Nyilván akad mindenkinek olyan film vagy széria, melyet végignézett, vagy valamennyi epizódját látta úgy, hogy közben igazából sose szerette. Nos nálam ebből a szempontból tuti befutó a Blue Mountain State.
Bevallom túl tizenhárom epizódon egyszerűen nem értem miért is szenvedtem végig. Hisz nyugodtan kijelenthetjük, hogy az év egyik legprimitívebb, leggusztustalanabb, legsúlytalanabb vígjátékáról van szó, mely az Amerikai Pite és a hozzá hasonló filmek kitaposott ösvényén próbál nagyot dobbantani. Ami tulajdonképpen sikerült is, hisz jövőre érkezik a második évad, ami minden bizonnyal sokkal szaftosabb lesz, mint az elődje.
Azok, akik kicsit igényesebb műfajú szériákra vannak ráhangolódva, az minden bizonnyal jó néhány jelenetnél vesz mély lélegzetet – nem jogtalanul -, hisz a széria eléggé feszegeti azokat a bizonyos határokat, amelyet például az Amerikai Pite széria (a klasszikus trilógiát tessék alapul venni!) nem mert. Volt tizenhárom epizód alatt minden, amit el lehet képzelni. Jómagam nem tartom sem prűdnek, sem finnyásnak, de bizony néhány jelentnél erősen felszisszentem.
Tovább…
Nap: 2010. április 7.
Being Human: 1.évad
Tavaszi szünet egyik igen becses darabja lett a Being Human (magyar keresztségben csak a A vámpír, a vérfarkas és a szellem), mely hat epizódjával azonnal a kedvencem lett.
Ami egyébként érdekesség, hogy nem amerikai, hanem angol sorozatról van szó. Tehát nincs szuper CGI, minden epizódban megtalálható monumentális csata; illetve harcjelenetek. Ettől függetlenül meglepő módon teljesen élvezhető szériáról van szó, mely leginkább történetileg erős. Ami valljuk be elég ritka, hisz rengeteg olyan szériát tudnék felsorolni most, ami történetileg elég gyenge lábakon áll, vagy csak a benne található CGI jelenetek összessége az, ami eladja.
Nos a Being Human ettől teljesen eltér. Hat – egyenként 48-50 perces – epizódból áll. Ezt nyugodtan írhatjuk a pozitív és a negatív oldalra is egyaránt. Pozitívnak mondható, hogy mivel az epizódok száma csak egy számjegyű, így nincs „fillér” epizód, azaz nincs kínosan időt húzó epizód, mely után leginkább felkötné magát az ember. Negatív abból szempontból, hogy így két évad között lazán eltelik 9-10 hónap is, így egy termetes cliffhanger után az ember tördelheti az ujjait.
Tovább…
Tomb Raider: The Angel Of Darkness (2003) Teszt
Platform: PC
1995-ben hatalmas sikert ért el az első Tomb Raider. A három dimenziós kalandjáték az adott év egyik legnagyobb durranása volt, s nem csak azért, mert női főszereplővel rendelkezett, hanem annak idején korszakalkotó grafikája sokaknál vizuális orgazmust okozott.
A kalandornő megalkotója, Toby Gard otthagyta a fejlesztőcsapatot. Távozásának oka az volt, hogy az Eidos megérezte, hogy igazi aranybánya a sorozat bevétel szempontjából, s úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha évente kerülne a boltok polcaira új epizód. Ez meg is történt, s 2000-ig összesen öt fő epizód, s emellett négy kiegészítő epizód készült. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a széria az ötödik epizódig tökéletesnek mondható volt, s imádtam szinte minden mozzanatát. Az viszont tény, hogy bevált recept alapján készültek a későbbi részek minimális változásokkal, s a rajongók szép lassan kezdtek erre ráunni. Így ahogyan haladtak előre az új epizódok kiadásával ezzel arányosan csökkent az eladások száma. A játék alapjául szolgáló grafikai motor szépen elavult, s 2000-ben már nem is igen volt mérvadó, habár elsősorban nem ezért volt instant bukás a Chronicles névre hallgató ötödik epizód. A fejlesztőcsapat felismerte, hogy újra kell alkotni a játékot az alapoktól, új grafikai motorral, új ötletekkel, új irányvonallal. Így 2000 elején el is kezdődött a fejlesztés. Érdekesség, hogy a Chronicles egyik megnyitható extrájaként bepillantást nyerhettünk az új epizódba pár kép erejéig.
A készítőknek rengeteg ötletük volt, hogy hogyan is tudják felépíteni a játékot. Az már biztos volt, hogy grafikailag teljesen újra kell gondolni a játékot. Ezzel a részével nem is volt baj, hisz rendre jelentek meg olyan képek a megjelenés előtt, hogy ezzel probléma nem lesz, s egyébként is szükség volt fejlődni grafikai szinten. Rengeteg információ jelent meg a készülő új epizódról. Olvashattunk arról, hogy mit terveznek az alkotók, mit szeretnének megvalósítani. Ígéretesnek tűnt a játék, s a rajongók reményekkel telve várták, s a napvilágra került videók is azt mutatták, hogy egy igazán jó játékot fognak kapni. A megjelenésre azonban sokkal többet kellett várni, mint amit az Eidos ígért, ugyanis összesen háromszor tolták el a megjelenést kreatív okokra hivatkozva. Végül majdnem egy éves csúszással 2003 nyarán jelent meg a játék félkészen, grafikai és játékmenetbeli hibák tömkelegével.
Tovább…
Húsvét, s ami mögötte van
Örömmel nyugtázom, hogy idén is sikerült kiiktatni a hagyományt, azaz a Húsvét csupán három napos hétvége volt. Bevallom engem már jó ideje nem mozgatnak meg az ünnepek. Valahogy úgy vagyok vele én már kinőttem ezekből.
Természetesen a tavaszi szünetem ismét hosszabbra sikerült, mint ahogyan az országos „rendelet” szólt. Ez betudható a rossz időjárásnak is, ami azonnal elvette a kedvem, hogy tiszteletemet tegyem az iskolában, továbbá a többiek is kijelentették, hogy az utolsó tanítási napon nem hajlandók bemenni. És így is lett.
Természetesen a tavaszi szünetben is azt próbáltam magam utolérni mindazokban, amikkel le vagyok maradva. Persze ahogyan szokott lenni semmi sem úgy lett, ahogyan terveztem. Erre tulajdonképpen ráerősített, hogy rendkívül jó idővel áldott meg az ég a szünet első felében, így a szabadidőm java részét a szabadban töltöttem. Ennek köszönhetően nem is tanultam semmit, továbbá a letöltött temérdek film és sorozat epizód is csak pihent a merevlemezen egészen vasárnap estig, amikor is beköszöntött a rossz idő, s esett két napig. Filmekből egyet sem néztem meg, pedig három nappal ezelőtt behelyeztem az asztali DVD lejátszóba a Jurassic Parkot, ami tulajdonképpen újranézés lett volna, hisz mégis csak gyermekkorom egyik kedvenc filmjéről van szó, ami így túl a 150. megtekintésen sem unalmas.
Az aktuális, hétről hétre követett szériákkal is le voltam maradva, így kettő vagy három epizódot nyomtam le egyben. A nap végére általában pedig inkább zenehallgatás volt beütemezve, mint a képernyő előtt görnyedés. Ennek ellenére a letöltött bevezető epizódok közül a Being Human lett a tuti befutó, melynek az első – hat részből álló – évadát már le is daráltam. A másodiknak már neki is álltam. Első nézésre a Primeval és a Threshold azonnal kiesett. Listámon továbbra is rajta van a Pushing Daises, Greek és a The Lost Room. Talán majd lesz még rossz idő, amikor kénytelen leszek neki állni.
Ami igazán említésre méltó talán az, hogy új külsőt kapott a blog. Igazából régóta tervezgettem, de lustaságomból adódóan valahogy hanyagoltam az egészet. Ráadásul végre nem kódok között kellett szélesítenem a „szöveg részt”, hogy a korábbi bejegyzéseknél használt képek ne lógjanak pl. a jobb oldali widget részbe. Hm… És még a twitter bejegyzéseket is szépen be lehetett illeszteni a blogba. Azt hiszem büszke vagyok magamra… (Persze nem nagy kunszt volt az egész, de akkor is… :D)
Cyanide and Happiness (1.)
Mostanában erőteljesen rákattantam erre a képregényre. Hihetetlen, hogy fel tudja dobni a napomat. 😀
