Kétség kívül már alig van valamennyi hátra az áprilisból. Ez sok szempontból lehet negatív, vagy pozitív is. Ha a tévés évadot nézzük, akkor rámondhatjuk, hogy egyszerre negatív, s pozitív. Egyrészt lefelé konyulhat a szánk, hisz kedvenc szériáink egy időre elbúcsúznak, s majd csak ősszel térnek vissza. Rosszabb esetben csak következő évben, legrosszabb esetben pedig eljön értük a kaszás, így nem kapunk folytatást.
Másfelől mosolyra is okunk lehet, hisz legtöbb szériában jönnek a váratlan fordulatok, mint kedvenc szereplőink egymásra találása, illetve egy ideje húzódó rejtély megoldása.
Nos jelen esetben nekem nem görbül sem le, sem fel az említett szériával kapcsolatban, de az tény, hogy egy ideig még bizony elnézném. Ami koránt sem biztos, hisz a szolid kezdés után a Life Unexpected jóformán egy millió nézőt vesztett, így további sorsa kétséges. Egyelőre annyi bizonyos, hogy esély megvan, hogy az első tizenhárom epizód után további epizódokkal gyarapodjon a széria. Az már viszont biztos, hogy a csatorna májusban tartandó Upfronts-ig hallgat.
Nagyító alá helyezve azokat a szériákat, melyeket nyomon követek/követtem, akkor a Life Unexpected teljesen kilóg közülük. Hisz nincsenek benne különleges képességű emberek, nem szedi áldozatait valamiféle titokzatos gomolygó füstoszlop, vicces beszólások sincsenek benne. Ha jellemeznem kellene, akkor könnyed, néhol szirupos sorozatnak mondanám, amin az embernek nem kell gondolkodnia, hanem csak néznie.
Alaptörténete roppant egyszerű (további események pont ilyen egyszerűen kiszámítható): nevelőotthonban nevelkedett Lux úgy dönt, hogy függetleníti magát. Mivel csak 16 éves, s szülei nem írták alá a lemondó nyilatkozatot, így kénytelen megkeresni őket…
Ha nem láttunk száz ilyen típusú „művet”, akkor állítom egyet sem. Szőke, fiatal tizenéves lányka kopogtat be közölve az ajtót nyitó férfinek, hogy bizony ő a lánya. Ezzel nyitunk.
Nem kell tíz perc ahhoz, hogy rögtön képünkbe kapjuk az első klisét a hírhedt középiskolai terhességgel, valamint a „népszerű srác felcsinálja az iskola egyik visszahúzódó leányzóját” dolgot. Ha sikerül lenyelnünk, s nem akadunk fel ezen, akkor mehetünk tovább. Persze a szülők azóta tovább léptek. Az apuka, jelen esetben Baze névre hallgató karakter mit sem tud fiatalkori „botlásáról”. Nyilatkozat aláírva, mehetünk anyucihoz, aki középiskola után kikupálódva a helyi rádió egyik vezetője, s titokban munkatársával randizik. Nagy találkozás után természetesen a két főszereplő ismét együtt töltenek egy éjszakát (igen, ez a másik kritikus pontja a bevezető epizódnak). És persze jön a függetlenítési tárgyalás, ami persze Lux szempontjából a legrosszabbul zárul: kérvényét elutasítják, ráadásul vér szerinti szüleire bízzák átmenetileg. Ha ez a sok minden tetszett nekünk, s a kritikus pontoknál nem hánytunk el magunkat, nem húztuk a szánkat, akkor maradhatunk a következő epizódokra is.
Természetesen megannyi potenciál van a szériában a bevezető epizód fényében. Persze kikövetkeztethetőek a konfliktusok. Csak kérdés az, hogy melyik epizódban kívánják a készítők előhozni ezeket.
Először szülői és gyerek részről is szokni kell a dolgot, ez megannyi konfliktushoz vezet. Össze is tehetjük a kezünket, ugyanis a készítők szerencsére nem mentek el túlságosan drámai irányban előhúzva a „miért hagytatok el?” dolgot. Erre talán elegendő volt két rész, így nincs sírás, érzelmi kínlódás. Az évad majdnem egésze leginkább azzal telik el, hogy a szülők próbálnak igazodni, megismerni gyermeküket, s fordítva. Persze még itt van anyai részről az eljegyzés is, amely további bonyodalmakat okoz.
Nálam az évad egyik legkellemesebb meglepetése volt a Life Unexpected még a kiszámítható történet ellenére is. Valahol imádtam hétről hétre nézni az epizódokat, de be kell vallanom, hogy valahol a kilencedik, tizedik rész környékén a színvonal eléggé leesett, így átkerültünk a ló túl oldalára, ahonnan valahogy nem volt már olyan kellemes figyelni az eseményeket. Így történhetett meg, hogy már nem „habzó szájjal” töltöttem le a heti adagot, hanem lazán kimaradt egy-egy hét, hogy megtekintettem volna az aktuális epizódot.
A kedves, aranyos, könnyed sorozatból valami egészen más vált arra a pár epizódra. A minőség enyhén szólva is apadni látszott, ami leginkább abban látszott meg, hogy minden epizódra jutott egy-egy hisztis nőszemély (néha még férfi is), így ezek inkább voltak kínosak, mint érdekesek. Ráadásul a Cate – Ryan kapcsolat is egy idő után inkább idegesítővé vált, mint érdekessé.
Az évadzáró eseményei persze magától kikövetkeztethetőek voltak. Ettől még nem lett rossz, de bevallom nem sírnék, ha nem lenne további epizód. Amennyiben mégis még elnézném egy darabig.