lost-ot daráljak. Mivel az utóbbihoz csak sassolni kell, így annak ültem neki erőteljesebben. Természetesen 3 lemezt már nem visz a lejátszóm, így a frissen szerzett másodlagos meghajtóra hoztam létre egy másodpéldányt, kérdés az, hogy meddig marad ott, hisz csak +80 gigányi hellyel gazdálkodhatok (melyből már 50 le van foglalva). De majd látom.
Mai nap ismét kiakasztó volt, ugyanis délutáni kemény tíz perces áramszünet azonnal megmutatta, milyen gáz is, ha az ember függ a század technikai vívmányaitól. Itthonról való elmenetel pedig szóba sem jöhet az időjárás miatt. Várom a tavaszt…

Lost: 1.évad

Időm rendkívül kevés, s rengeteg szériát nézek egy időben. Ennek fényében gyakorlatilag kevés idő marad arra, hogy egy-egy – szívemhez közel álló – szériát (vagy filmet) újra elő vegyem, s megnézzem.
Mivel merevlemezem tárolókapacitása véges, továbbá jóformán ész nélkül írok ki mindent lemezre, aztán pedig felkerülnek a polcra porosodni. Még ősszel az Alias-t vettem elő (ideje volt már, hogy az eredeti DVD ne csak porfogó legyen a polcomon), majd folytattam a további évadokkal, s nem rég sikerült az öt évadot sikeresen befejeznem. Így eltöprengtem azon, hogy melyik szériát is kéne elővenni.
Nem sokat töprengtem, hisz hamarosan (egészen pontosan egy nap múlva) érkezik az új – s egyben utolsó – évada a Lost-nak, melynek előző évada nálam csúnyán bebukott nézhetőség tekintetében, ellenben újra előkerült a Lost: Via Domus, s így megjött a kedvem az újra nézéshez. Hisz akármennyire is nézhetetlennek ítéltem az ötödik évadot, mégis volt előtte három remek évad, amit természetesen érdemes újranézni mindenképp. Annak fényében végképp, ha már csili-vili menüs DVD-t sikerült beszerezni, igaz másodpéldány.
Tovább…