Honnan tudod, hogy a kedvenc szériád már nem a régi számodra? Intő jelek, hogy már nem várod remegő végtagokkal a következő epizódot, nem sietsz megnézni az aktuális részt. Ennek természetesen az eredménye az, hogy ott van „x” számú epizód, amit meg kellene nézni, de inkább mást csinál az ember, mást néz meg.
Nos, én a második évad végeztével csatlakoztam a szériához, s csak azért, mert elcsíptem pár részt még annak idején az RTL Klubbon. Viszont azonnal a kedvencemmé vált, hisz az első két évad számomra elég könnyed volt, igazi kikapcsolódás. Ugyan az átívelő szálak kezdetben nem voltak olyan erősek, mint az utóbbi két évadban (keveset is foglalkoztak velük), de ettől függetlenül teljesen élvezhető dolgot raktak elénk a készítők. Kevés széria az, ami megtudja lépni azt, hogy a színvonal emelkedjen, s ne csökkenjen. A Supernatural ezt meg tudta lépni, ami engem meg is lepett. Az erős, negyedik évados kezdés viszont részemről erős minőségi mélyrepülés követte. Persze a nézettségi mutatókon ez aligha látszik, de a rajongói visszajelzésekből viszont már igen, hogy a sorozat már rég nem az, ami volt.
A széria alapötletével nem vált meg világot, de az elmúlt öt évad épp elegendő arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy sokkal több rejlik benne, mint amennyi látszik, illetve amennyit sikerült megvalósítani. Persze nem csak az írói kreativitáson múlik minden, hisz a szériának elég nehéz sorsa van egy nézettségi versenyben utolsó helyen kullogó anyacsatornán, mely ráadásul jobban a női nézőkre összpontosít, s ez meg is látszik a végeredményen.
S persze a sorozat témáját tekintve nem egy szappanopera, tehát azért némi anyagi többlet kell a megvalósításhoz, s így óvatosan kell véleményt nyilvánítani. Abban viszont azt hiszem minden rajongó egyetért, hogy a széria kinőtte az anyacsatorna lehetőségeit, akik a sorozat képzeletbeli bögyörőjét szorítják meg néha drasztikusan.

Tovább… →